Érdemes-e az európai civilizációt kockáztatni Ukrajna miatt? 

Az egész mögött az is lehet, hogy Putyin olyan Oroszországot akar átadni utódjának, amely visszanyerte a hidegháborúban élvezett „nagyságát”?

Ahogy egy nyugati politikus fogalmazott: az egyenrangú felek szemmagasságban való tárgyalása képességét - amit a NATO a kilencvenes években, a 2000-es évszázad elején felmorzsolt és az Északatlanti Szerződés Szervezete előrerukkolt a maradék-Szovjetunió nyugati határaiig.

A Nyugat pedig nem akarja feladni a poszt-hidegháborús első időszakban megszerzett kelet-európai (elsősorban ukrajnai) pozícióit?

Moszkva azt állítja, a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben (szóbeli) garanciákat kapott nyugati vezetőktől, hogy a NATO nem terjeszkedik tovább keletre. A NATO-ban erre azt válaszolják: mutassák az oroszok ezeket a garanciákat írásban!

Egyébként is demokratikus, szuverén kormányokról van szó, amelyek maguk döntenek, melyik katonai-politikai szövetséghez akarnak tartozni.

Putyin, Moszkva, az Orosz Föderáció (OF) egyfajta sajátos belső stabilitást teremtett a múlt század zavaros, jelcini kilencvenes évei után – és ezt akarja most aprópénzre váltani. Mindezt Pekinggel a háta mögött.

A mind szorosabb OF-Kína együttműködést vélhetően nagymértékben előmozdította a Nyugat mindkét országgal szemben folytatott (szankciós) politikája, no meg Kína növekvő, az oroszországi lehetőségeket mérlegelő energia-, és piacéhsége. 

Amerika, amely a fő szemben álló félnek a kínaiakat tekinti, nem szeretne egy kétfrontos konfliktusba bonyolódni, Európában az oroszországiakkal, Tajvannál, a dél-kínai tengeren a kínaiakkal szinkronban szembe kerülni. Washington érdeke emiatt az európai színtéren a konfliktus lezárása, amit a megzavarodott nyugati szövetségesek saját külön érdekeiket védve vélhetően nem pontosan értenek.

Mai állás: az Ukrajna körüli, nyílt háborúval fenyegető helyzet nyugati olvasata tele van feltételes móddal.

„Ha az oroszok elindulnak”…” ha az oroszok megsértik Ukrajna területi integritását”… „ha támadást intéznek X, vagy Y ország ellen”…

De az oroszok nem mozdulnak.

Az oroszországi csapatösszevonások – a Nyugat 106-150 ezer katonáról beszél – központja a Donbassztól jó egyórányi repülőútra van, és sem a nyugati, sem az ukrán hírszerzők nem számoltak be az utóbbi napokban-hetekben jelentős, az ukrán határ irányába végrehajtott csapatmozgásokról.

És maximum 150 ezer oroszországi katona a feltételezett, nyugati irányú, mintegy 2000 kilométeres fronton egy hagyományos szárazföldi támadást indítva nemigen rúgna labdába a felkészült, a frontvonaltól nyugatra egy 300 kilométeres sávban állomásozó legalább félmillió NATO-tagállami katona ellen – persze feltételezve egy második világháborús típusú Berlin-Moszkva katonai szembenállást.

Ha a dolgok a taktikai atomfegyverek alkalmazásának irányába mozdulnának el… abba jobb bele sem gondolni.

Washingtonban, Brüsszelben sem akarnak háborút.

Tanakodnak: mi lenne jobb megoldás: utólagos, példátlan súlyosságú intézkedésekkel megtorolni az oroszországi haderő Ukrajna elleni támadását, vagy hozzák előre, még az esetleges támadások előtt büntessék meg minden eddiginél fájdalmasabb szankciócsomaggal Moszkvát?

Washingtonban az Oroszország-héják, főleg a republikánusok, továbbá Zelenszkíj ukrán elnök úgy vélik, „ha tegnap büntették volna meg az oroszokat, már akkor is késő lenne” – írja a Politico nemzetbiztonsági napi melléklete. Ennek kifejező a címe is: „Rázza-e meg az USA Putyin ketrecét”? 

Be kell verni Putyin orrát, hogy megszégyenítve sompolyogjon el - hallani.

Evelyn Farkas, az Obama-adminisztráció védelmi miniszterhelyettese szerint az oroszországi elnök pusztán azért megérdemli a kemény büntetést mert „eddig annyi fejfájást okozott nekünk”.

Antony Blinken külügyminiszter a Biden-adminisztráció több tagjával együtt e kérdésben a mérsékeltebb „galambokhoz” tartozik, mondván, előre nem érdemes eldurrogtatni a puskaport, a kilátásba helyezett szigorú szankcióknak elrettentő hatást kell gyakorolniuk Vlagyimir Putyinra. 

Ám Joe Biden január végén európai szövetségeseivel folytatott mintegy másfél órás beszélgetésén előbújtak a gazdasági gyökerű érdekkülönbségek is.

