Euróátállás, ahogy a Horvátországban élő magyarok látják

Huszonhét évvel a délszláv háború horvátországi szakaszának befejezése és tíz évvel az Európai Unióhoz való csatlakozása után 2023 január elsején Horvátország egyszerre vált a schengeni és az euró övezet tagjává.

Az uniós intézmények pozitív döntése nem pusztán szimbolikus jelentőségű, hanem egy valódi teljesítményt ismert el. Ezt bizonyítja az is, hogy Románia a schengeni csatlakozást sem tudta kilobbizni a maga számára.

Míg a határok megszűntetése egyöntetű támogatásnak örvend, addig a történelmi jelentőségű eseményként számontartott horvát euró bevezetésével kapcsolatban megoszlanak a vélemények Horvátországban.

A Horvát Nemzeti Bank jelentése szerint az infláció tekintetében nem jelentett változást az euróra való átállás. Ennek alátámasztásaként közölték a decemberről januárra mért inflációs értéket, amely mindössze 1,3 százalékos növekedést mutatott.

A statisztikáknak azonban némileg ellentmond, hogy január közepén a kormány pénzbírság kiszabásával fenyegette azokat a vállalkozókat, akik megadott határidőn belül nem állítják vissza az áraikat az euró bevezetése előtti szintre.

Davor Filipovic gazdasági miniszter a kereskedelmi láncok vezetőivel tartott találkozón pedig arról beszélt, hogy a kiskereskedelmi boltok hónapról hónapra növelték áraikat, az euró átváltásánál pedig megpróbálták becsapni a vásárlókat.

A gazdasági tárca vezetőjének álláspontját igazolta, hogy január eleje óta a horvát és az európai sajtóban is sorra jelentek meg azok a beszámolók, amelyek szerint az átváltást a nagy áruházláncok igyekeztek kihasználni, a termékek ára esetenként 1 euróval emelkedett.

Gyakori volt az is, hogy amennyiben az átváltás után centre jöttek ki az euróban mért ár, úgy a nagy és kisboltok egyaránt felfele kerekítették az árcédulák számait.

Beszámolók szerint az áremelkedés sok horvát számára megfizethetetlenné tett bizonyos termékeket, a legnagyobb mértékben azonban a szolgáltatások díja emelkedett. A horvát kormány ezért olyan döntést hozott, amely rákényszerítette a kereskedőket az árfolyam szerinti árak használatára, illetve annak a kormányzati ajánlásnak az alkalmazására, amely az átváltások utáni kerekítésekhez nyújtott útmutatót.

A kormány beavatkozása ellenéra az euró bevezetését – amely független az egész Európában érzékelhető inflációtól – kísérő áremelkedések komoly aggodalmakat keltettek az emberekben.

Ahogy azonban lenni szokott, a probléma ezúttal is sokrétű, a leegyszerűsített magyarázatokból nem ismerhetjük meg a valóságot.

A helyzet jobb megértése érdekében horvátországi magyarokat és horvátokat kérdeztünk az euró bevezetésével kapcsolatos tapasztalataikról. A statisztikáknál ugyanis sokkal fontosabb az, hogy egy-egy politikai döntés hogyan hat a hétköznapi emberek életére.

Magyar vélemények

Egy horvátországi kisbolt tulajdonosa a növekedés.hu érdeklődésére elmondta, hogy a multinacionális hátterű vállalatok extraprofitra tettek szert a trükkös euró-kuna átváltásokkal, a kisvállalkozásban működő boltok tulajdonosai azonban a bizonytalanságra reagáltak bizonyos mértékű indokolatlan áremeléssel.

Azt látom, hogy minden drágul, ez engem is áremelésre kényszerített. Előfordult az is, hogy magam felé húzott a kezem, amikor átváltottam egy termék árát, de azt szem előtt tartottam mindig, hogy minden kifizethető legyen

meséli Tomas, aki egy kisebb élelmiszerüzletet üzemeltet egy vidéki településen.

Aggódunk, a többég attól fél, hogy az euró tovább hajtja az áremelkedést, a szlovák és a görög példa is rosszat ígér

mondja Melinda, aki egy fodrászüzletben dolgozik egy horvátországi kisvárosban.

Melindát vásárlóként érzékenyen érintették az áremelkedések, a szolgáltatóiparban dolgozóként azonban ő is emelt a tarifákon. Elmondása szerint egy öngerjesztő folyamat zajlik az áremelkedések terén, amire a kormány megkésve reagált.

Harminc éves vagyok, de már harmadjára váltunk pénzt. Előbb a dinár volt, aztán lett a kuna, most az euró. Megszokjuk ezt is, az én generációm amúgy is könnyebben alkalmazkodik. De hogy ez jó lesz vagy rossz, azt még nem tudjuk. Még nagyon az elején vagyunk

mondja Krisztián, aki gyümölcstermesztéssel foglalkozik.

Hozzá teszi, hogy a hétköznapi tapasztalat egyelőre annyiban megragadható, hogy ugyan kisebbek lettek a számok az árjegyzékeken, amikor azonban visszaszámolnak kunára, akkor azt látják, hogy minden drágább lett.

