Búcsúzik az országegyesítők után a legtovább hivatalban lévő német kancellár: mit hagy utódjára?

Az egyik legfontosabb poszt

Lényegében megkezdődtek az általános választások Németországban, mivel ugyan ennek hivatalos napja szeptember 26., a levélszavazatokat már most be lehet küldeni. Az esemény érdekessége, hogy négy ciklus, összesen 16 év kormányzás után immár nem indul Angela Merkel:

úgy gondolja, bőven elég volt ennyi időt ezen a poszton tölteni.

Kétségkívül a poszt jelentősége nem kicsi, ráadásul Merkel hivatali ideje alatt tovább növekedett. Németország Európa legnagyobb gazdasága, a világon a negyedik: csak az USA, Kína és Japán előzi meg. Szerepe az Európai Unióban már csak gazdasági súlya miatt is különleges, nem beszélve arról, hogy 19 ország által alkotott valutaövezetnek is meghatározó tagja.

Rekordok, érdekességek

A hivatalban töltött 16 évvel Merkel több okból is különleges helyre kerül a német történelemben: mindenekelőtt ő az első nő az ország élén. Emellett a modern, 1949-ben alapított Szövetségi Köztársaságban ez a leghosszabb hivatalban töltött idő, Merkelen kívül csak Helmut Kohl töltött ennyit kancellárként, de annak első 8 éve még nem a teljes mostani országra vonatkozott, csak annak nyugati, nagyobb részére, majd ő lett az országegyesítés kancellárja.

Náluk hosszabb időt, 19 évet az első egyesített Németország, a császári Német Birodalom élén Otto von Bismarck töltött az 1871-es országegyesítéstől 1890-ig.

Angela Merkel mint helyettes kormányszóvivő és Lothar de Meziére, az NDK egyetlen demokratikusan választott miniszterelnöke, 1990 augusztusában

Külön érdekesség, hogy Merkel nem a gazdag és szabad nyugati országrészben nőtt fel és szocializálódott, hanem a kommunista NDK-ban töltötte élete első 36 évét. A politikába viszonylag későn, csak a berlini fal leomlása után kóstolt bele, majd felgyorsult karrierje a CDU-ban, amiben sokat segített, hogy Helmut Kohl, az egyesítés kancellárja felkarolta, és lényegében kinevelte utódjaként a párt élén.

Gazdasági siker

Merkel hosszú hivatali idejének talán legnagyobb sikere, hogy az országon belüli felzárkózás végül úgy zajlott le, hogy ez nem terhelte meg a gazdaságot.

Az egyesült Németország ugyanolyan gazdasági sikertörténet, mint az NSZK volt,

a lakosság egynegyedét adó keleti országrészt az erős nyugati gazdaság úgy húzta fel, hogy ebből sem gazdasági visszaesés, sem eladósodás nem lett. A keleti tartományok egy részében ugyan még alacsonyabbak a bérek, de kisebb mértékben, mint akár Magyarország vagy Szlovákia keleti részén a nyugati országrészhez vagy a fővároshoz képest.

Európai felelősség

A gazdasági siker egyúttal politikai felelősséggel is járt, mivel az ország a legnagyobb gazdasági erőt képviseli az Európai Unióban és az eurózónában egyaránt. Ez leginkább a 2008-as válság után jelentkezett: a válságot jelentős költekezéssel kezelő néhány eurózónás országot pénzügyileg ki kellett menteni, de úgy, hogy ez csak egyszeri eset legyen, utána már fenntartsák stabilitásukat a tagállamok. Ebben Németországnak döntő szerepe volt, mivel a zóna legnagyobb gazdaságaként rá óhatatlanul rá hárult legnagyobb mértékben mindennek finanszírozása.

Különösen nehéz volt Görögország esete, amely a legrosszabb helyzetben volt, és 2015-ben kormánya ki akarta erőszakolni, hogy fizesse az eurózóna, mindenekelőtt Németország a túlköltekezést, lényegében biankó csekk formájában. Merkel igen türelmesen, jóindulatúan tárgyalt Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnökkel és elhíresült pénzügyminiszterével, Varufakisszal, akik megpróbáltak visszaélni ezzel.

