Csak idő kérdése az autóvám? Nekünk nagyon fájhat!

Elemzések2018. nov. 18.Szabó Anna

Szinte biztosra vehető, hogy Washington bevezeti az európai autókra korábban beígért büntetővámokat, sőt, akár már a télen terítékre kerülhet az ügy -hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság kereskedelmi háborúról szóló fórumán. Ábrán mutatjuk, melyik ország mennyit veszíthet a lépéssel, Magyarország a leginkább érintett országok között szerepelhet.

Már a télen újra terítékre kerülhetnek az európai autókra már korábban belengetett autóipari büntetővámok, amelyek bevezetését majdnem biztosra vehetjük - hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság Európai Uniós Szakosztályának fórumán, ahol az eladók az amerikai kereskedelempolitika lehetséges forgatókönyveit, és azok Magyarországra gyakorolt hatásait is vizsgálták.

Nemzetbiztonsági védelem?

Az előadásokon elhangzott, hogy a Fehér Ház álláspontját a kérdésben az erősen protekcionista álláspontot képviselő Robert Lighthizer határozza meg, aki már korábban, Ronald Reagan elnöksége alatt is a vámemelések híve volt, és több bilaterális megállapodás újrakötésénél bábáskodott. Az "Amerika első" koncepciójának egyik legfőbb híve, célja a külföldre vitt termelés hazahozatala, illetve a hazai ipar védelme, melynek érdekében már idén március elején bevezették az első vámemeléseket az acél- és alumíniumtermékekre. Mindezt Washington a nemzetbiztonsági kockázatok esetén élesíthető protekcionista "védelemmel" magyarázta, ami azonban a gyakorlatban nem a nemzetbiztonságról, hanem gazdasági érdekekről szól, és első körben a külkereskedelmi deficit lefaragását célozza. A Világkereskedelmi Szervezet elődje, az 1947-ben alapított GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) úgynevezett 21. cikkelyére hivatkozással az USA ismét egy új fejezetet nyitott a kereskedelmi háborúk történetében, és a 30-35 évvel ezelőtt már sikerrel használt indokokkal próbálja megvédeni a gazdaságát. Ennek keretében került sor az idén bevezetett különböző vámemelésekre, a NAFTA újratárgyalására és a Kína elleni pótvámokra. Az Európai Unió eddig - tárgyalásokra hivatkozva - lényegében időt nyert, a helyzet azonban nagyon úgy fest, hogy a 2013-ban elkezdődött transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény felé vezető út lezárult, és előbb-utóbb reálisan is számolni kell az EU-ból származó autóimportra vonatkozó, már korábban beígért vámemelések hatályba léptetésére.

20 százalékos autóvámot ígért Trump

Június végén Trump elnök egy Twitter üzenetben konkrétan 20 százalékos pótvám kiszabásával fenyegetett, amennyiben az EU nem vonja vissza az acél- és alumíniumra vonatkozó vámemelésre adott válaszát, amely első körben 3,2 milliárd dollár értékű amerikai termékre vetett ki pótvámot. Trump akkor úgy fogalmazott, hogy az autóvámmal azt szeretnék elérni, hogy inkább az USA-ban gyártsák az ott eladott európai járműveket. A 71 éves Robert Lighthizer kereskedelmi főtárgyaló az elnök "ötletszerű megnyilvánulásainak" rutinos és agresszív kivitelezője, korábban ügyvédként praktizált, kormányzati pozíciót is viselt, és bár fő célpontja mindig Kína volt, az EU is az "ellenséges" listáján szerepel - hangzott el az MKT rendezvényén. Fenyegető, hogy a GATT 21.cikkelyét elővéve, nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva vezette be Washington az eddigi vámemeléseket, mert ez azt jelenti, hogy a jövőben gyakorlatilag bármikor, bármilyen árucsoportra elővehető ez az érvelés. Jelenleg az USA és az EU kereskedelmi relációjában évi 120 milliárd dollár körül alakul az amerikai deficit, összehasonlításképp Kínával szemben mintegy 390 milliárd dollár az amerikai külkereskedelmi mínusz.   A kereskedelmi háború kiszélesedésének további forgatókönyveivel kapcsolatban érdemes azzal számolni, hogy a NAFTA újratárgyalása miatt Kanada már lényegében Washington pártjára állt, és Brazília is megállapodhat az új vámokról, az EU-nak tehát minél hamarabb szövetségesek után kell néznie, ha nem akar egyedül maradni az autóvámok kérdésében.

Nem várhatunk sokat a WTO-tól

Annál is inkább, mert az USA az elmúlt 20 évben csak gyengítette a WTO-t, innen védelemre tehát nem nagyon számíthatunk. Korábban a WTO igazi ereje a vitarendezés volt, és a leghatékonyabb bíróságként járhatott el a kereskedelmi konfliktusok esetén, mára azonban változott a helyzet, és ez a funkciója sokat veszített a jelentőségéből. Kérdés, mennyire szeretné Washington átírni az egész multilaterális rendszert, és a saját szövetségeseit is maga ellen fordítani, vagy marad a főként Kína ellen irányuló retorzióknál, ami sokkal inkább indokolható a kínai állami támogatások átláthatatlan rendszere és a jüan árfolyamgyengítése miatt is. Az EU-nak mindenesetre fel kell készülnie a kereskedelmi háború újabb fejezetére, ami összehangolt, közös külkereskedelem-politikát igényel, vagyis azt, hogy ne legyen megosztható érdekek mentén. Az EP választások közelsége azonban tovább lassítja ennek a közös politikának a kidolgozását, holott az EU csak így lesz képes hatékonyan és gyorsan reagálni az amerikai vámfenyegetésre.