Épp száz éve bújt elő a múlt század legveszedelmesebb embere

Évtizedek óta folyamatosan aktuális téma a Nyugat-Európához, de még Ausztriához való felzárkózás is térségünk országaiban. Ritkán gondolkozunk azon, hogy végső soron miért van ez, miért nyílt olyan nagy rés kontinensünk két felének gazdasági helyzete között, amit harmad évszázad alatt sem sikerült kiegyenlíteni?

Mai gazdasági kihívásaink eredete 

Hát persze, hogy a kommunista rendszer, na de azt kinek köszönhetjük? Nem másnak, mint Adolf Hitlernek, aki ellen a kapitalista és demokratikus USA összefogott a kommunista Szovjetunióval, hogy legyőzzék.

Végül mindkét oldal maradt nagyjából az általa megszállt területen, Magyarország földrajzi fekvésénél fogva a rossz oldalra került, a Szovjetunió érdekszférájába, amely saját társadalmi rendszerét ránk erőltette. Ausztriának szerencséje volt: semleges lett, de a piacgazdaságot választotta, ami nagy jólétbe emelte.

A kezdetek

A náci diktátor történetét sokan ismerik: a bécsi csavargó, majd első világháború katonai futárja a vesztes háború után a müncheni revansista körökben mozgolódott, ott belépett egy kis pártba, melyben átvette az uralmat, és gyorsan kiszélesítette bázisát.

Híveit sörcsarnokokban előadott lelkesítő beszédeivel szerezte a háború utáni évek nehézségei miatt elégedetlen tömegek soraiból. Miután a Weimari Köztársaságnak nevezett, a demokráciával kísérletező Németország nem volt igazán stabil állam, Hitlernek nem okozott gondot fegyveres szervezetet, egyfajta magánhaderőt fenntartani.

A sörpuccs

1923 őszére Hitler úgy érezte, hogy

eljött az idő az erőszakos hatalomátvételre minimum Bajorországban, de leginkább egész Németországban.

Ez lett a müncheni sörpuccs néven elismert esemény, miután Hitler München legnagyobb, több ezer embert befogadni képes sörcsarnokában (Bürgerbraukeller) gyűjtötte össze híveit október 8-án délután, és úgy tervezte, hogy néhány bajor politikai vezetőt rávesz, hogy átálljanak hozzá, másokat túszul ejt, és kényszerrel bírja rá őket ugyanarra, miközben magánhadserege, az SA megszállja a várost. 

Sörpuccs Münchenben a Marienplatzon 1923 nov 8-9-én, fotó: Shutterstock

Ezek után bejelentette volna, hogy a náci párt átveszi a hatalmat Münchenben, de egyúttal Berlinben is, és úgy gondolta, hogy így ölébe hullik a hatalom.

A helyzet azonban még nem érett meg erre: bázisa nem volt elég széleskörű, a demokratikusan választott bajor hatóságok nem álltak mellé. Késő estétől másnap délig a legális államhatalom felvonultatta teljes rendfenntartó erejét, végül 9-én délután Hitler és csapata összecsaptak ezzel az erővel.

A harcból vesztesen kerültek ki, sok náci meghalt: a többieket letartóztatták, a pártot feloszlatták, Hitler pedig börtönbe került.

Újra lehetőséget kapott

Az állami fellépés azonban nem volt szigorú: Hitler egy viszonyag kényelmes börtönben töltött el kevesebb mint egy évet, ami pont elég volt arra, hogy harcostársának és helyettesének, Rudolf Hessnek lediktálja politikai eszmerendszerét és kitűzött céljaitt, Mein Kampf címen, melyből rövidesen mindenki megtudta, mire készül, de nem vették komolyan.

Látszólag ezzel Németország megszabadult a náciktól, de meglepően hamar újra engedélyezték a pártot, az újra létrehozhatta magánhadseregét, és Hitler immár tudta, hogy annyira működik a weimari demokrácia, hogy neki jelentős parlamenti hányadot kell választások útján szereznie ahhoz, hogy esélye legyen a hatalom megragadására.

1929-ig ordas eszméi nem vonzottak sok szavazót, de segítségére sietett az 1929-32-es válság.

A hatalom megragadása

A gazdasági összeomlás a náciknak és a kommunistáknak hozott előretörést, de többséget sosem szerzett Hitler pártja, és koalíciós partnerekkel sem tudott parlamenti többséget alkotni.

Végül az egymás után megbukó kormányok késztették arra a köztársasági elnököt, Hindenburgot, hogy az erőskezű Hitlert bízza meg a kormányalakítással 1933 januárjában.

Innen már nem volt nehéz a totális hatalom megszerzése, a felfegyverkezés, majd közel egész Európa ligázása és rabszolgasorba hajtása, és ezt tervezte a világ nagy részére is kiterjeszteni.

Szörnyek közt is a legnagyobb

De miért mondhatjuk vajon, hogy a múlt század legnagyobb szörnyetege lett Adolf Hitler? Voltak még rettenetes tömeggyilkosok, mint Pol Pot, Kambodzsa kommunista diktátora, aki országa egész értelmiségét, több millió embert lemészárolt.

Ide sorolhatjuk még a Hitlert legyőző Sztálint, aki a már akkor is függetlenségre vágyó ukránoknál okozott több millió ember számára éhhalált (holodomor), illetve minden nap egy papírra felírt pár nevet, a lapot átadta titkárának, rajta az aznap kivégzendő ée eltüntetendő emberek nevével, akiktől hatalmát mániákusan féltette.

Ennél nagyobb szörnyeteget nehéz elképzelni, de Hitler annyiban tudott tútenni rajtuk, hogy

a világ nagy részének leigáázását és rabszolgasorba vetését tudatosan eltervezte, ahogy rengeteg ember kiirtását is.

A világnak végül nem olyan nagy hányadát és nem túl hosszú időre gyűrte maga alá, de sok millió ember szisztematikus meggyilkolását ezalatt elvégezte, nem is beszélve a több tízmillió katonáról és polgári lakosról, aki szörnyű háborúiban vesztette életét. Ráadásul az is neki köszönhető, hogy a Japán Birodalom is megkísérelte a világ egy részének meghódítását, látva Hitler kezdeti sikereit Európában és az Atlanti-óceánon.

Hosszú hatás

A szörnyeteg végül elbukott, miután maga ellen fordította az emberiség nagyobb részét, ráadásul azokat is elijesztette brutális fellépésével, akik kezdetben felszabadítóként tekintettek rá (ukránok, balti népek).

A két, pont az ő legyőzésével kialakult szuperhatalom utána egymásnak esett, de nem fegyveresen, csak farkasszemet néztek egymással 40 éven át, miközben a nyugati kapitalista rendszer felvirágzott, élen Németország nyugati felével, a keleti kommunizmus elbukott, és abból kikerülve azóta is zajlik a felzárkózás.