Drámaian romlik a magyar férfiak megtermékenyítő képessége

A világ fejlettebb régióiban, így hazánkban is, jellemzően a párok 15-20 százalékának, vagyis körülbelül minden ötödik gyermekre vágyónak csak orvosi segítséggel születhet utódja. Mivel hazánkat is demográfiai krízis sújtja, egyáltalán nem mindegy, hogy ennek a mintegy 150 ezer párnak születik-e gyereke. Különösen, hogy miközben Európa több országában a 10 százalékot is eléri az orvosi segítséggel fogant gyermekek aránya, Magyarországon egyelőre csak a gyermekek 3-4 százaléka születik meddőségi kezelés eredményeként.

A kormány több intézkedést is hozott az utóbbi időben azért, hogy ez az arány javuljon. Egy éve meghirdette a Nemzeti Humán Reprodukciós Programot, 10,5 milliárd forintot irányozva elő arra, hogy létrejöjjön egy egységes, meddőséggel foglalkozó ellátórendszer.

Ennek részeként szintén még 2019-ben létrejött a Nemzeti Humán Reprodukciós Intézet, a meddőségi kezelések módszertani, szervezési, tudományos és oktatási központja. Feladata, hogy tartsa a kapcsolatot a szakhatóságokkal, valamint összehangolja és szakmailag irányítja a meddőségi központok hálózati tevékenységét. A közelmúltban pedig felállt a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium, amely a Pécsi Tudományegyetem vezetésével fogja majd össze a következő években a terméketlenség orvoslását célzó hazai kutatások jelentős részét, emelve ezzel a mesterséges megtermékenyítési technikák hatásfokát. Pécsett már több évtizedre visszatekintő reprodukciós kutatások folynak, amelyek egyaránt kiterjedtek a meddőség elméleti és klinikai kutatására.

A méh- és petefészek-átültetés, mint ambíciózus terv

Igyekszünk integrálni a szakterület összes kutatócsoportját, és összekötni őket a vállalati szférával. Ez jelenti a fő különbséget a Nemzeti Laboratórium és a korábbi GINOP- és egyéb kutatási pályázatok között: itt nagyon fontos, hogy a tudományos eredmények mellett innovatív termékek is szülessenek

mondta Kovács L. Gábor professzor, a kutatási projekt vezetője.  Jelezte: a kutatásokat tematikailag három nagy csoportba osztották: vizsgálják a reprodukciós problémák fogamzás előtti, közbeni és a megtermékenyítés utáni okait is, ugyanis mindhárom szakaszban történhetnek olyan események, amelyek ellehetetleníthetik a sikeres gyermekvállalást.

Az akadémikus a laboratórium legambiciózusabb elemének a méh- és petefészek-átültetés lehetőségének megteremtését tartja. Ilyen még nem volt Magyarországon, de a PTE szülészorvosai vállalták a megvalósítását. „E beavatkozások jelentőségét nem kell magyarázni. Képzeljünk el egy fiatal női szervezet, akinél például a méhét érintő daganat miatt el kellett távolítani a szervet, és így egészen eddig semmi esélye nem volt arra, hogy gyermeket hordjon ki – fogalmaz az egyetemi tanár. – Ha lehetőség nyílik a transzplantációra, akkor esetleg a beavatkozás után mégis születhet saját biológiai gyermeke.”

Sok tízezer pár él az országban, akik szeretnének gyermeket, de valamilyen okból ez nem adatik meg nekik. Legtöbbjükön valószínűleg lehetne segíteni, ha többet tudnánk a probléma hátteréről

összegezte Kovács L. Gábor, aki szerint akár 300 ezer gyermek megszületését is segíthetik idehaza a sikeres eljárások.

Ugyanannyi a problémás férfi, mint a nő

A WHO definíciója szerint akkor lehet meddőségről beszélni, ha minimum 12 hónapig tartó rendszeres és fogamzásgátlástól mentes nemi élet mellett sem nem jön létre terhesség. A szakemberek azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy 35 év felett viszont már fél év sikertelen próbálkozás után érdemes kivizsgálásra jelentkezniük a pároknak.Az igény a mesterséges megtermékenyítési eljárások iránt folyamatosan nő, aminek az egyik fő oka, hogy a nők – és a férfiak is – egyre idősebb korukban vállalják az első gyermeküket, a reprodukciós képesség azonban az életkor előrehaladtával fokozatosan romlik.

