Egy fejlett ország, ahonnan mégis elvándorolnak

Új-Zéland a világ egyik legbiztosabb, legstabilabb pontja, egy fejlett gazdaságú ország.

Kétségtelen, hogy a minden fejlett országot megrázó inflációs válság hatásai még érezhetők, de ez hasonló fejlettségű országokban nem ok a távozásra. Új-Zéland helyzete azonban bizonyos mértékben különleges, ami adódhat viszonylag kicsi, 5 milliós lakosságszámából, és szó szerinti elszigeteltségéből.

Korábban is mentek, de most többen

A kormány becslése szerint a júniusban végződő egy éves időszakban 131 ezer ember hagyta el az országot, köztük 80 ezer új-zélandi állampolgár, a többiek korábban érkeztek átmeneti vagy tartós bevándorlási céllal. Ez 70 százalékkal több, mint a 2019-es adat, vagyis akkor is megfigyelhető volt valamekkora elvándorlás, amikor a gazdaság kiváló állapotban volt.

Egy, a CNBC által megszólaltatott menedzser, aki a divatipari kiskereskedelemben dolgozik, elmondta, hogy sok barátja távozott, és ő is gondolkozik, hogy csatlakozik hozzájuk.

Ő maga úgy érzi, hogy Új-Zélandon korlátozottak az álláslehetőségek, főleg, ha komolyabb munkatapasztalatot akar szerezni. Kétségtelen, hogy a fiatal új-zélandiak körében régóta szokássá vált, hogy egy időre külföldre, elsősorban Ausztráliába utaznak tapasztalatot szerezni, de utána többségében visszatérnek.

Kedvezőtlen járványhatások

A járvány idején, aki elveszítette az állását, vagy csak átmenetileg nem tudott dolgozni, de a munkahelye megtartotta, az államtól bérkiegészítést kapott, ahogy sok más országban is.

Így a járvány időszakát a legtöbben különösebb nehézség nélkül átvészelték, azonban ezek a juttatások értelemszerűen megszűntek, ugyanakkor sok kisebb üzlet, vállalkozás nem élte túl a lezárásokat, és végleg bezárt, így értelemszerűen sok állás is megszűnt.

Stagnáló bérek, lakhatási válság

A magas infláció csökkentette az új-zélandiak vásárlóerejét is, ahogy ez a legtöbb országban történt. A 2022-es tetőzéskor 7,3 százalék volt az infláció, ami magyar, sőt, általában európai szemmel nézve is alacsony érték volt, de a szigetlakókban azt az illúziót keltette, hogy hátha máshol jobb a helyzet. A pénzromlás üteme azóta 3,3 százalékra mérséklődött, ami persze még magasabb, mint a jegybank 1-3 százalék közötti célsávja.

Ami már nyomasztóbb, hogy a bérek sok szakmában stagnáltak, miközben Európa legtöbb országában vagy éppen az USA-ban fokozott béremelkedés zajlott, lassan ledolgozva az infláció okozta reálbércsökkenést. Ez a tény már érthető módón növeli a fiatal új-zélandiak kedvét, hogy máshol próbáljanak szerencsét. Az országban lakhatási válság is kialakult, ahogy lényegében az egész fejlett világban is, a túlzott ingatlanár-emelkedés miatt, azonban a szigeten ez a hatás is szokatlannak tűnik. A lakáshitelek törlesztője a jövedelmek 53-57 százalékát tette ki az elmúlt három évben, miközben korábban ennél mindig jóval alacsonyabb volt: csak a 2008-as válságban érte el az 50 százalékos arányt hat negyedéven keresztül.

A nagy szomszéd csalogatja őket

Vannak mindemellett olyan speciális tényezők, amelyek még nyugodtabb időkben is bátorítják a távozást. Ausztrália egy speciális vízumot ad az új-zélandiaknak, mellyel könnyedén munkát vállalhatnak, 2023 júliusa óta pedig egyenesen állampolgárságot ajánl nekik, ha 4 évet Ausztráliában éltek. 

Ausztrália így kifejezetten célozza az új-zélandiakat a bevándorlásra: így azonos nyelvű és kultúrájú, magas képzettségű munkaerőhöz jut. Még hirdetéseket is feladtak új-zélandi újságokban, hogy melegebb idő és magasabb bérek várják őket a kontinensnyi országban.

Bérfelzárkózás

Kétségtelen, hogy a bérek magasabbak, egyes iparágakban, mint például az építőiparban, akár 60 százalékkal is. Ez hasonló folyamatokat idézhet elő, mint ami az Európai Unión belül az alacsonyabb bérű és a magasabb bérű tagállamok között zajlik, vagyis a munkaerő elvándorlását. Ugyanakkor egy idő után ez a folyamat vélhetően az új-zélandi bérek emelkedését is kikényszeríti, ahogy ez térségünkben is zajlik.