EZEKKEL AZ ÍGÉRETEKKEL LEHET MA ELITET BUKTATNI EURÓPÁBAN

Elemzések2018. márc. 8.Növekedés.hu

Negyedmillió forintos (780 euró) feltétel nélküli alapjövedelem, 1000 euró nyugdíjminimum, kilépés az euróövezetből, EU- és bankellenesség, adócsökkentés, és internetes „népszavazás” bevezetése a törvények megszavazásánál vagy eltörlésénél - ezek bizonyultak a legsikeresebb választási ígéreteknek, melyek megbuktatták a 25 éve regnáló olasz politikai elitet. A szavazatok több mint 50 százalékát két elitellenes, több szempontból is szélsőséges párt kapta Olaszországban, amire a második világháború óta nem volt példa. Kérdés mi jön ezután: a köztársasági elnök jelöl ki átmeneti kabinetet, vagy új választásokat tartanak. Összeszedtük a magas államadósság miatt reálisan nem betartható, de a szavazóknál népszerű ígéretek listáját. Ahogy Nagy-Britanniában sem kérte számon senki a Brexit mellett kampányolókat, amikor nemrég kiderült: nincs olyan kilépési forgatókönyv, amivel ne járnának rosszul a britek, úgy az olaszoknál is homályban marad, miből fedezné több ezer milliárd euró értékű ígéreteit a március 4-i választásokon a legtöbb szavazatot besöprő 5 Csillag Mozgalom (32,5%) és az Északi Liga (17,7%). Ahogy 25 évvel ezelőtt a minden pártra kiterjedő maffiabotrány (Tangentopoli) vetett véget az akkori elit uralmának, úgy most a világháború utáni legsúlyosabb gazdasági válság hozta helyzetbe a populista pártokat. Az alábbiakban összegyűjtöttük a pénzügyi fedezet nélküli, de a szavazóknál sikeres programpontokat.

Állampolgársághoz kötött alapjövedelem a szegényeknek

Kétségtelen tény, hogy Olaszországban a második világháború utáni legmélyebb gazdasági válság következett be 2008 után, ami 3 millióról 10 millióra emelte a szegénységi küszöb alatt élők számát.
A választásokon nyertes elitellenes 5 Csillag Mozgalom (M5S) ígérete a 780 eurós havi alapjövedelem bevezetésére a legvonzóbb ajánlatnak bizonyult a polgárok szemében. (A szegénységi küszöb alatt élő minden állampolgárnak feltétel nélkül járna ez a havi juttatás.) A hatalmas kiadás egyetlen fedezetéül az állami „pazarlás megszüntetését” jelölte meg a Beppe Grillo komikus alapította párt, amely saját állítása szerint megszorítások nélkül is kigazdálkodná az alapjövedelmet az eladósodott Olaszországban.

Kilépés az euróövezetből

A válság során az euróövezet perifériájára sodródott Róma ma jobban függ az Európai Központi Bank államkötvényvásárlási programjától, mint bármely más ország a görögöket leszámítva, enélkül ugyanis már korábban a Nemzetközi Valutaalaphoz kellett volna fordulnia hitelért (a GDP arányos államadósság jelenleg 134%).
Az euró elhagyása és a líra újbóli bevezetése nyilvánvalóan kivitelezhetetlen a gyakorlatban, ezt már Athén példáján keresztül is lehetett látni.
Az euró fenntartásáról népszavazást ígérő 5 Csillag Mozgalom, és a szintén euróellenes Északi Liga kilépési szándéka olyannyira távol áll a realitástól, hogy a kampány során mindkét párt vezetője kénytelen volt finomítani az álláspontján, és bizonytalan időre elnapolta a döntést. Ennek ellenére továbbra is fenntartják a kilépési szándékukat. Tény, hogy az euró Olaszországban a legnépszerűtlenebb a 19 euróövezeti tagállam közül, melynek legfőbb oka a bevezetés utáni drágulás, ami versenyképtelenebbé tette az olasz termékeket a világpiacon.

Gazdaságélénkítő programok, de miből?

Olaszországnak legalább hat év kell, hogy elérhesse a válság előtti gazdasági színvonalat, annak ellenére, hogy az elmúlt két évben megtorpant a GDP esése, és egy százalék körüli emelkedést mértek.
Ma az olasz gazdaság növekedése számít a leglassabbnak a válságon már rég túljutott euróövezetben, ami mutatja, hogy az ország már 2008 előtt is súlyos gazdasági problémákkal  (eladósodottság, magas munkanélküliség, alacsony versenyképesség, stb.) küzdött. Olaszország a klasszikus példa arra, amikor már egy meglévő, belső válságot súlyosbít egy kívülről jövő pénzügyi és gazdasági megrázkódtatás.
A két elitellenes párt egyike hallgatott a gazdaságszerkezeti megújítások mikéntjéről, holott ezekre lenne a legnagyobb szükség.
A belső fogyasztás is jelentősen visszaesett, és - egy rövid emelkedést leszámítva - lényegében a 2009-es alacsony szinten ragadt be, miközben a jól teljesítő uniós országokból, és Ázsiából érkező növekvő importigény húzza az olasz exportot.

