Bérfelzárkózás: a német szint harmadán vagyunk

Elemzések2019. máj 31.Fellegi Tamás

Közzétette a KSH a keresetek alakulását, ez mindig jó alkalom, hogy megnézzük, hol is tart a bérfelzárkózási folyamat, és persze azt is, hogy állunk közép-kelet-európai társainkhoz képest a folyamatban.

Adatok

A KSH adatai szerint az első negyedév átlagában 352 200 forint volt a bruttó átlagkereset, márciusban 367 200 forint. Az előbbi adat a közmunka figyelmen kívül hagyásával 362 600, utóbbi 377 100 forint volt. A továbbiakban csak ezekkel számolunk, abból kiindulva, hogy a feszített munkaerőpiacon lényegében mindenki talál állást, a közmunka a keresetek átlagszámításánál torzító tényező.

Következő lépésben áttérünk a nettó bérekre, hisz egyrészt ez a tényleges összeg, ami felett a munkavállaló rendelkezik, másrészt az országonként eltérő adó-, és járulékrendszerek miatt csak ez hasonlítható össze reálisan. Az egykulcsos adórendszer miatt ennek számítása nálunk igen egyszerű: 0,665-el kell megszorozni a bruttó adatot. Így az előbbi két adat nettó összege 241 100 illetve 250 800 forintnak adódik.

Kedvezmény és szezonalitás

Ezt az adatot kiigazítjuk a családi adókedvezmény hatásával, így 248 400 illetve 258 100 forint adódik. Nincs más hátra, mint az aktuális árfolyamon euróra váltani az összeget: 765 illetve 795 eurót kapunk. És hogy miért érdemes a két összeggel egyaránt számolni? Azért, mert a márciusi adat évről évre kiemelkedő, ilyenkor jelentkezik bizonyos rendkívüli juttatások, prémiumok hatása, így reálisabb képet kapunk, ha a negyedéves számot nézzük.

Nem a március az egyetlen kiugró hónap: a KSH ábrája szerint mindig novemberben, decemberben, majd márciusban és áprilisban van egy kiugrás a rendszeres keresetekhez képest, majd ezeket a hónapokat visszaesés követi. Így ha most a márciusi (majd ha a várhatóan még szebb) áprilisi adatokkal számolunk, akkor az azt követő hónapokban nominális csökkenés következik, és az áprilisit csak novemberben szárnyalja túl az adat, igaz, akkor nem kevéssel.

A teljes és a rendszeres bruttó keresetek alakulása

Akikkel egy szinten vagyunk

Nos, a negyedéves adattal így kapunk egy reálisabb, kisimítottabb adatot, viszont a márciusival is elvégezzük az összevetést, lássunk egy kicsit szebb számokat is. A 30 eurós eltérés végül is nem drámai, bár úgy tűnik, van két ország, Lettország és Litvánia, amelyekkel a márciusi adat alapján épp egy szinten vagyunk (ők is friss adatot közöltek), a kisebb számmal pedig értelemszerűen elmaradunk tőlük.

Ezzel el is jutottunk oda, hogy az Európai Unióban csak az övékkel egyeznek meg béreink, alattunk csak Románia és Bulgária tartózkodik (a román adat 645, a bolgár 495 euró). Felettünk a következő a sorrend térségünkben: Horvátország 855 euró, Lengyelország és Szlovákia 870 illetve 880 euró.

Alulértékeltség

Mindenki más 900 fölött jár, itt azonban már belép két régebbi EU-tag: Görögország és Portugália 900-920 euró körüli adatokkal (náluk nem annyira frissek az adatok). Ebből következik, hogy Lengyelország és Szlovákia jó eséllyel még idén megelőzi őket, mi vélhetően csak jövőre. A bűvös ezer eurós határ alatt még egy „versenyző” tartózkodik, igaz, már majdnem elérte: Csehország adata 980 euró.

Eddig mindebből az látszik, hogy le vagyunk maradva a visegrádi országokhoz képest, sőt, kismértékben Horvátországhoz képest is, viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez lényegében teljes egészében a forint relatív alulértékeltségének köszönhető: a tényleges életszínvonal nem kisebb, mint náluk. Nagy jelentősége ennek amúgy sincs az eltérésnek: 10 százalék többletért csak kevesen mennek át Szlovákiába dolgozni, és legfeljebb a határ mentén. A munkaerőhiány szempontjából az osztrák szomszéd szerepe a döntő.

Köztes sáv

Mielőtt azonban rátérnénk a gazdagok klubjára, nézzük meg, ki van még a köztes sávban. Van két különlegesség: két kicsi ország, az egyik a Szovjetunió, a másik Jugoszlávia tagállama volt, de most remekül megy nekik. Észtországról és Szlovéniáról van szó, egyaránt 1200 eurós nettó átlagbérrel (bő 50 százalék hozzánk képest), de 1,2 illetve 2 milliós lakossággal nem nehéz jólétet teremteni, elég csak pár komolyabb beruházót becsalogatni az országba.

A célországok

Nos, ezután következik egy nagy ugrás, és jön a jóléti országok sora. Meglepő módon Spanyolországban és Olaszországban elképesztően magasak a jövedelmek (nem is véletlen, hogy előbbiben a munkanélküliség nagy, utóbbinak az államadóssága óriási). A spanyol adat 1750, az olasz 1880 euró, mindazonáltal a munkaerőt nem tőlünk, hanem a latin nyelvrokon Romániából szippantják el.

Ezzel meg is érkeztünk az utolérni kíván elitklubhoz, melynek a munkavállalóink által favorizált tagjainál elég egységes a nettó bérszint: 2200-2400 euró közötti. Ezek közül a német adat és a brit a jelenlegi fontárfolyammal számolva egyaránt 2360 euró (utóbbi rövidesen irrelevánssá válhat, ha egy kemény kilépéspárti miniszterelnök becsapja munkavállalóink előtt az ajtót, igaz, ott van még az ugyancsak az angol nyelvet használó Írország, mint lehetőség, 2550 eurós adattal).

4 és fél év

Nos, maradjunk a német adatnál és azt osszuk el a hazaival: 3,1 illetve 2,97 adódik a két számmal. Márciusban tehát épp, hogy átléptük a német szint harmadát, de a korábban leírt éven belüli eltérések miatt érdemben csak novemberben fogjuk meghaladni azt. A korábbiakban azt feltételeztük, hogy az a szint, ahol már nem jelentős az elvándorlás, sőt akár tömegesen vissza is térhetnek a munkavállalók, a célországok bérszintjének fele. Ehhez pontosan 50 százalékot kellene még hazai átlagbéreinknek emelkedni, ami ha fennmarad a 10 százalékos ütem, még 4 és fél évet vehet igénybe változatlan forintárfolyam mellett, ez 2023 végét jelenti.