Elhozhatják a nukleáris apokalipszist a Belaruszba telepített atomfegyverek? – Mit értünk taktikai atomfegyver alatt?

Nukleáris fenyegetettség

Az ukrajnai háború kitörése óta az atomfegyverek bevetésének a lehetősége folyamatosan foglalkoztatja a sajtót és a társadalmat. Ennek oka, hogy a háború egyik résztvevője, Oroszország egyben a világ elsőszámú atomhatalma és ezzel a pozíciójával gyakran kérkedik is.

Kép forrása: MTI

Moszkva ugyanis a nyugati fegyverszállításokra válaszul időről-időre az orosz atomarzenál használatával fenyegetőzik. Orosz közéleti szereplők és politikusok néha az atomháború lehetőségét is belengetik (bár remélhetőleg ők sem gondolják komolyan), de legtöbbször nem a nyugati célpontok elleni atomcsapásról, hanem taktikai atomfegyverek bevetéséről szoktak beszélni.

Április elején újabb szintet lépett az orosz nukleáris fenyegetés, mivel Oroszország bejelentette, hogy taktikai atomfegyvereket telepít Ukrajna északi szomszédjának, Belarusznak (Fehéroroszország) a területére.

A hír értelemszerűen félelmet keltett az európai lakosságban, érdemes azonban tisztázni, mik is azok a taktikai atomfegyverek és mi a különbség köztük és a stratégiai atomfegyverek között.

Stratégiai atomfegyverek

Az atomfegyverek esetében ugyanis megkülönböztetünk taktikai és stratégiai atomfegyvereket.

A két fegyvertípus közötti eltéréseket nem könnyű tűpontosan definiálni, de legfőképp az különbözteti meg a két kategóriát, hogy a stratégiai atomfegyvereket nagyobb hatótávolságú eszközökre telepítik és nagyobb pusztítást tudnak véghez vinni, mint a taktikai atomfegyverek. Egyszóval stratégiai atomfegyverek alatt elsősorban azokat a fegyverrendszereket értjük, amelyek a közgondolkodásban atomfegyverként szerepelnek. Tehát azok a fegyverek, amelyek komplett városokat, kis túlzással kisseb országokat képesek egymagukban letarolni. Hatalmas pusztító erejű nukleáris töltetű robbanófejek, amelyek elhozhatnák a nukleáris apokalipszist, ha használnák őket. Ezeket többnyire interkontinentális rakétákra, óceánokon átrepülni képes stratégiai bombázókra és a tengerek mélyén akár hosszú hónapokig megbúvó, bárhol bevethető atomtengeralattjárókra helyezik. Az ilyen fegyvereket nem igazán szokták külföldre telepíteni az atomhatalmak és kifejezetten egymás elrettentésére tartják fenn.

Taktikai atomfegyverek

Ezzel szemben a taktikai atomfegyverek alatt kisebb romboló erővel bíró, rövidebb hatótávolságú eszközökkel célba juttatható fegyvereket értünk.

Itt a kisebb robbanóerőt azonban érdemes idézőjelbe tenni. Egy taktikai atomfegyver ereje akár 0,1 és 1 kilotonna között is változhat az Encyclopedia Britannica erről szóló szócikke alapján.

Egy kilotonna pedig 1000 tonna TNT-nek felel meg, tehát nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen robbanófely is komoly pusztítást tud véghezvinni.

Összehasonlításképp azonban fontos megjegyezni, hogy a Japánra a második világháború végén ledobott atombombák 15 és 21 kilotonnásak voltak, tehát jóval nagyobbak és a mai stratégiai atomfegyverek ennek ma a többszörösére képesek.

Egyszóval a taktikai atomfegyverek inkább lokális pusztításra képesek, a céljuk elsősorban egy adott területen az ellenséges célpontok elpusztítása anélkül, hogy közben más területeken széleskörű pusztítást vinne véghez és radioaktív csapadékot okozna. Ezeket a fegyvereket, ahogy a nevük is mutatja, azért hozták létre, hogy a bevetésük által taktikai előnyhöz jusson az alkalmazójuk a csatatereken. Nagy tankhadosztályok, komplett katonai alakulatok, katonai bázisok elpusztítására tervezték őket, még a hidegháború idején, fontos azonban kiemelni, hogy éles helyzetben soha nem vetették még be őket.

Elsősorban rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákkal, egyéb rakétafélékkel, torpedókkal, gravitációs bombákkal juttathatóak célba, de ide sorolhatók a nukleáris tüzérségi lövedékek, nukleáris légvédelmi rakéták és nukleáris páncéltörő lövedékek is. Utóbbi három kategória kifejezetten kisebb célpontok megsemmisítésére alkalmas. Érdemes megjegyezni, hogy erre a célra a hagyományos robbanószerek, lőszerek is hasonlóan alkalmasak, a nukleáris lövedékek előnye, hogy egy robbanófej használható sok hagyományos robbanóanyag helyett.

Orosz fölény

Kevésbé ismert tény, hogy a taktikai atomfegyverek terén Oroszország messze világelsőnek számít. A Reuters ide vonatkozó elemzése alapján az Egyesült Államok a hidegháború időszakát követően a taktikai atomfegyvereinek nagy részét leszerelte és csak mintegy 200 darabot hagyott meg, míg Moszkva közel 2000 darabos, tehát tízszer akkora állománnyal bírhat.

Az amerikai taktikai atomfegyver arzenál nagyrésze egyébként Európában van. Ezek többek közt a keretes részben említett külföldön állomásoztatott amerikai atomfegyverek. Oroszországra nézve ezek jelenléte pedig kétségkívül fenyegető.

Most azonban úgy tűnik Moszkva is meglépte, hogy olyan pozícióba költöztesse ezeket a fegyvereket, ahonnan nem csak Ukrajnát, de az európai NATO tagok jórészét is fenyegeti általuk. Korábban is fenyegetőzött hasonló lépéssel a Kreml, de eddig nem tette meg (Kalinyingrádba akartak taktikai atomfegyvereket telepíteni).

Nem véletlenül nem vetik be

A mostani lépés összességében rontott az európai biztonsági helyzeten. A Fehéroroszországba telepített orosz taktikai atomfegyverek nem csak Ukrajnára, de más európai államok számára is fenyegetést jelenthetnek. Mindazonáltal ezek a fegyverek nem azok az atomfegyverek, amelyek képesek elhozni a nukleáris telet, az apokalipszist. A bevetésükre ráadásul továbbra is kevés esély van. Eddig ugyanis épp azért nem alkalmazott ilyen fegyvert senki éles helyzetben, mert az nagyban megnövelné egy valódi nukleáris háború kirobbanásának az esélyét amiben senki nem nyerhet és ezt -az összes ilyen irányú megnyilvánulása ellenére-, minden bizonnyal a moszkvai vezetés is bármi áron el szeretné kerülni.