Elképesztő pechszéria sokkolja a magyar sertéspiacot

Feszülten figyelik a hazai sertéstartók azokat az európai és világpiaci eseményeket, amelyek az itthoni felvásárlási árakat is nagyban befolyásolják. A 2020-as konjunkturális csúcsidőszak után ugyanis az ágazat elképesztő pechszériába sodródott, amely ma már szinte minden gazdaságban eltüntette a jövedelmezőséget.

Az alapvető gondot az okozza, hogy a világpiaci árrobbanás hatására a szektor költségviszonyait döntően meghatározó takarmányárak drasztikusan, 50-60 százalékkal nőttek. Ezzel párhuzamosan azonban a felvásárlási árak nem emelkedtek, hanem – éppen ellenkezőleg - látványosan csökkentek.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint a hazai sertésárak már 2021 elejére több mint 30 százalékkal estek, és ez a nyomott árszint – kisebb hullámzásoktól eltekintve - tulajdonképpen a mai napig kitart.

A vészjósló piaci változások hátterében az áll, hogy az utóbbi időszakban – a korábbi sertéspestises időszak után – Kína látványosan bővítette saját sertéstermelését. Ennek következtében nemzetközi húsvásárlásait jelentősen visszafogta, amelynek nyomán Európában (is) komoly túltermelési válság alakult ki, és ez a készletek felhalmozódásához vezetett.

A túltermelés alapvetően érintette az európai piacot érdemben meghatározó német sertéságazatot, amely – hasonlóan Európa más országaihoz – az állattartás biológiai sajátosságai miatt nehézkesen tud csak reagálni az új helyzetre.

Mindennek következtében az európai sertésállomány lassan csökken, és amíg az állatlétszámban érzékelhetőbb változások nem következnek be, a sertésárak normalizálódására sincs esély. Ráadásul az óriási nyugat-európai húsipari cégek könnyűszerrel megtehetik, hogy felgyülemlett készleteiktől – akár komoly veszteségek árán is – megszabaduljanak, és a raktárakból így „kiszórt” termékek egy része éppen a magyar üzletekben értékesítsék, tovább fokozva az itteni piaci nehézségeket.

Bár a sertésárakban nemrég Magyarországon is volt némi javulás, a napokban újra csökkenés következett be, így ismét kilogrammonként 370-380 forintos élősertésárak jellemzik a piacot.

Ágazati számítások szerint ugyanakkor – a 2020-as időszakhoz hasonlóan - legalább 500 forintos árakra lenne szükség ahhoz, hogy a hizlalás nullszaldós vagy némileg jövedelmező legyen.

Így a jelenlegi helyzetben a gazdálkodók nagy része – a tényleges takarmányköltségektől és a vágósúlytól függően - sertésenként akár 10-14 ezer forintos veszteséget könyvel el, amely egy közepesnek mondható, 500 kocás telepnél éves szinten több százmilliós nagyságrendű lehet.

A sertésügy már tavaly európai agrárpolitikai vitává fajult, mivel az Európai Bizottság nem teljesítette a tagállamok – köztük Magyarország – rendkívüli uniós beavatkozásokat sürgető kéréseit.

Az EU-s agrárpolitika a sertésszektort mindig is „puha szabályozású” területként kezelte, vagyis túl sok támogatást nem nyújtott az állattartóknak, hanem jórészt a piaci mechanizmusokra bízta a döntő kérdéseket.Az Európai Bizottság alapvetően most is ezt az álláspontot képviselte, részben abból is kiindulva, hogy a 2019-2020-as jó árak idején a termelők extraprofitot érhettek el.

EU-s beavatkozások híján Magyarország a hazai sertéstartást úgy igyekezett életben tartani, hogy saját hatáskörben tavaly növelte az úgynevezett nemzeti állatjóléti támogatások összegét, és tovább folytatódtak a korábban is alkalmazott fogyasztásösztönző kampányok is.

Az idén pedig életbe lépett egy külön hitelkonstrukció is, amelynek révén a sertéstermelő vállalatok az Agrár Széchenyi Kártya folyószámlahitel keretében és az MFB agrárforgóeszköz hitelprogramjában 100 százalékos kamat- és kezességi díjtámogatást, illetve a hitelek megkötésével és fenntartásával kapcsolatban felmerülő, előre meghatározott költségek 100 százalékára vonatkozó költségtámogatást kaphatnak maximum 150-200 millió forintos új hitelre.

