El kellett égetni 1,5 millió kg vetőmagot, mert genetikailag módosított szennyeződéseket mutattak ki

A közelmúltban fejeződött be az a hatósági eljárás, amelynek részeként földben lévő szójaállományok betakarítás előtti megsemmisítését rendelte el a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).

A tavasszal elvetett növénykultúrákat az érintett termelőknek most azért kellett kitárcsázniuk, mert a Nébih laboratóriumi ellenőrzésein kiderült, hogy a felhasznált vetőmagok GMO-szennyezettek voltak.
A gazdálkodókat összesen 406 hektáron kötelezték a kijelölt növényállományok megsemmisítésére Győr-Moson-Sopron és Vas megyében.

Az érintett településeken – Öttevényben, Kunszigeten, Mosonszolnokon, Rádóckölkeden, Kőszegszerdahelyen és Sárváron - a kitárcsázásokat haladéktalanul végre kellett hajtani, miközben a Nébih a vetőmagforgalmazó ikrényi RWA Magyarország Kft.-vel szemben hatósági eljárást indított.A GMO-szennyeződésekkel szembeni hazai fellépés azután vált szigorúbbá, hogy a második Orbán-kormány 2010-es megalakulása utáni időszakban fokozott hatósági ellenőrzéseket rendeltek el, majd a 2012. január elsejétől hatályos új Alaptörvényben a parlament külön is deklarálta a GMO-k elleni küzdelmet.

A jogszabály XX. cikke rögzíti, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, és e jog érvényesülését Magyarország olyan mezőgazdasággal segíti elő, amely mentes a genetikailag módosított élőlényektől.

Ez a gyakorlatban ma leginkább azt jelenti, hogy a hazai termőföldeken GMO-s vetőmagokat nem lehet köztermesztésbe vonni, azaz elvetni.
A Nébih a vetőmagok GMO-szennyezettségét úgy vizsgálja, hogy kockázatértékeléseket végez.

Nem ellenőriznek tehát minden tételt, hanem csak egyes vetőmagokból vett mintákat analizálnak, így az importált termékek évente minimum 10 százalékát, a hazai előállításúak legalább 5 százalékát vonják laboratóriumi vizsgálat alá. A Nébih a vetőmagoknál tavaly például 1209 GMO-szennyezettségre vonatkozó ellenőrzést hajtott végre, idén szeptember elejéig pedig már 1305-öt.

A vizsgálatokat – főként a kezdeti időszakban – sok vita kísérte, mivel a vetőmagforgalmazó cégek jellemzően maguk is működtetnek saját laboratóriumi rendszereket, és ezek ellenőrzési eredményei több esetben nem egyeztek meg a Nébih-ével. Mindjárt nagy port vertek fel azok a 2011/2012-es ügyek, amikor összességében 4240 hektár takarmánykukorica-állományt kellett megsemmisíteni GMO-szennyezettség miatt.

A nézeteltérések, illetve a hátrányos következmények csökkentése érdekében azóta az ellenőrzések arra koncentrálnak, hogy a GMO-s vetőmagokat lehetőleg még a vetések előtt ki lehessen szűrni, és így a későbbi kitárcsázásokat meg lehessen előzni.

Ennek is tulajdonítható, hogy a Nébih tájékoztatása szerint 2011/2012 óta a 406 hektáros mostani szójás eset volt az első, amikor növénykultúrák megsemmisítését kellett elrendelni.

Mást tükröznek azok a statisztikák, amelyek a vetés előtti vetőmagellenőrzések eredményeit mutatják.

A Nébih összesítéseiből kitűnik, hogy a 2011-ben bevezetett szigorított vizsgálatokkal máig mintegy 1,4 millió kilogramm GMO-szennyezett vetőmagot tártak fel, illetve tiltották meg felhasználásukat és rendelték el elégetésüket.

Bár ez nem égbekiáltóan sok a teljes felhasznált vetőmag-mennyiséghez képest, arra rávilágít, hogy jó eséllyel kerülhetnek be GMO-snak minősített vetőmagok a hazai köztermesztésbe.

E szempontból pedig a legveszélyeztetettebb növénykultúrának a takarmánykukorica, a csemegekukorica, a repce és a szója tekinthető.

A Nébih összesítései szerint e növényeknél a legtöbb nagy vetőmag-előállító, illetve -forgalmazó fennakadt a hatósági GMO-ellenőrzéseken az elmúlt években. A 2011/2012-es kukoricás ügyek elsősorban a Monsantót és a Pioneert érintették, bár ma már e cégek nem működnek akkori formájukban, mivel előbbit időközben a német Bayer vásárolta fel, míg utóbbi az amerikai Corteva Agriscience részévé vált.