A bedőlt hitelek kezelése helyett bankárellenesség

2008-tól 2014 végéig folyamatosan emelkedett a bedőlt hitelek száma, és a rossz hitelek aránya azóta sem javult.
Olaszország az egyetlen olyan euróövezeti tag, ahol még mindig nem tisztították ki a bankok mérlegét, a harmadik legnagyobb bank, a Monte dei Paschi di Siena a mai napig állami mentőövre szorul.
Nem véletlen, hogy a választások eredményének(eredménytelenségének) fényében az olasz bankok részvényeinek árfolyama zuhant a legnagyobb mértékben. 

A magas munkanélküliség kezelése a szociális kiadások növelésével

Az olasz munkanélküliség mindig is kiugróan magasnak számított az euróövezeten belül, a válság óta azonban a déli tartományokban és a fiatalok körében kifejezetten rossz a helyzet, utóbbiaknál 30 százalék körüli a munkanélküliek aránya. A foglalkoztatottság emelkedését az élőmunkára rakódó adóterhek csökkentésével lehetne elsősorban elérni, ezek fedezetét az elitellenes pártok azonban nem jelölték meg.
A legfelső kulcsnak számító 47 százalékos személyi jövedelemadó az egyik legmagasabb az EU-ban, ahol átlagosan 39 százalék a legtöbbet keresők körében az adókulcs.
A munkanélküliséget csak úgy sikerült 11-12 százalék körüli szintre levinni, hogy a munkaadóknak korábban könnyebbé tették a határozott idejű munkaviszony létesítését. Ezzel sikerült elérni a fix időre bejelentett alkalmazottak számának emelkedését, ám az új munkahelyek több mint fele csak határozott idejű szerződéssel jött létre, kiszámíthatatlanságot okozva a munkavállalók körében.  A beígért ezer eurós nyugdíjminimumra és a rokkantnyugdíjak megduplázására szintén nincs fedezet.

Az államadósság-csökkentés szükségességének elhallgatása

A költségvetés rendbehozatala érdekében 2011-ben egy több évre szóló, összesen 200 milliárd eurós megszorító csomagot kellett bevezetnie az akkori kormányfőnek, Silvio Berlusconinak. A program cél az államháztartási hiány három százalék alá szorítása és az államadósság növekedésének megállítása volt, ami a válság során az euróövezet perifériájára sodródott Róma számára gazdaságilag elkerülhetetlennek bizonyult.
Az államadósság finanszírozása csak azért maradhatott ésszerű keretek között, mert az Európai Központi Bank (EKB) évek óta tartó kötvényvásárlási programja lenyomta az olasz államkötvények kamatát.
A program azonban – az eddigi jelzések alapján - idén év vége felé kifuthat, ami jelentősen megemelheti az olasz adósságszolgálatot.

Az 5 Csillagot főleg Délen választották meg, az Északi Liga a Dél leválását szorgalmazza

Még ha számszerűen meg is lenne a két nagy elitellenes párt többsége a Képviselőházban és a Szenátusban, a kormányprogramot lehetetlen összeegyeztetni.
Az 5 Csillag főleg a déli tartományokban tarolt, az Északi Líga pedig a gazdagabb északi tartományokban bizonyult befutónak, mert ezek gazdasági elszakadását szorgalmazza (lásd: korábban az északi Padania létrehozatala). A két párt programja a Dél felzárkóztatásának kérdésében homlokegyenest eltérő, a választások után Olaszország gyakorlatilag két részre szakadt.

Politikai vagy szakértői kormány?

A politikai vezetés kérdésében az 5 Csillag már korábban bemutatta a civil szakértőkből álló árnyékkormányát.
Az ígéretek szerint a jövőben interneten keresztül „népszavazással” döntenének a polgárok több száz törvény eltörléséről, illetve az új törvényekről is.
A Liga ezzel szemben politikai kormányzást sürget. Már a miniszterelnök személyében sincs egyetértés: a 17 százalékot szerzett Liga vezetője Matteo Salvini ugyanúgy jogot formál a kormányfői posztra, mint a közel 33 százalékot teljesítő Luigi Di Maio. Egyiknek sincs kormányzati tapasztalata,
a 31 éves Di Maio a weblapszerkesztésen kívül nem tudni mihez ért, több egyetemet is elkezdett, de egyiket sem fejezte be.
A legfrissebb felmérések szerint a két párt koalícióját tízből csak négy választó helyeselné, a legtöbben új választások kiírását, vagy az úgynevezett „elnöki kabinet” megalakítását tartják valószínűnek. ( címoldali fotón Luigi Di Maio, az Öt Csillag Mozgalom miniszterelnök-jelöltje) Szabó Anna