Botrányfilmek, amelyek komoly viharokat kavartak

Andalúziai kutya (1929)

A film ötlete a híres szürrealista művészhez Salvador Dalihoz köthető. Az egész azzal indult, hogy Dali egyszer egy hangyákkal teli kézről álmodott. Mindez annyira felvillanyozta a különc festőt, hogy meggyőzte a jóbarátját Luis Buñuel-t, hogy készítsen egy filmet, amely nem áll másból csak álomképekből. Nincs történet, nincs dramaturgia csak zavaros és meghökkentő jelenetek.

Ez lett az Andalúziai kutya, amelynek az egyik hírhedt jelentében látjuk, ahogy felvágják egy nő szemgolyóját.

A valóságban amikor a szem felvágását közeliben mutatják egy halott borjú szemét veszi a kamera. Emiatt a jelenet miatt több országban be is tiltották a film vetítését.

Egy anekdota szerint Buñuel egyébként annyira félt a premieren a nézők haragjától, hogy előre köveket rakott a zsebébe, hogy meg tudja védeni magát. Erre azért nem volt szükség.

Rémusz bácsi meséi (1946)

Első látásra ez egy ártatlan mesefilm, amely technikai szempontból is említésre méltó, hisz ebben a 75 éves filmben néha az animált mesefigurák együtt szerepelnek a valódi színészekkel. A végeredmény pedig vizuálisan kifejezetten jól mutat.

A történet szerint egy fekete rabszolga, egy bizonyos Rémusz bácsi mesél különféle tanulságos állattörténeteket a gyerekeknek.

A maga idején óriási siker volt. Először maga a tény, hogy az amerikai rabszolgák milyen vidámak a filmben, csak néhány politikust és kritikust zavart. A New York-i Harlem képviselője Adam Clayton Powell mindenesetre már a premier idején azt mondta, hogy ez a film sértés a kisebbségekre nézve.

Aztán, ahogy telt az idő a film megítélése egyre rosszabb és rosszabb lett.

Végül 1986 után a filmet gyártó Disney stúdió Amerikában felhagyott a film forgalmazásával. Se DVD-n, se Blu-rayen nem jelent meg és a streaming csatornájukon a Disney+-on se lehet elérni. A Disney gyakorlatilag mindet megtesz, hogy kitörölje az emlékezetből, hogy ez a film valaha is létezett. Ezt a döntésüket pedig sokan támogatják, így ez aligha fog mostanában megváltozni.

Akit félszeműnek hívtak (1973)

Quentin Tarantino úgy jellemezte, hogy ez a legdurvább bosszúfilm. Neki annyira tetszett, hogy amikor a saját bosszú-moziján a Kill Billen dolgozott, az egyik színésznővel, a félszemű bérgyilkost játszó Daryl Hannah-val meg is nézette ezt az alkotást, mert szerette volna ha inspirációt nyer belőle.

De mielőtt emiatt bárki rohanna megnézni érdemes leszögezni, hogy ez a film egyrészt finoman szólva nem igazán jó, másrészt okkal vált hírhedté.

A sztori dióhéjban egy nőről szól, akit miután prostitúcióra kényszerítenek véres bosszút áll a megrontóin. Az alkotók mindent megtettek, hogy a film annyira botrányos legyen amennyire csak lehetséges, ezért pornográf jelenetek is vannak a filmben. Ezeket kifejezetten pornószinészekkel vették fel.

Az interjú (2014)

Néha egészen egyszerű filmek képesek óriási viharokat kavarni. Erre kiváló példa Az interjú, ami valójában csak egy egyszerű kis vígjáték arról, hogy a CIA két tévés segítségével megpróbálja megöletni Észak-Korea vezetőjét.

Maga a film néhány közepesen vicces poénra van kihegyezve, mégis a témaválasztás miatt kiakasztotta Észak-Koreát.

Annyira, hogy először rakétatámadással fenyegetőztek. Aztán sejthetően észak-koreai hackerek feltörték a filmet gyártó Sony stúdió belső levelezését, amit nyilvánosságra is hozták. A mozihálózatok annyira megijedtek a film körüli botránytól, hogy inkább nem adták le. Végül a stúdió engedett a nyomásnak és elálltak a széleskörű mozis forgalmazástól.