Az elmúlt két évben ugyanakkor a Nébih vizsgálatain túlnyomórészt csemegekukorica-tételekről derült ki, hogy GMO-t tartalmaznak.

Így az ellenőrzések pozitív eredménnyel zárultak a nagykőrösi Bonduelle Kft., a budapesti Syngenta Magyarország Kft., az orosházi Orosco Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., a kecskeméti ZFW Hortiservice Kft., a szolnoki Seedplus Kft., a budapesti Topcorn Kft., illetve a francia Vilmorin SA és a német Strube International Gmbh. egyes vetőmagjainál. A hivatal tájékoztatása szerint szójánál az RWA mellett a vasvári Karintia Kft. és a ceglédi Dél Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt., takarmánykukoricánál az RWA és a Corteva Agriscience, repcénél pedig a Syngenta volt érintett.

Az eddig feltárt eseteket a Nébih nem ítélte súlyosaknak, így legfeljebb figyelmeztetésben és/vagy pénzbírság kiszabásában részesítette a GMO-szennyezésekkel összefüggésbe hozott, vetőmagelőállítással foglalkozó cégeket. A hivatal a közelmúltbeli szójakitárcsázások kapcsán sem tárt fel szándékosságot, és hatósági intézkedésként eljárást lezáró határozatban csupán figyelmeztette az RWA Magyarország Kft.-t. A Nébih egyébként a mostani vizsgálatokkal azt állapította meg, hogy a kifogásolt szójatételeknél az anyamagot osztrák fémzárszámmal látták el.

Vetőmagpiaci szakértők az elmúlt évek tapasztalataiból azt a következtetést vonják le, hogy mind a vetőmaggyártók/forgalmazók, mind a hatósági szakemberek igyekeznek konszolidáltan kezelni a GMO-kkal kapcsolatos ellenőrzési és egyéb ügyeket, de ettől függetlenül a téma továbbra is ágazati vitákat vált ki.

Sokan megkérdőjelezik például a szennyezéseknél alkalmazott „zéró toleranciát”, amely esetenként nem is agrárszakmai, hanem laboratóriumi analitikai meghatározási problémákat vet fel.
Továbbra sincs konszenzus abban, hogy a genetikai beavatkozások teljes magyarországi elutasítása összességében hasznos vagy káros a hazai agrárgazdaság, illetve az emberi egészség szempontjából.

Politikai-érzelmi téren teljes a visszautasítottság, de szakmai megközelítésben a módszer mellett többen komoly tudományos érveket sorakoztatnak fel.

Így nem ítélik el a GMO-kat, ahol idegen géneket ültetnek be egyes szervezetekbe, de még kevésbé az úgynevezett génszerkesztéses módszereket, amikor egy-egy organizmus saját génjei között történnek változtatások (mint ahogy általában a hagyományos módon zajló nemesítés is végbemegy).Ellentmondás származik abból is, hogy miközben az alaptörvény tiltja a hazai köztermesztést, szójából például évi több százezer tonna GMO-s termény érkezik az országba, mert az állattenyésztés takarmányozási fehérjeszükségletét más módon egyelőre nem lehet kielégíteni.

Az importált szója a takarmányokon keresztül beépül a haszonállatok szervezetébe, így az állati termékek révén bekerül az élelmiszerláncba is. Hasonló a helyzet a külföldön előállított, Magyarországra importált kész élelmiszereknél is, amelyeknek szintén lehetnek GMO-s összetevőik. Az uniós szabályozás a 0,9 százaléknál több GMO-t tartalmazó élelmiszereknél kötelező jelölést ír elő, de ez bizonyos állati eredetű termékekre nem vonatkozik.

Így például nem kell jelölni a GMO-val érintett méhészeti termékeket, illetve a GMO-s takarmányt fogyasztó állatok tejét, húsát és tojását sem. Magyarország ezért évekkel ezelőtt bevezetett egy „inverz” jelölési szabályozást is, amely a GMO-mentesség feltüntethetőségével igyekszik piaci előnyt nyújtani a GMO-kat nem tartalmazó élelmiszeripari termékeknek.

Hazai érvelések szerint az inverz módszer segítheti a termékválasztásban azokat a vásárlókat, akik nem akarnak GMO-s élelmiszereket fogyasztani.