Az USA számára az OF várható gazdasági ellenintézkedései nem sokat jelentenek.

Moszkva jelentéktelen gazdasági-külkereskedelmi partnere Washingtonnak, viszont ez nem igaz az EU-ra.

Nyugat-Európa földgázimportja 40, kőolajimportja 25 százalékát Oroszországból szerzi be.

Ugyan erősen visszaesett az OF-ben eszközölt nyugati beruházások volumene, de még tavalyelőtt is évi tízmilliárd dollárt tett ki. 

Működhet-e a Nyugat Moszkva-ellenes csodafegyvere: az OF kizárása a SWIFT nemzetközi banki átutalási rendszerből?

Az OF már a 2014-es, a nyugati kapcsolatokban fordulópontot jelentő évben (Kelet-Ukrajna, Krím krízis kezdete) megkezdte kiépíteni saját alternatív nemzetközi átutalási-konverziós rendszerét, az SPFS-t (Szisztyema Peredacsi Finanszovih Szoobscsenyij).

Kevés érdemi információ van arról, hogy ez mennyiben kötődik Kína hasonló fejlesztéseihez, de hogy létezik kapocs, abban senki sem kételkedik. Márpedig ha e tekintetben Peking Moszkva mögé áll, annak globális kihatásai lehetnek.

Az egyik legtekintélyesebb oroszországi bankszakember, a Szberbankot vezető German Gref tavaly év végi nyilatkozata szerint „nonszensz”, hogy Washington képes megakadályozni Moszkvát abban, hogy az átutalásokat konvertálja különféle devizákba. 

Ami a stratégiai szempontokat illeti, a Kreml nem tagadja, Kijev első sorban ütközőzónaként érdekes számára.

Ne legyen NATO-tag és ne telepítsenek NATO-rakétatámaszpontokat ukrán területen.

Azaz az Oroszországi Föderáció (OF) avval a dilemmával küzdhet legfeljebb, hogy megéri-e neki egy világháborús veszéllyel, sok ezer halottal járó kockázatos katonai vállalkozás azt, hogy Kijevben egy oroszbarát bábkormányt ültessen az ukránok nyakára, afféle ellen-Majdannal fűszerezve. 

Az ukrán fegyveres erők önkéntes területvédelmi egységének tagjai gyakorlatoznak egy kijevi parkban 2022. január 22-én. Az elmúlt hetekben civilek tucatjai csatlakoztak az ukrán hadsereg tartalékosaihoz egy esetleges orosz inváziótól tartva. MTI/AP/Efrem Lukackij

Elveszne ezzel például Ukrajna ütközőzóna szerepe.

Politikailag egy ilyen katonai lépés hosszú évekre-évtizedekre lezárná a kapcsolatnormalizálás lehetőségét a Nyugattal – ami nem jönne jól sem Putyinnak, sem utódjának. Katonailag pedig kockázatokat rejtene.

Egy hazai pályán mozgó 120-150 ezres ukrán hadsereggel kellene felvennie a harcot, amelyet nyugati katonai tanácsadók, különlegesen képzett amerikai, angol, kanadai speciális erők tagjai – és a NATO egésze ismeretlen mértékben - támogatnak.

És ha a harcokban elesne valaki a nyugati tanácsadók közül, ami a várható nagyságrend mellett csaknem bizonyos, - új helyzet állna elő.

A Nyugat, a NATO, arra való hivatkozással, hogy állampolgárai elleni külső fegyveres támadás történt, akár a NATO nevezetes ötödik cikkelyét, a kollektív védelmet is választhatná.

Ez közvetlen utat jelenthetne egy NATO-OF háború kirobbanásához, amely nagyon könnyen mindkét oldalon a taktikai, majd esetleg a stratégiai nukleáris fegyverek bevetésébe torkollhatna. Ami akár a Föld jelentős részén – Európában mindenképpen – a civilizáció pusztulását jelenthetné.

De nem érdemes ilyen borúlátó jóslatokba bocsátkozni, elég, ha áttekintjük a helyzetet, amely nem olyan rossz, mint első blikkre látszik.

A feltételezett oroszországi támadás feltételezett fő ereje, a Távol Keletről átvezényelt 41. hadsereg hetek óta a Szmolenszkhez közeli Jelnyában állomásozik, mozgásáról még a többtucatnyi, a terület felett nyüzsgő nyugati katonai felderítő műhold sem közölt aggasztó új keletű képeket.

A sok száz katonai teherautót, páncélost közben belepte a hó… És a legfontosabb: Jelnya városa a belorusz határ közelében, attól mintegy 150 kilométerre van (a legközelebbi NATO-határokig, Lettországig, Litvániáig, Lengyelországig, mintegy 500 kilométer a távolság). Azaz az oroszországi-ukrán fegyveres konfliktus legvalószínűbb kirobbanási helyszínétől, a Don-medencétől (Donbassz) legalább ezer kilométerre állomásoznak. 

