Delfinek őrzik a világ legnagyobb nukleáris arzenálját

A Washington állambeli Bangor tengeri bázis ad helyet a világ legnagyobb nukleáris fegyver raktárának. Az Egyesült Államok atomtölteteinek körülbelül 25 százalékát, valamivel több mint kétezret őriznek itt. Mivel a bázis kiemelt stratégiai fontossággal bír, így fokozott védelem övezi. Itt jönnek képbe a delfinek és oroszlánfókák, melyek a bázist övező tengeri területet felügyelik.

Az állatokat 2010 óta használják a töltetraktárként is üzemelő támaszpont védelmére, 2015-ben 85 delfin, valamint 50 oroszlánfóka állt a haditengerészet rendelkezésére.

Őket főként az ellenséges búvárok elhárítására használják: a delfinek észlelik a betolakodót, majd egy bójaszerű készüléket helyeznek el szájuk segítségével a hátukon, vagy valamely végtagjukon. Ez a szerkezet aztán a felszínre rántja a mit sem sejtő búvárt akit így könnyedén el tudnak fogni. Ez az oroszlánfókák esetében is hasonlóan működik.

A delfineket ezenfelül még az aknák és más robbanószerkezetek feltérképezésére is használják.

Ebben segítségükre van rendkívüli biológiai szonárjuk – melynek precizitása túlszárnyalja a legmodernebb technológiákat –, amely tökéletes pontossággal azonosítja be a tengermélyén rejlő veszélyeket.

Amennyiben aknát észlelnek, visszatérnek kiképzőjükhöz, majd egy bóját helyeznek el azon a ponton, ahol a robbanószerkezet található. Ezáltal a hajók tudni fogják, merre nem szabad közlekedniük.

Hidegháborús találmány

Az Egyesült Államok 1960 körül kezdett el delfinek katonai képzésével foglalkozni a haditengerészeti tengeri emlős program (NMMP) keretein belül. A kutatás során arra próbáltak rájönni, hogyan lehetne hasznosítani az állatokat a tengeri hadviselés és más szituációk, például aknakeresés során. A szakértők hamar észre vették, hogy a delfinek hasonlóan teljesítenek kiélezett helyzetekben, mint a szárazföldön már évtizedek óta alkalmazott harci kutyák, azzal a különbséggel, hogy szaglásuk helyett a már említett szonár teszi őket kiemelkedővé.

Az amerikaiak először a vietnámi háború során alkalmazták a képzett delfineket, ekkor nagyobb részben a tengeri járőregységeket segítették: az ellenséges búvárokra nyomkövetőszerkezeteket helyeztek el, így könnyedén tudták beazonosítani, majd elfogni őket.

Egyes beszámolók szerint ennél extrémebb feladatokat is kaptak; a hátukra szerelt gépfegyverrel tüzet is nyithattak az ellenséges egységekre, a haditengerészet azonban a mai napig tagadja, hogy a delfinek valaha is emberekre támadtak volna.

Szevasztopolból Iránba

A hidegháborúban Moszkva nem engedhette meg magának, hogy a hadviselés bármely aspektusában lemaradjon Washington mögött, így ők is elkezdtek kísérletezni a különböző tengeri emlősökön. 1965-ben Szevasztopol közelében vette kezdetét a kutatás, az amerikaiakhoz hasonlóan a szovjetek is hamar rájöttek, mennyire hatékonyak a delfinek a felderítés, robbanószerkezetek felkutatása során. Ők azonban ennél tovább mentek. Az orosz kiképzők arra is megtanították a palackorrúakat hogyan öljék meg az ellenséges búvárokat. Ezt a hátukra szíjazott szigonyokkal, vagy szén-dioxid fecskendőkkel hajtották végre.

Ezenfelül öngyilkos akciókra is használták a delfineket: testükre robbanószerkezeteket erősítettek, melyek a hajók közelébe érve felrobbantak – az állatokkal együtt.

Emellett a szóbeszédek szerint a szovjet harci delfinek olyan jól képzettek voltak, hogy a tengeralattjárók propellerének hangjából meg tudták állapítani, hogy orosz, vagy ellenséges búvárhajóról van szó. Erre azonban sokan csak a hidegháborús versengés miatti álhírként tekintenek.