Egy nyugdíjas korú horvát úr arra panaszkodik, hogy az árak igen, a nyugdíjak azonban nem növekednek, ez pedig aggodalommal tölti el a jövőre nézve.

A kormány ugyan belengette a nyugdíjreformot és a minimálnyugdíj összegének az emelését, azonban a szkeptikusok szerint az euró bevezetése visszavetheti a horvát gazdaságot, a kényszerű megszorítások pedig a szociális kiadásokat célozzák majd leginkább.

A szlovák és a görög példa ugyanis ebben az esetben is azt támasztja alá, hogy a nyugdíjasoknak van a leginkább félnivalójuk.

Az aktív korosztály természetesen kevésbé borúlátó.

A horvát gazdaság lehetőségei tekintetében egy horvátországi fiatal elmondta, hogy a turizmus számít az ország egyik húzóágazatának, ezen a területen jelentős fejlődést vár mindenki. Nem mellékes az sem, hogy a tengerparthoz közeli településeken eddig is napi használtban volt az euró, a szállások árait például már hosszú ideje európai valutában adják meg.

Az éttermekben is euróval fizet a turisták többsége. Január elsejétől ennek a pénzhasználatnak lett egy hivatalos formája. Nagy változásra nem számítok

mondja Martin, aki az egyetem mellett nyaranként a tengerparton dolgozik. Hozzá teszi azonban, hogy az ország északi régióiban élők teljesen másként élik meg a helyzetet, számukra sokkal erőteljesebb váltást hozott az euró bevezetése.

Tudomásul vettük, meg kell szokni, de inkább pozitív, mint negatív a fogadtatása. Hogy jó-e nekünk, azt még korai megállapítani

mondja Ágnes, a horvátországi magyar hölgy.

Elmondása szerint a helyzetre leginkább az jellemző, hogy az emberek egyszerűen elfogadták azt, hogy új fizetőeszköz van. Az elfogadásban pedig sokat segített az, hogy az eurónak jó presztízse van, amit az emberek értékelnek. A bevezetés kapcsán várt eufóriának azonban nyoma sincs.

A magyar-horvát vegyes családból származó René szerint a horvátok többsége alapvetően elégedett volt a nemzeti valutával, egy stabil fizetőeszközként tekintettek a kunára.

Olyan emberrel nem találkoztam még, aki kifejezetten örült volna neki. Szerintem a horvátok realista módon közelítik meg az euró bevezetésének a kérdését, praktikus szempontokat vesznek figyelembe, csodavárás régen nincs

magyarázza René.

Hozzáteszi, hogy érzése szerint az eurószkepticizmust és az Európa-pártiságot egyszerre erősíti az új pénz bevezetése. Egyelőre azonban mindenki kivár azzal, hogy határozott véleményt alkosson.

Martin szerint erős kampány zajlott az euró mellett, azonban igazi magyarázatokat senki nem adott arra vonatkozólag, hogy miért jó az országnak, miért van szükség a nemzeti valuta leváltására.

Sokak szerint túl gyorsan történt az átállás, az emberek nem is volt idejük átgondolni. Sokan politikai projektként tekintenek az új pénznem bevezetésére, nem mellékes ezzel kapcsolatban, hogy a politikai pártok között teljes egyetértés volt az euró bevezetésében, ez a konszenzus, illetve a viták elmaradása azonban sokakban méginkább növelte az aggodalmat.

Ki jár jól a horvát euróval?

– Főként az euró támogatói kaptak szót, akik az európai eszme tartozékaként hivatkoznak az új pénzre. Szerintük ettől még inkább európaiak leszünk. Mások szerint a jelenlegi világgazdasági helyzetben kockáztatunk a váltással. Abban azonban mindenki biztos, hogy a nagy európai államok jól járnak a horvát euróval – magyarázza egy ötvenes éveiben járó horvát úr.

A beszélgetések közben érezhetővé vált, hogy az érzelmi faktor jelentősége is nagyon erős a kérdés körül. Többek véleménye összecseng azzal kapcsolatban, hogy részben a szuverenitás feladásaként élik meg a nemzeti valuta lecserélése.

A kuna érzelmileg sokat jelentett, a horvát identitáshoz is erősan kapcsolódik. Persze mindkét eszköznek van egy jelképes ereje és értelme

magyarázza René.

Elmondása szerint fiatalokban és idősekben egyaránt van egy bizonyos nosztalgia a kuna iránt. Rengeteg mém jelent meg a közösségi médiában, mintha sokan máris visszasírnák a horvát fizetőeszközt. René sokakhoz hasonlóan eltett emlékbe néhány horvát bankjegyet, szerinte egy korszak végét jelenti a pénzcsere.

A nosztalgiát kifejezi az is, hogy az egyik horvát euró érmén is a megszokott nyest szerepel majd, illetve a kuna szó jelentése is nyest.

Milyen ország az, egyáltalán ország- e, amelyiknek nincs saját pénze

teszi fel a kérdését nevetve egy harmincas évei közepén járó hivatalnok. Alapvetően nem ellenzi az euró bevezetését, egyelőre azonban csak az érdekli, hogy a váltás milyen hatással lesz a pénztárcájára.