Mert ha mégis kirobbanna az oroszországi-ukrajnai fegyveres összecsapás, annak legvalószínűbb helyszíne a Donbassz lenne.

Ugyanis a két szakadár, senki által el nem ismert „népköztársaság” donyecki és luganszki székhellyel nemzetközi jogilag ukrán terület. Azaz, ha feltételezzük, amit a szakadárok mondanak, hogy éppen az ukránok fognak támadni, az azt jelentené, hogy saját területükön háborúznak.

Ahogy az idő múlik, úgy bukkannak elő a NATO-n belül is a régről ismert törésvonalak.

A Baltikum, Lengyelország újabb amerikai, nyugati csapatok jelenlétét szorgalmazza. Szlovákia, Románia, Magyarország higgadtabban viszonyul a helyzethez.

Kijevben az amerikai nagykövetségen szolgálók hozzátartozóit már evakuálják, ehhez csatlakoznak a britek és a de facto NATO-tag ausztrálok is. Németország ugyanennek egy lájtosabb változatát vezette be: aki akar a hozzátartozók közül, hazamehet államköltségen, de a nagykövetségnek működnie kell.

Az Ukrajnában lévő német, osztrák gazdasági emberek ugyanakkor zavartalanul működnek, kötik az üzleteket az ukránokkal.

Katonai-nemzetbiztonsági NATO belső fronton is érezhető a feszültség.

A német haditengerészet parancsnoka, Schönbach ellentengernagy Új Delhiben egy ottani kutatóintézet (think tank) rendezte eszmecserén azt találta mondani, hogy Putyin nem akar háborút és hogy a Krím nem fog visszatérni Ukrajna kebelébe. Schönbach nem várta meg a Berlinből azonnal útnak indított selyemzsinórt, hanem azonnal beadta felmondását.

A berlini ukrán nagykövet kissé túltolta a reagálási biciklit, a több mint nyolcvanmillió németet en bloc megsértő „német arroganciával” vádolta Schönbachot. Akinek a védelmére nem más kelt, mint Harald Kujat tábornok, a Bundeswehr nagy tekintélyű nyugalmazott katonai vezetője… Kujat világos német politikát javasolt az Ukrajna-konfliktus lecsendesítésére, egy "útitervet" amellyel az európai biztonság megerősíthető és Oroszország érdekeit is figyelembe veszik. 

Közben mindkét szemben álló nagy erő beveti a közvetlen fegyveres összeütközés kivételével a hibrid szembenállás csaknem minden eszközét.

Zaklatják, „elfogják” egymás nemzetközi légtérben repülő felderítőgépeit, a tengeren „megsturcolják” a másikat, azaz ráhúzott utánégetővel a vadászgépek árbócmagasságban „rárepülnek” a másik fél hadihajóira, ami az elviselhetetlen zajszint okán egyes hadi-tengerészeknél akár életre szóló idegi károsodást okozhat. 

Ukrajnára visszatérve jegyezzük meg, több mint félévtizede a tűzszüneti vonal, amely elválasztja egymástól a szakadárok által ellenőrzött területet az ukrán kormányerőktől – gyakorlatilag alig változott.

Az összesen valamivel több mint 16 ezer négyzetkilométeres területű két szakadár „népköztársaságban” mintegy 3,5 millióan élhetnek.

És a szakadároknak elég bajuk van a saját katonai erejük (28-34 ezer fő) elégtelenségével. A legfőbb gondjuk, hogy nincs ember. A technikai felszereltség – ha lenne elég katona – talán elégséges lehetne.

Oroszországi források szerint a szakadároknak mintegy 600 közepes harckocsijuk (NATO-besorolás szerint Main Battle Tank – MBT), 1300 páncélozott harcjárművük (BTR, BMP – NATO-gyűjtőfogalom: AFV), 500 tüzérségi eszközük (nem tudjuk, hogy önjáró, vagy vontatott lövegekről van szó, és nagyságuk – űrméretük – sem ismert) és 260 rakéta-sorozatvetőjük (a 122 mm-es közepes Grad és a 300 mm-es nehéz Szmercs) van. A közepes harckocsikat illetően állítják, számszerű fölényben vannak az ukrán reguláris erők 450 tankjához mérten. Viszont nem tudunk róla, hogy légi erejük lenne. 

Nincs utánpótlás, nem áll rendelkezésre a minden hadsereg alapja: a megfelelő számú gyalogoskatona.

A szakadár területeken élő fiatalok, akik felvették az OF-állampolgárságot, elmennek dolgozni Oroszországba, ahol sokkal jobb életkörülményük, fizetésük, jövőjük lehet.

A szakadárok hadserege – nagyjából két gépesített lövész hadosztály – akut emberhiányban szenved. A katonai alegységek feltöltöttsége körülbelül 60 százalékos. Ez mit jelent? Például van egy szakasz, amelyben 30 katonának kellene szolgálnia, de csak 18-an vannak. Tavaly tavasszal, a féléves kötelező katonai szolgálatra szóló behívók kiküldésekor jöttek rá, alig van besorozható újonc.