Világméretű népességrobbanás: mit fogunk enni a következő évtizedekben?

A demográfiai robbanás miatt növekvő élelmiszerigények kielégítése lesz kétségkívül az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a világ élelmiszergazdaságának szembe kell néznie a következő évtizedekben.

Éppen napjainkban lehetünk a tanúi annak, hogy a Föld lakossága milyen gyors tempóban növekszik, és ami ennél is aggasztóbb, hogy e tendencia fennmarad az előttünk álló időszakban is.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) kimutatásai szerint a Föld 7,8 milliárd fős jelenlegi lakosága 2050-re már 10 milliárdhoz közelít majd, ezután viszont a növekedés üteme lassul, és az addigi meredek népesedési görbe is ellaposodik.

A prognózisok azt mutatják, hogy a bolygó lakossága 11 milliárd fő közelében érheti el csúcspontját 2100-ra, utána pedig – elsősorban a társadalom elöregedése, így a kevesebb gyerekszületés miatt – csökkenés indulhat meg.

Addig azonban a világ élelmiszertermelésének fel kell készülnie arra, hogy az eddigieknél jóval nagyobb keresletnek kell megfelelnie.

Bár kétségtelen, hogy a Föld erőforrásait a mezőgazdaságban is csökkenés fenyegeti, az előrejelzések azt tükrözik, hogy az agrárszektor képes lehet eleget tenni az ugrásszerűen bővülő igényeknek. Éppen a veszélyeztetett vagy csökkenő erőforrások figyelmeztetnek ugyanakkor arra, hogy a növekvő terhelést nem lehet kontroll nélkül a bolygóra zúdítani. Ezért kerülnek egyre inkább előtérbe a környezetvédelmi és fenntarthatósági követelmények, amelyek az agráriumban is egyre nagyobb szerepet töltenek be.

Ezt az új szemléletmódot fejezi ki az Európai Unió klímapolitikája, illetve 2023-2027 között érvényes Közös Agrárpolitikája (KAP) is, amelyek végső soron az eddigieknél jóval több „zöld feltételt” határoznak meg ahhoz, hogy az ágazati szereplők támogatásokhoz juthassanak. E kritériumok a környezetvédelemre, a fenntarthatóságra és az állattartásra-állatjólétre egyaránt kiterjednek, és mezőgazdasági szempontból esetenként túlságosan is szigorúaknak tűnnek, úgyhogy felvetik annak a veszélyét is, hogy gazdaságosan nem lehet teljesíteni azokat.

Bár a gazdálkodók egyelőre még ismerkednek az új helyzettel, az EU-n belül reális az esély arra, hogy az elhatározott zöld célokat meg lehet valósítani, mivel van pénz a termeléscsökkenés és az egyéb veszteségek – legalább részbeni - kompenzálására. Sokak szerint ugyanakkor az Európai Unió hiába ér el eredményeket, ezzel valójában a fenntarthatósági problémák jelentős részét Európa határain kívülre tolja, ahol sok helyen továbbra is alapvető nehézségekkel kell majd megküzdeni.

Elsősorban pénzkérdés az is, hogy a világon milyen gyorsan lehet elterjeszteni a modern mezőgazdaság nagy reménységének tartott precíziós gazdálkodást, amelynek a fenntartható élelmiszertermelés szempontjából is komoly jelentősége lehet.

Az új technikák és technológiák lényege, hogy az egyes munkafázisokat sokkal pontosabban lehet elvégezni, így javulhat a gazdálkodás hatékonysága, és például csökkenteni lehet a környezetet terhelő inputanyagok - növényvédőszerek és műtrágyák - mennyiségét.

A kemikáliák visszafogása az unió egyik markáns környezetvédelmi céljává vált, és ma már elfogadott stratégia is rögzíti, hogy a növényvédőszer-felhasználást 50 százalékkal, a műtrágyákét 20 százalékkal kell lefaragni 2030-ig.

Sokan azonban aggodalmakat fogalmaznak meg a markáns törekvésekkel szemben, és attól tartanak, hogy a zöld átmenet is hozzájárulhat ahhoz, hogy az élelmiszerárak világszinten, illetve az EU-ban is tovább emelkednek, mert drágul a termelés és szűkül a (túl)kínálat.

Habár az EU-s fenntarthatósági erőfeszítések azt is deklarálják, hogy a lakosságnak továbbra is elfogadható árakon kell élelmiszerekhez jutnia, a tartós világpiaci élelmiszerdrágulás valós veszélynek tűnik.

Mindez azonban agrárgazdasági szempontból kedvező jelenség, mert felértékeli az ágazat, illetve a benne élők szerepét és jelentőségét. A különböző kormányok egyre-másra látják be, hogy az agrárium stratégiai, sőt nemzetbiztonsági súlyú terület, és ma már sok helyen – így Magyarországon is – valósággal öntik a fejlesztési pénzeket ebbe a szektorba.

A hosszú távon is stabil piaci lehetőségek a bankok számára is vonzóbbá tették az ágazatot, amely mára igazán perspektivikus pénzügyi befektetési területté vált.

A termőföldek hihetetlen módon felértékelődnek, és e tendencia – párhuzamosan a Föld felhasználható területeinek szűkülésével – a jövőben is folytatódik majd.

Mindezek a jelenségek pedig végső soron éppen arra vezethetők vissza, hogy az élelmiszerek iránti kereslet elképesztő módon növekedhet a következő évtizedekben is.

Magyarország számára e konjunktúra agrárszempontból egyértelműen előnyös, mivel az ország adottságai akár 20-30 millió ember éves élelmiszer-ellátását is lehetővé teszik, vagyis a szektor produktuma jóval meghaladhatja a belföldi igényeket.

Így az ágazat szereplői abban érdekeltek, hogy az import visszaszorításával és a hazai önellátottsági szint növelésével stabilizálják belpiacaikat, miközben a kivitel fejlesztésével új külföldi értékesítési lehetőségeket szerezzenek.

E lehetőségeket érzékeltetik az Agrárközgazdasági Intézet adatai is, amelyek szerint a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének értéke tavaly már elérte a 9563 millió eurót, míg behozataluk 6358 millió eurót tett ki, vagyis az agrárkülkereskedelem aktívuma 3200 millió euró körül alakult, ami nemzetgazdasági szempontból sem elhanyagolható – és tovább fokozható - eredmény.
Az adottságok kiaknázásához azonban nálunk is arra van szükség, hogy a termelés hatékonyabbá és intenzívebbé váljon, de ne eméssze fel a meglévő természeti erőforrásokat. A következő időszakban ezért a fenntarthatósági problémákra Magyarországon és világszinten is újabb gyakorlati válaszokat kell adni, amelyek az élelmiszerpazarlás csökkentésétől a rovarfehérjék élelmezési célú felhasználásig sok mindenre kiterjedhetnek.

Eközben szembe kell nézni azzal is, hogy a túlnépesedés fokozhatja a különbségeket az egyes kontinenseken élők élelemhez jutási lehetőségei között, és ennek megelőzésére, illetve kivédésére csak világméretű fenntarthatósági összefogással nyílhat esély.