Az esetek mintegy 40 százalékában a nőknél keresendő a meddőség oka, ugyanilyen arányban azonban a férfiaknál, míg 20 százalékában mindkét félnél van valamilyen akadálya a természetes fogantatásnak.

Az adatok szerint a férfiak megtermékenyítő-képessége drámaian romlik: a magyar férfiak spermaszáma a 70-es évekbeli milliliterenkénti nagyjából 70 millióról 30 millió körülire csökkent a kétezres évekre, és a hímivarsejtek mozgékonysága sem éri el a megtermékenyítéshez szükséges szintet.

Egy férfi szervezete nagyjából 70 éves koráig termel hímivarsejteket, a nemzőképes spermiumok aránya az évek múlásával ugyanakkor fokozatosan csökken. Negyvenöt éves korra már feleannyi a termékenyítőképes spermium, mint harminc évesen, és a DNS állomány minősége is gyengül.

A kor igenis számít

A meddőségi szakemberek már jó ideje kongatják a vészharangot, miszerint alapvető tévedés azt gondolni, hogy negyven éves kor fölött is könnyedén anyák lehetnek a nők vagy apák a férfiak, ugyanis a negyedik x felett drámaian romlik a termékenység.

Ezt a tényt pedig még az amúgy elképesztő módon fejlődő mesterséges megtermékenyítési eljárásokkal sem lehet minden esetben felülírni, az esély ilyenkor már minimális arra, hogy egészséges utód szülessen. Hiába élünk szerencsére egyre hosszabb ideig, a gyermekvállalásra a legideálisabb kor még ma is a 25 és 35 éves kor közötti időszak. Ekkor a legalacsonyabb a koraszülések aránya és ezzel a csecsemőhalandóság, valamint a teherbe esést gátló vagy nehezítő állapotok, mint a petefészek-kimerülés, a különféle méhűri elváltozások, a szexuális úton terjedő fertőzések és daganatos megbetegedések.
A mesterséges megtermékenyítési eljárások sikerességének aránya az életkorral fordítottan arányosan zuhan. A lombikbébi-programok a nők 32 éves koráig 40 százalékban eredeményesek, 43-44 éves kor felett azonban a páciensek negyede már a petesejt-leszívásig sem jut el, mert nem termelődik saját petesejtje, a megtermékenyített petesejteknek kevesebb, mint a feléből lesz beültethető embrió, és átlagosan 3 százaléknál fogan meg a terhesség, egészséges baba pedig csak a beültetések 1-3 százalékából születik ilyen idős korban.

Az okokat is keresik

Kovács L. Gábor professzor szerint is nagyon fontos rámutatni a gyermekre vágyó nők életkorának szerepére, arra, hogy 40 éves életkor fölött a petesejtek alig egy-két százaléka életképes.

De a férfi életkorával arányosan is felgyülemlenek azok a környezeti és genetikai hatások, amelyek megnehezítik, illetve bizonyos esetekben ellehetetlenítik a nemzést. A fertőzések, a dohányzás, alkoholfogyasztás mind negatívan hatnak a spermiumok életképességére, amelynél nem ismertek teljes mértékben a kedvezőtlen tendencia okai. Valószínűleg életmódbeli hatások, civilizációs ártalmak is szerepet játszanak ebben az aggasztó folyamatban, ahogyan a szoros nadrágok divatja is.

Nyilvánvalóan összetett problémáról van szó, és a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium szükségességét Kovács L. Gábor szerint az is alátámasztja, hogy még ma sem tudunk eleget a terméketlenség okairól. Ahogy minden egészségi probléma esetén, itt is genetikai, illetve környezeti okok vethetők fel, de hogy ezek hatása hogyan oszlik meg, és hogyan hatnak egymásra, az sokszor nem ismert. Az emeritus professzor elmondta, hogy biztosan mindkét tényezőcsoport hatással van a terméketlenségre. Sok genetikai hatás befolyásolja például az anyaméh befogadóképességét, és az lenne az ideális, ha ezek aktuális hatását még a terhesség előtt képesek lennénk egy genetikai tesztpalettával feltérképezni. De az is előfordul, hogy a terméketlenség mögött egyszerűbb okok, például gyulladások, bakteriális fertőzés állnak.

Sokszor az anya látszólag teljesen egészséges, és a teherbeesési képtelenség vezeti rá az orvosokat a hormonrendszer betegségeinek felismerésére. Gyakran a pajzsmirigy hormontermelési zavara derül ki a terméketlen nők vizsgálatakor.