A Szovjetunió felbomlásával aztán Ukrajna örökölte meg a delfinflottát, azonban a demokratikus átmenet gazdasági és társadalmi hatásaival küzdő kelet-európai ország nem kívánta tovább finanszírozni a projektet, a palackorrúaknak menniük kellett.

A delfinek és a többi tengeri emlős, kiképzőjük társaságában – a Szovjetunió leghíresebb tengerbiológusa, Borisz Zurid – Iránba helyezték át székhelyüket, ami nagy nemzetközi felháborodást váltott ki, kiváltképp Oroszország részéről.

Mivel évek óta ő foglalkozott a tengeri emlősökkel, így rengeteg szigorúan őrzött titkot is magával vitt. Az iráni program egyébként forráshiány miatt viszonylag hamar végéhez ért, az állatokat utána nem katonai célokra használták.

Éhségsztrájkoló delfinek?

2012-ben aztán Ukrajna újra belefogott a delfinek kiképzésébe, azonban a Krím-félsziget 2014-es annexiójával a szevasztopoli központ orosz kézre került. Moszkva a tervek szerint saját oldalára akarta állítani az állatokat, azonban ez nem sikerült. Ukrán jelentések szerint a delfinek éhségsztrájkba fogtak, nem voltak hajlandóak reagálni új kiképzőik utasításaira, végül éhhalált haltak.

– Sok ukrán katona nem veszi ilyen komolyan esküjét és kevésbé hűséges hazájáért – mondta még 2018-ban Borisz Babin az ukrán kormány krími képviselője.

Oroszország visszautasította ezeket a vádakat, szerintük a delfinek azért pusztultak el, mert Ukrajna nem biztosított nekik megfelelő körülményeket és nem voltak egészségesek.

Mindezek ellenére Oroszország 2016-ban huszonhatezer dollárért vásárolt három hím és két nőstény delfint, melyeket azóta is aktívan használ, sőt már nem titkoltan kifejezetten gyilkolásra is képzik őket.

Az első igazolt emberölés?

Januárban a Hamász videóban számolt be arról, hogy egyik búvárukat egy izraeli harci delfin ölte meg. A felvételeken a gyilkos fegyvert is bemutatják, melyet egy elfogott állatról szereztek meg.

Az ügy azért érdekes, mivel a történelem során most először gyanúsítottak meg katonai delfineket emberöléssel.

Izrael érdemben nem reagált a vádakra, azonban az állam hivatalos Twitter-oldalán a videó napvilágra kerülése utáni napokban megjelent egy bejegyzés, amely mindenféle kommentár nélkül csak nyolc darab delfin emojit tartalmazott. Ezt kétféleképpen is lehet értelmezni. Egyrészről jelentheti azt, hogy a Hamász vádjai megalapozottak, másrészről pedig azt, hogy annyira komolyan vehetetlenek, hogy nem kívánják másképp kommentálni.

Ez egyébként nem az első eset, hogy a palesztin szervezet izraeli harci delfineket fogjon el. 2005-ben állításuk szerint kémfelszerelésekkel felruházott tengeri emlőst ejtettek foglyul a Gázai övezetben, erről azonban nem készült semmilyen felvétel. Izrael a mostanihoz hasonlóan akkor sem reagált a vádakra.

Mi vár a katonai tengeri emlősökre a jövőben?

Jelenleg a delfinek kifinomult szonárját, az oroszlánfókák éles látását egyelőre nem tudja teljes mértékben felváltani a technológia, azonban erre a jövőben minden adott lehet. A különböző pilóta nélküli rendszerek előtérbe kerülésével a delfineknek nem feltétlenül kell lemondaniuk arról, hogy a haditengerészet kötelékében maradjanak.

Ezek az állatok kifejezetten jól alkalmazhatóak terápiás állatként, melyre az éppen nem harcoló katonáknak nagy szüksége lehet.

Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy csak 2020-ban – az egész hadsereg állományát figyelembe véve – 580-an vetettek véget életüknek. A védelmi minisztérium folyamatosan próbálja fejleszteni megelőzési képességeit, itt lehet a jövőben fontos szerepe a más feladatkörökben feleslegessé váló delfineknek.