Egy ország térségünkben, ahol igen erős bérfelzárkózás zajlik 

A legvidámabb és legszomorúbb barakk

Több mint 30 évvel a rendszerváltás után már jól látszik, hogy az egykori keleti blokk országai, illetve utódállamai közül az Európai Unióba belépők mind igen nagy fejlődésen mentek keresztül, noha a felzárkózás mértékében és jellegében jelentős különbségek is mutatkoznak.

A rendszerváltás előtt egy-egy ország fejlettségét nem is annyira a konkrét gazdasági adatok, hanem a lakosság életfeltételeinek egyedi vonásai határozták meg. Míg Magyarországot a viszonylagos árubőség és a többiekhez képest szabadabb vállalkozási lehetőségek a legfejlettebbnek láttatták (a legvidámabb barakk), addig nyilvánvalóan Románia volt a legrosszabb helyzetben, a lakosság nélkülözött.

Élelmiszer, tüzelőanyag és áramhiány volt, gyakorlatilag az alapvető létfeltételek is hiányoztak, de nem azért, mert az ország mezőgazdasága vagy ipari termelése romokban lett volna, hanem mert az ország diktátora, Ceausescu mindent, amit megtermeltek, erőltetett adósságtörlesztésre fordított.

Mélyről indult

A rendszerváltás után mindegyik országban komoly gazdasági visszaesés következett, hisz az addig a közös gazdasági rendszerben egymásnak eladott termékek a világpiacon eladhatatlanok lettek, a gazdaságot mindenhol újra kellett építeni. Romániában megjelentek a korábban hiányzó áruk és szolgáltatások, azonban a gazdasági kibocsátás olyan alacsony szintre került, hogy a lakosság ezekből alig tudott valamit megvásárolni, az egész régióban szokatlan méretű szegénység jelentkezett.

Ennek két tényezője a magas munkanélküliség, illetve a bérek igen alacsony vásárlóereje volt. Az egy főre eső GDP

még a 90-es évek közepén is csak a magyar érték fele volt,

pedig nálunk is jelentős visszaesés zajlott a rendszerváltás után, ami csak 1996-ban fordult növekedésre. A helyzet Romániában olyan rossz volt, hogy tömeges elvándorlás indult az országból. Az ottani magyarok közül több százezren az akkor sokkal gazdagabb Magyarországra települtek át, ezzel nagyot enyhítve az itthoni kedvezőtlen demográfiai folyamatokon. A románok pedig elsősorban a hozzájuk képest elképesztően gazdagnak számító nyelvrokonaikhoz, Spanyolországba és Olaszországba mentek munkát vállalni, és az ottani munkanélküliség ellenére ezek az országok felszívták az olcsó román munkaerőt.

Az első fellendülés

A nagy elvándorlásnak lett is egy olyan hatása, hogy a külföldön dolgozók hazautalásai, illetve szabadságuk alatti otthoni költései megdobták az Románia GDP-jét, amely végül soká, csak az ezredfordulón került stabilan növekvő pályára, akkor viszont rendkívül nagy lett a mérték.

Évről évre 5-10 százalék közötti gazdasági növekedés zajlott

egész a 2008-as válságig, ezt hasonló tényezők fűtöttek, mint a térségben általában: lezajlott a privatizáció, megindultak a külföldi beruházások is, jelentős működőtőke áramlott az országba, ami az ipari termelést és az exportot gyorsan növelte.

Romániában viszonylag jelentős lett a tőzsde szerepe is, amit Lengyelországhoz hasonlóan az ország mérete, azaz a belső piac nagysága is támogatott. Románia a 38 milliós Lengyelország után a második legnagyobb lakosságú ország a régióban, még ha lakossága jelentősen csökkent is a rendszerváltás óta, 23 millióról 20 millió alá. A rendkívül alacsony bázis miatt a bérek növekedése is magasabb volt, mint a régióban általában: megkezdődött az ország régión belüli viszonylagos lemaradásának csökkenése. Ugyancsak lényeges tényező volt az ország 2007-es EU-csatlakozása.

Munkaerőhiány

A 2008-2009-es válságot Románia sem úszta meg jelentős visszaesés nélkül, a gyors növekedés csak 2013-ban tért vissza. Ez jellemzően 3-4 százalékos szintet jelentett, de 2016-ben 5 százalék, majd 2017-ben 7 százalék volt. Ami azonban szinte forradalmi lett a múlt évtized közepétől kezdve, az a béremelkedés üteme.

Béremelkedés üteme Romániában az elmúlt 10 évben. Forrás: tradingeconomics.com

A térség más országaihoz hasonlóan a gyors növekedés eddigre felszívta a szabad munkaerőt, ráadásul Romániában most kezdett érződni a korábbi elvándorlás hatása, amit tetézett, hogy a 2007-ben az EU-hoz csatlakozó ország számára csak 2014-ben nyílt meg az EU munkaerőpiaca. Ekkor azonban már nem a nyelvrokon országok voltak a célpont, hisz azok maguk is magas munkanélküliséggel küzdöttek, hanem Nagy-Britannia és Németország lettek a fő cél, az ott elérhető magas fizetésekkel. A helyzetet jól jelzi, hogy most közel egymillió román állampolgár jelezte letelepedési szándékát az Egyesült Királyságban, majdnem annyian, mint a lengyelek, akik már 2004-től szabadon munkát vállalhattak a szigetországban.

Bérrobbanás

Mindennek hatására komoly munkaerőhiány alakult ki Romániában, és nyilvánvaló volt, hogy

a munkaerőt megtartani, esetleg visszacsábítani csak jóval magasabb bérekkel lehet.

Ez nem is okozott gondot az alacsony bázis miatt a legtöbb cégnek, így még a magyarországi igen szép ütemnél is magasabb bérnövekedés alakult ki. Ez oda vezetett, hogy az ezredfordulón még 100 eurót alig meghaladó nettó átlagbér mostanra 740 euróra nőtt, ami csak 14 százalékkal kevesebb, mint a 860 eurós magyar szint.