Végül Merkel nem engedhetett, hisz utána másoknak is megtetszhetett volna, hogy Németországgal tartassák el magukat, mindezt azonban diplomatikusan intézte, au Európai Központi Bank közbeiktatásával. A görögök belátták, hogy jobban járnak, ha az eurózónán belül kiegyensúlyozzák gazdaságuk, ami végül sikerrel járt.

Menekültválság

A görög válság épp, hogy megoldódott, amikor újabb válság indult, immár nem kis részben Merkel jóindulatához kötődően. Először a nem sokkal korábban függetlenné vált Koszovó lakosságának egy része rohanta meg Németországot a jobb élet reményében, őket azonban rögtön követte a főleg polgárháború sújtotta országok menekültáradata a Balkánon keresztül. A menekültek Merkel képét lobogtatták, tőle várták a csodát: lényegében Teréz-anyaként tekintettek rá.

Szelíd természete, jóindulata, szociális érzékenysége legendás lett, így aztán mindenki benne reménykedett. Az első nagyjából egymillió embert be is engedte,

de kénytelen volt határt szabni, miután az egész világot nem veheti szárnya alá.

Nem kizárt, hogy a menekültekkel szembeni együttérzése részben az NDK-s múlt következménye, hisz az NDK lakosságának jelentős része bármi áron át akart jutni az NSZK-ba, aki be is fogadott mindenkit, hisz minden németet állampolgárának tekintett.

A menekültválság átmenetileg megingatta Merkel népszerűségét, de az hamar helyreállt, pláne, hogy nem kis részben ugyancsak rá hárult, hogy megegyezzen Törökországgal arról, hogy az nem engedi tovább Európa felé a menekülteket. A válságot így végül, ha nem is könnyen, de sikerült megoldani, miközben a gazdasági fellendülés a múlt évtized közepétől csúcsára ért, Németországban lényegében történetében először gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség. Mindez lehetővé tett egy újabb választási győzelmet, és így a negyedik kormányzati ciklust.

Külpolitika

Ami a szélesebb értelemben vett külpolitikát illeti, Merkel megfontolt, higgadt volt tárgyalópartnereivel, illetve az őt vagy országát ért kritikákra való reagálásban. Különösen nehéz helyzetet okozott neki Donald Trump szokatlan stílusa és fellépése és az, hogy Németországot a diplomáciában békeidőben szokatlan módon szidalmazta, igaz, hogy ezt nem kevés más országgal is megtette. Merkel kezelni tudta a helyzetet, és végül túljutott Trump elnökségén különösebb konfliktusok nélkül.

Angela Merkel az orosz elnökkel sokszor tárgyalt, már csak azért is, mert mindketten hosszú időt töltöttek országuk élén. A két ország kapcsolatát mindkét fél fontosnak tartja részben a második világháborús konfliktus emléke miatt, részben a két ország közötti erős gazdasági összeköttetés miatt. Az ukrajnai konfliktus 2014-es kiéleződése után Merkel egyrészt közvetíteni próbált a felek között, a francia elnökkel együtt részt is vett a minszki megállapodás tető alá hozásában, illetve óvatosan kezelte a főleg amerikai nyomásra indított Oroszország elleni szankciókat, így a két orszég között fenntartott viszony kiegyensúlyozott maradt,

miközben például az USA és Oroszország kapcsolata rendkívül feszültté vált.

Az utolsó kihívás

Hivatali ideje utolsó időszakában Merkel sem úszta meg a világjárvány kezelésének hálátlan feladatát, amibe több ország vezetője is belebukott. Végül ezen is sikerült túljutni, ha lesznek még további hullámok, azokkal már utódjának kell megbirkózni, akinek személye csak a szeptember 26-i választások eredményét követő koalíciós tárgyalásokon fog eldőlni. Mindent összevetve

Merkel egy komoly tekintéllyel rendelkező, gazdaságilag és politikailag kiegyensúlyozott Németországot hagy utódjára.