Másrészt viszont ágazati tapasztalatok szerint egyre nagyobb gondot okoz, hogy a bankok a sertéstartást a piaci problémák miatt kockázatos tevékenységnek ítélik, ezért nehezebben vesznek részt az ezzel foglalkozó vállalatok finanszírozásában, és ez forráshoz jutási szempontból hátralépést jelent.

További bizonytalanságot okoz a kormány nemrég bejelentetett új intézkedése is, amelynek értelmében – több más alapvető élelmiszer mellett – február elsejétől hatósági ár lép életbe a sertéscombra is.

Ez azt jelenti, hogy a kereskedelmi üzletekben a tavaly október 15-i árakat kell visszaállítani, és azokat május 1-ig nem lehet növelni.
A kormány döntése védi a beszállítókat, mert a kereskedők a hatósági árra hivatkozva nem csökkenthetik szerződéses beszerzési áraikat, vagyis a bolti árakat

saját profitjuk terhére kell visszaállítaniuk. Az intézkedés azonban sok helyen várhatóan nem okoz érdemi változást, mert az elmúlt időszakban számos üzletben a combárak csökkentek tavaly októberhez képest, és a kereskedők most is jelentős húsakciókat reklámoznak és bonyolítanak le.

Szakértők nem számítanak arra sem, hogy az üzletek más hústermékek drágításával kompenzálják sertéscombon elbukott profitjukat, mert az éles verseny akadályozza az áremeléseket.

A termelők körében ugyanakkor máris aggodalmat okoz, hogy nem mindegyikük köt(ött) értékesítési szerződéseket, mert hízóit részben vagy egészben feketén, illetve az azonnali piacon adja el. Így most még kiszolgáltatottabbá válhat abban az esetben, ha a felvásárlók a kormány döntése hivatkozva velük szemben további felvásárlásiár-csökkentést.próbálnának érvényesíteni, amikor felnevelt hízóikon túl akarnak adni.

Hosszabb távon viszont már a szerződéses gazdálkodók számára is veszélyessé válhat, ha a hatósági árstop májustól is hatályban maradna.

A maximált húsár ugyanis jelentősen nehezíthetné az élelmiszeripari átadási árak, közvetve pedig a sertésfelvásárlási árak növelését, ha erre egyébként a változó európai piaci viszonyok lehetőséget nyújtanának.Ezért az ágazati szereplők ma abban reménykednek, hogy a hatósági húsár legfeljebb májusig lesz érvényben.

A viszontagságos piaci időszak – főként a kisebb termelőknél – már eddig is csökkentette az állattartási kedvet, ezért valószínűsítető, hogy a Központi Statisztikai Hivatal tavaly decemberben mért állományadatai visszaesést mutatnak majd a júniusban regisztrált, 2, 886 milliós sertéslétszámhoz képest.

Ha pedig a jövedelmezőségi problémák továbbra is fennmaradnak, a ma még túlélésben bízó és kitartó nagyobb gazdaságok is a hízlalás átmeneti beszüntetésére kényszerülhetnek, és ez újabb állományszűkülésekhez vezethet.

Ugyanakkor a Covid-járvány is rávilágít arra, mennyire csökkentheti egy-egy ország kiszolgáltatottságát, ha saját termelésből biztosíthatja belső élelmiszerszükségleteit.

A hazai piac azonban már eddig is függött a húsimporttól, és nem csak kereskedelemben kapható késztermékek érkeznek az országba, hanem a húsipar – részben exportszerződései teljesítéséhez – maga is vásárol külföldi alapanyagokat.

Így az állomány további leépülése azzal a veszéllyel járhat, hogy az importkitettség jelentősen növekszik, holott – ahogy a Covid-járvány kapcsán a kormány is többször egyértelműsítette – az élelmiszerpiacon az önellátottsági szint javítása lenne a kívánatos cél. Úgy tűnik azonban, hogy a sertésszektorban ennek elérésére csak a mostani piaci válság elmúltával nyílhat leghamarabb reális esély.