Blöfföl a kereskedelmi háborúban Trump?

Elemzések2018. ápr 27.Növekedés.hu

Látszólag egyre veszélyesebb szakaszba lépett az USA és Kína között dúló kereskedelmi háborúja, mert a büntetővámokra adott ellenvámok sora végeláthatatlannak tűnik. Bár látszólag sem Washington sem Peking  nem kíván meghátrálni, a színfalak mögött a legmagasabb szinten már hetekkel ezelőtt megkezdődtek az egyeztetések, hiszen a konfliktus kiterjedése - a hazai belpolitikai szereplőknek szánt retorika ellenére - valójában egyik félnek sem kedvez. Az események hátterét a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet elemzései alapján mutatjuk be. 

A kereskedelmi háború két legújabb híre, hogy Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter nemsokára Pekingbe látogat minden bizonnyal az egyezségkötés szándékával, másrészt Donald Trump elnök április elején floridai magánbirtokán fogadta Hszi Csin-ping kínai államfőt. A helyzet tehát nem utal háborúra, sőt. A kínaiak máris engedményeket tettek két fontos ügyben: egyrészt hajlandóak megnyitni pénzügyi piacaikat, másrészt engedélyezik az amerikai marhahús behozatalát. A gesztusok mellett a kínai államfő és Trump megállapodott a kereskedelmi tárgyalások felgyorsításában. 

Hogyan érinti Európát a kereskedelmi háború?

Kína rendkívüli mértékben függ a mezőgazdasági importtól, így joggal adódik a kérdés: honnan importálná azokat az amerikai termékeket, amelyeknek a beszerzését ellehetetlenítenék a büntetővámok? Európából, vagy esetleg Dél-Amerikából? Ugyan több termék pótolható Európából, de az EU tagállamai olyan volumenben nem kereskednek, illetve termelnek, mint például a kínai szójabab szükséglet. Arra vonatkozóan, hogy mi lehetett az oka, amiért a kínai államfő mégis leült tárgyalni az amerikai elnökkel, az lehet, hogy a kereskedelmi háború nem érdeke egyik félnek sem. Ezt különféle előrejelzések is alátámasztják: az OECD által készített jelentés arra figyelmeztet, hogy

ha átlagosan tíz százalékos vámemelkedéssel nézzük mind kínai, mind amerikai viszonylatban a kereskedelmet, akkor a világ GDP-je körülbelül 1,4 százalékkal csökkenne, a teljes globális kereskedelem pedig 6 százalékkal. A trend tehát Európát is hátrányosan érintené.

A Csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TTP) A Trump-adminisztráció első évében azok az intézkedések domináltak, amelyek könnyen megléphetők voltak, ilyen volt a Csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményből való visszalépés is, amely inkább ijesztgetésnek bizonyult. Egyfajta politikai előnyre váltható intézkedés az amerikai szavazók felé. A kongresszus a döntést egyelőre még nem ratifikálta, ami könnyen azt is jelentheti, hogy még visszatáncolhat az USA az időközben nélküle aláírt egyezménybe. Nagy szerepe van a „zöld” vállalatoknak Számos amerikai cég kijelentette, hogy érvényben lévőnek tekintik a Párizsi klímaegyezményt, amelyet Trump korábban felrúgott. A vállalatok mindezek ellenére egyoldalúan folytatják a széndioxid-kibocsátáscsökkentés politikáját. Az amerikai feldolgozóipar kulcsszerepben A feldolgozóipar jelentős része elvesztette versenyképességét az elmúlt évtizedek során. A globális kereskedelempolitikában a technológiai változások kihívásai következtében az amerikai cégek jó része az olcsóbban beszerezhető nyersanyagok felé kezdett el érdeklődni. Ez ugyanakkor sok esetben hátrányosan érintette a feldolgozóipart.

Viszont azáltal, hogy olcsóbban tudták megvásárolni a nyersanyagot, bővíteni tudták a termelést, és új munkahelyeket tudtak létrehozni. Az amerikai acéliparban például 80 ezer állás van betöltve.

Amerikának mennyire áll érdekében megfékezni Kínát? 

Már az Obama-adminisztráció idejében is láthatunk kísérleteket arra, hogy Kína globális hegemóniára törekvő ambícióit az Egyesült Államok letörje. Egy háború ugyanakkor egyik félnek sem az érdeke, így a katonai eszközök bevonását az USA nem lépte meg. Az Egyesült Államok nem azért fejleszti a katonai képességét a térségben, hogy egy Kína elleni inváziót készítsenek elő, inkább arról van szó, hogy az elrettentés és kordában tartás politikáját követik.

Biztonságpolitikai szempontból a dél-kelet-ázsiai országok arra törekednek, hogy az USA regionális szerepét fenntartsák a térségben, hogy Kínával szemben megfelelő ellensúlyt képezzenek.

Akar-e az USA demokráciát exportálni? 

A kínaiak jelentős előnye az afrikai földrészen, hogy például nem foglalkoznak azzal, hogy az adott ország milyen társadalmi berendezkedésű, vagy hogy mennyire tartják be az emberi jogokat. Két dolog fontos mindössze: a jó üzlet, és a pénz biztonsága. Változott-e az USA hozzáállása, nem akarnak már úgymond demokráciát exportálni?

Trump többször is kitért kampánya során arra, hogy az amerikai demokráciaexportot fel akarja számolni, inkább üzleti alapokon álló, gyakorlatiasabb megközelítést akar alkalmazni, Amerika gazdasági érdekeit előre helyezve.

A stratégiai érdekek azonban nem változtak meg. Az amerikai cégek még mindig a globalizáció legnagyobb haszonélvezői.

Ki mit nyer, mit veszít egy kereskedelmi háborúval?

Az egyezkedés legújabb fejleménye, hogy a kínaiak akár százszázalékos amerikai tulajdonú pénzügyi vállalkozást is beengednek a piacra, illetve az amerikai marhahús exportot is megengedik. Kínának alapvető érdeke, hogy az Egyesült Államokkal működőképes gazdasági viszonyt alakítson ki. Jó példa erre, hogy Kínának a marhahús importra is alapvető szüksége van. Az amerikaiak számára nagy lehetőség másrészt, hogy megjelenhetnek a hatalmas kínai piacon. Hogy profitot termelve a későbbiekben milyen volumenben tudnak majd teljesíteni, az már más kérdés.

Forrás: Trend Fm