Év végén végleg elapad az európai pénzeső
ElemzésekA gazdaságtörténelem egyik legvitatottabb programja fejeződik be december 31-én: az Európai Központi Bank közel négy év után befejezi a fedezetlen pénzkibocsátást, azaz a kötvényvásárlási programot.
Fellendülésben válságkezelés
Immár tíz év telt az 1929-32-es óta legnagyobb gazdasági válság óta, a világgazdaság erősen növekszik, az Európai Unió és az eurózóna legtöbb gazdasága is jól teljesít. Szinte példátlan fellendülés zajlik, az Európai Központ Bank azonban egészen mostanáig rendkívüli válságkezelő üzemmódot tartott fenn: fedezetlen pénzt bocsátott a piacra úgy, hogy jórészt államkötvényeket, kisebb részben egyéb értékpapírokat vásárolt a piacon.Defláció régen
Az EKB 2015 márciusában kezdte meg a most kifutó programot, és érthető a kérdés, hogy miért akkor, a válság csillapodása után 6 évvel, és miért tartott fenn ilyen sokáig? A program indításának magyarázata az infláció alakulásában keresendő: lényegében az 1929-32-es válság óta először fordult elő, hogy Európa nagy részén defláció, azaz negatív infláció alakult ki, és noha már semmilyen egyéb válságjelenség nem társult ehhez, a közös európai jegybank mégis nagyon megijedt tőle. A 85-90 évvel ezelőtti gazdaági világválságban a defláció kulcsszerepet játszott: az 1929 őszéig a Wall Streeten fújt hatalmas tőzsdei lufi kipukkadása és az árfolyamok teljes összeomlása hirtelen eltüntette a pénzt, óriási veszteségek keletkeztek, így drasztikusan visszaesett a vásárlóerő. Emiatt a legkülönfélébb árukat és szolgáltatásokat olcsóbban kezdték adni, viszont ez sok gyártót ellehetetlenített: elbocsátásokra és bércsökkentésre kényszerültek. Ez tovább csökkentette a keresletet, ami újabb áresést okozott, ez pedig tovább fokozta a munkanélküliséget: deflációs spirál alakult ki, amiből végül csak a gazdaság pénzzel való elárasztásával lehetett kikeveredni.Lassan indult a fellendülés
A 10 évvel ezelőtti válságnál ilyesmi nem történt, részben azért, mert sokkal hatékonyabban működik a gazdaság, mint a 20-as években, részben, mert azonnal gyors állami, sőt összevont nemzetközi beavatkozások történtek, amik a pánikfolyamatokat megfékezték, és a pusztító recesszió idejét is lerövidítették nagyjából egy évre. Igen ám, de a lassan meginduló fellendülés során alacsony maradt az infláció, és először Japán és Amerika döntött úgy, hogy megpróbálja felpörgetni kötvényvásárlási programokkal. Az Egyesült Államok 2012-ben meg is indította a sajátját, majd 2014-ben le is zárta, miután látta, hogy az infláció ugyan alacsony még, de a munkanélküliség gyorsan csökken, tehát szó sincs deflációs spirálról. Sőt, Amerikában nem sokkal később a 0 körüli alapkamat emelésére is sor került, azóta már 2 százalék fölött van az irányadó kamatláb. 2016 végén pedig megkezdték a kötvényvásárlási program által kibocsátott pénz visszavonását, amely most jelenleg havi 50 milliárd dolláros ütemben zajlik.A program kezdete
Az Európai Központi Bank csak 2014-ben ijedt meg, amikor az infláció először fél százalék alá csökkent, majd az év végén és 2015 elején a negatív tartományba csúszott. Egyéb válságjelenségek ugyan nem látszottak és a munkanélküliség is csökkenőben volt, elsősorban a fejlettebb eurózónás tagállamokban, de elindították a kötvényvásárlási programot 2015 márciusában, havi 60 milliárd eurós összegben.Negatív hozamok
Az év második felében a pozitív tartományba került vissza az infláció, de 2016 elején még egyszer, rövid időre mínuszba fordult: ezért 2016 áprilisától havi 80 milliárd eurósra bővítették a programot. Ekkor történt egy elképesztő, soha nem látott folyamat: a német 10 éves államkötvény hozama negatív lett, vagyis volt, aki úgy vásárolta meg a papírokat, hogy sok év után kevesebb pénzt kap vissza!
Német 10 éves államkötvény hozama
Ez már mutatta, hogy valami szokatlan történik, a folyamatok az irracionális viselkedést tükrözik, miközben a gazdasági növekedés kontinens-szerte gyorsult, a munkanélküliség csökkent. Az infláció az év második felében vissza is tért a pozitív tartományba, sőt 2017 elejére már elérte a jegybanki célt, a 2 százalékot. A gazdaság a fejlettebb eurózónás tagállamokban dübörgött, Németországban szinte megszűnt a munkanélküliség: csak a mediterrán országokban indult be lassabban a növekedés.
