Elindult a meccs az OECD főtitkári posztjáért

Óriási tévedés lenne a fejlett országokat tömörítő szervezetet, az OECD-t valamiféle horgászegyesületnek, pusztán adminisztratív testületnek gondolni, amelynek tevékenysége legfeljebb abban merül ki, hogy konferenciákat szervez és elemzéseket ír a világ állapotáról. Korábban valóban ilyen kép alakult ki a párizsi székhelyű szervezetről, az intézmény azonban jókora átalakulásban van - nemzetközi befolyását illetően is. 

Az OECD-t 60 évvel ezelőtt alapították, mai formájában lényegében a második világháború után a Marshall segély elosztásáról dönteni hivatott Organisation of European Economic Cooperation utódja. 

A szervezet fontos szerepet játszik a nemzetközi adópolitkában, az egyenlőtlenség ellen folytatott küzdelemben, valamint kutatási tevékenysége révén jelentős a befolyása a globális makrogazdasági politikára.

A szervezetet az elmúlt 15 évben Ángel Gurría, mexikói közgazdász és diplomata vezette - tegyük hozzá sikerre. Gurríának sikerült tartalommal megtölteni  szlogenjét - “jobb gazdaságpolitikával a jobb életért “. 

Az új főtitkárról, s egyben arról is, hogy folytatják a globális befolyás kiterjesztését, vagy visszatérnek a technokrata agytröszt szerephez, a 37 tagállam dönt.

Nem mindenki boldog ugyanis attól, hogy a szervezet egyre hangsúlyosabban van jelen a nemzetközi döntéshozatal előkészítésében.

Az OECD főtitkára például az államfőkkel egyenrangú tagként vehet részt a G-20 csúcstalálkozókon, s ez bizony sokaknak szúrja a szemét.

Mint ahogy az is, hogy a szervezet az utóbbi években határozottan állást foglal a költségvetési megszorítások ellen és felvállalja azt az álláspontot, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése rosszat tesz a gazdasági növekedésnek.

A hangsúlyosabb szerepvállalást ellenzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a szervezet alapvető célja a gazdasági  növekedés és a hatékonyság, a termelékenység növelésének elősegítése - vagyis nem feladata beleszólni a gazdaságpolitikába.

Gurría sikeresen vitte végig ezt a fordulatot - “think tankből do-tank”-et csinált. 

A pozícióért öt jelölt versenyez, ennyire szűkült a kezdetben tíz nevet tartalmazó lista. A shortlistet az OECD-hez delegált brit nagykövet, Christopher Sharrock húzta meg - persze miután hosszasan konzultált a tagországok képviselőivel. 

Az amerikai jelölt, Christopher Liddell például kapásból kiesett, mert őt még Trump delegálta. Joe Biden beiktatása napján vissza is lépett a jelöltségtől. Esélyes viszont a svéd Cecilia Malmström, aki csaknem egy évtizedig volt az Európai Unió biztosa.

Cecilia Malmström MTI/EPA/Robert Ghement

2014 és 2019 között például a kereskedelemért felelt. A magát jobbközépre soroló politikus az EU-s évek végén visszatért az egyetemek világába. Tavaly jelölték és népszerű az OECD hivatalnokai körében. Kompromisszumkész alkat, hangsúlyozottan megegyezés párti így a kisebb tagországok is támogatják.

Ha őt választják, akkor a szervezet várhatóan nem áll bele olyan keményen a globális meccsekbe, mint Gurría idejében. 

A mostani helyzetben kissé furcsa, hogy Európa nem áll be egyetlen jelölt mögé - az IMF esetében például egységesen támogatták a bolgár Krisztalina Georgievát -, annak ellenére, hogy 1996 óta nem vezette európai a testületet.

Malmstörm amerikai támogatottsága is erősen kérdéses, hiszen uniós biztosi tevékenysége során kemény meneteket ment végig Washingtonnal a digitális adók és az amerikai vámok kapcsán. 

Philipp Hildebrand a Svájci Nemzeti Bank (SNB) elnöke volt, ám 2012-ben lemondani kényszerült, miután akkori felesége devizakereskedési botrányba keveredett. Az SNB belső vizsgálata azóta tisztázta mindenféle vád alól, jelenleg a világ egyik legnagyobb alapkezelője, a BlackRock alelnöke.

Őt viszont támogathatja az USA, hiszen a BlackRocknál kollégája volt az a Brian Deese, akit Joe Biden nemrég gazdasági tanácsadó testülete, a National Economic Council élére jelölt. Hiledbrand kampányának fókuszában a klímasemlegesség szerepel, de nagyon hangsúlyosan képviseli a “fair átmenet” elvét, vagyis azt, hogy egyenlő gazdasági lehetőségek illessék meg a hagyományos, nagy károsanyag kibocsátó és az új, zöld gazdasági ágazatokat.

A szervezeten belül egyébként esélytelennek tartják, pont a jegybankári lemondása körüli bonyodalmak miatt. Ilyen ember nem képviselheti az etikus kapitalizmus - mondják. 

Az ausztrál Mathias Cormann hazájának legtovább hivatalban lévő pénzügyminisztere volt, három jobbközép miniszterelnököt is kiszolgált.

Jogász végzettségű, négy nyelven beszél, Belgiumból emigrált Ausztráliába 1996-ban, vagyis erős kötődése van Európához is.

OECD-s kampányához gond nélkül használta az ausztrál légierő repülőgépeit, ami azért nem aratott osztatlan elismerést az ilyesmire kényes hivatalnokok között. Politikai háttere, pártja várhatóan szintén jókora fekete pontot hoz neki. Az  ausztrál liberálisok ugyanis erősen klímaszkeptikus, s hiába határolódott el ettől Cormann, manapság ez nagyon nem divatos álláspont. 

A görög Anna Diamatopoulou egy balközép kormányban volt miniszter, majd az EU foglalkoztatási és társadalmi ügyekért felelős biztosa volt. Jelenleg egy gazdaságkutató céget vezet Athénben.

A dán Ulrik V. Knudsen az OECD főtitkár-helyettese. Karrierje legnagyobb részét a dán külügy szolgálatában töltötte el, nagy tapasztalata van a nemzetközi szervezet irányításában. 

A görög és a dán jelölt nem számít esélyesnek, viszont pont ezért kerülhet ki közülük később a befutó - kompromisszumos megoldásnak mindketten megfelelnek. 

A főtitkárt az OECD tagállamok képviselőit tartalmazó tanács választja meg öt éves időtartamra. Az új elnök az idén június 1-én lép hivatalba, a kiválasztási folyamatot márciusig le kell zárni.