Egy jó festmény ma is jó befektetés – De mit vegyen, akinek van rá pénze?
ElemzésekIgazán jelentős képzőművészeti gyűjteményt mindig kortársból lehet létrehozni, tartja a mondás, és az 59. Közgazdász-vándorgyűlés Kultúragazdasági szekciójából kiderült: Magyarországon is egyre nagyobb az igény a kortárs művészek képei iránt, akik közül a legjelentősebbek egy-egy művéért már 50 millió forintot is megadnak a gyűjtők.
A koronavírus-világjárvány nemhogy megtörte volna a magyarországi műkincs-kereskedelmet, de új lendületet adott neki – mondta Törő István műgyűjtő, műkereskedő. A Virág Judit Galéria társtulajdonosa, ügyvezető igazgatója ezt azzal magyarázta, hogy
a kortárs alkotások iránt folyamatosan növekvő a kereslet, illetve, hogy az online értékesítés kiszélesítette a vevői kört.A hazai műkincs-piac egyébként fellendülése a 90-es években kezdődött, és robbanását jól mutatja, hogy míg a Varga Judit Galéria első, 98-as aukcióján a rekordot egy 21 millióért elkelt Rippl-Rónai jelentette, 2002-ben egy Munkácsy-képért már 220 milliót is megadott valaki, tehát négy év alatt megtízszereződött a legmagasabb vételi ár. Ez volt a tendencia egészen a 2008-as válságig, a műkincspiac dübörgött, rengeteg pénz ömlött rá, és volt egy töretlen hit abban, hogy a műtárgyak ára nem csökkenhet – fogalmazott Törő István. A világgazdasági válság azonban, ha kis késéssel, de ide is begyűrűzött, esni kezdtek az árak, stagnálni a piac, ami egészen 2013-ig tartott. Azóta ismét töretlen a felfelé ívelés, nagy a pezsgés, aminek a 2019-es kortárs aukciójuk nagy lökést adott. A jövő tehát nagyon pozitív – tette hozzá az ügyvezető igazgató.
Törő szerint
egy műgyűjtemény mindenképpen jó befektetés, de csak akkor, ha jó minőségű alkotásokból áll. Ez nem feltétlenül jelent egyben megfizethetetlenül drága műveket is, mert egy fiatal, de tehetséges művésztől akár már néhány százezer forintért ragyogó festményt, sőt pár tízezer forintért kiváló grafikát lehet vásárolni.Akinek viszont sok pénze van, ennél jóval több pénzt is fektethet műkincsekbe. Magyarországon jelenleg már tíz körül van azoknak a topművészeknek a száma, akiknek a képei az ötvenmilliós kategóriában vannak, vagy azt közelítik. Az idős generáció felértékelődik, de közben megnyílik a tér és a lehetőség a fiataloknak is, az ő képeik ára is emelkedik, és többeké megközelíti vagy átlépi a tízmilliós határt.
Spengler Katalin műgyűjtő, művészeti tanácsadó, a Tate Modern és a Pompidou Központ akvizíciós bizottságának tagja, a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadója hozzátette:
a fiatal magyar képzőművészekben nagy erő és tehetség van, nagy jövő áll előttük. Személy szerint nagyon sokat vár a 2022-es Velencei Biennálé magyar pavilonjától, amit már most a 10 legjobban várt kiállítás közé soroltak.
Spengler Katalin arról is beszélt, hogy
világszerte megnőtt az érdeklődés a figurális festészet iránt azután, hogy az elmúlt időben az installációs és a digitális művészet volt előtérben. Bellák Gábor művészettörténész, igazságügyi festményszakértő szerint a jelentős művek egyben értékállóak is. Példaként felhozta, hogy a 80-as években a Magyar Nemzeti Galéria egy híres gyűjtő hagyatékából vásárolt meg egy Csontváry-képet. Az eladó nem titkolta, hogy egy Volvót akartak venni a festmény árából, ami akkori kb. 500 ezer forint volt. Ma már talán ő is tudja, hogy nagyon rossz üzletet csinált. Ami pedig a kortárs műveket illeti, szerinte egy jó minőségű kép mindig magában rejti azt a potenciált, hogy egyszer „nagyot szól”.
A műgyűjtéshez a pénzen kívül vízió, koncepció és tudás kell, és ha mindez megvan, akkor nem árt még a képesség a jó döntések meghozatalához. Sok ilyen gyűjtő van ma már Magyarországon olyan is, akinek eredetileg csak az anyagiak álltak a rendelkezésre, de aztán megszerezte a szükséges tudást, és professzionálisan építette fel a gyűjteményét – mondta Törő István.
Ez egy keresleti piac, az extra, különleges műtárgyak iránt nagyon nagy a kereslet, így nagy a harc, hogy ezek hová kerüljenek. Van egy óriási háttérpiac, a műgyűjtők egymás közötti kereskedelme, informális csatornákon, neppereken keresztüli adás-vétel, ami sajnos, a hamis tárgyak cseréjének a melegágya, hiszen a kapzsiság, hogy fele-negyedáron megkapható valami, nagyon vonzó.Bellák Gábor azt mondta, hozzá fordulnak is olyanok, akik a másodlagos piacon szeretnének megvásárolni valamit, és biztosak akarnak lenni az eredetiségben. De hivatalos szakértői minőségében is megkeresik, amikor már átvertek valakit valamilyen műtárggyal. A magyar műkereskedelemben azonban, tette hozzá, még nem voltak híres és értékes hamisítványok.
Spengler Katalin azzal egészítette ki mindezt, hogy
a kortárs gyűjtés azért elég komoly biztosítékot jelent a hamisítványok ellen is. Nem véletlen az a mondás sem, hogy igazán jelentős gyűjteményt mindig kortársból lehet létrehozni, hiszen a régebbi korok alkotóitól a legjobb, legértékesebb alkotásokat már megvették más gyűjtők, múzeumok. A kortárs gyűjtő viszont a művész műterméből, már akár a festőállványról elhozhatja a legjobb műveket. Természetesen a kockázat nagy, de nem nagyobb, mint a részvénypiacon.
Arra a kérdésre, hogy mennyire likvid jószág a műtárgy, Törő István azt válaszolta: ha nagyon kell a pénz, akkor a galériák az értékes alkotást azonnal megveszik készpénzért. Ha nem, akkor viszont egy árverésen érdemesebb értékesíteni, ahol a lehetséges legmagasabb árat kaphatja érte. Bellák Gábor szerint vevőt találni egy nagyobb értékű, több tíz-, vagy akár százmillió forintot érő műalkotásra nem egyszerű, akár hetekbe, hónapokba is telhet.
