Ezen a hat területen változhat a nyugdíjrendszer

2010 óta félmillió fővel csökkent Magyarország lakossága, 2001-hez képest pedig 700 ezer fő a természetes fogyás. A KSH friss adatai szerint áprilisban a demográfiai adatok kissé javultak, de így is 20 ezer fővel csökkent a lakosság száma egy év alatt, miközben a termékenységi ráta továbbra is alacsony, 1,27 százalék. 

A magyar öregségi nyugdíjkorhatár a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországaival összehasonlítva a középmezőnybe tartozik,

de a tagállamok felében – például Csehországban és Németországban - már elindultak olyan átalakítások, melyek magasabb korhatárt állapítanak meg.

A nyugdíjráfordítások GDP-arányát nézve Magyarország kissé elmarad az OECD-átlagtól, a költségvetés pedig szintén az átlagnál kevesebbet költ nyugdíjkiadásokra – a szervezet közkiadásokat elemző friss jelentése szerint.

A jelentés alapján Magyarország sajátos helyzetben van az OECD-tagállamok között. Bár

a hazai nyugdíjrendszer jelenleg bizonyos mutatókban stabilnak tűnik, a szervezet komoly figyelmeztetéseket fogalmaz meg a hosszú távú költségvetési kockázatok és a közelmúltbeli intézkedések fenntarthatósága kapcsán.

A fenntarthatósággal van a probléma

A nyugdíjrendszer fenntarthatósági szempontból vett átalakítása merülhet fel az Európai Bizottság kérései között, melyek az uniós támogatások folyósításának feltételeként kerülhet napirendre a tárgyalások során.

Míg az OECD-országok több mint felében (például Csehországban, Szlovéniában, Dániában) már törvénybe iktatták a nyugdíjkorhatár további emelését a várható élettartamhoz kötve, Magyarországon jelenleg nincs érvényben olyan automatikus mechanizmus, amely 65 év fölé emelné a korhatárt a jövőben.

Az OECD előrejelzése szerint a magyar társadalom elöregedése és az alacsony születésszám – az 1,27-es termékenységi ráta - az átlagnál is nagyobb nyomást helyez majd a rendszerre:

2050-re a hazai idős függőségi ráta is átlépi a kritikus 40 százalékos küszöböt, vagyis 100 aktív főre 40 eltartott jut.

Az OECD államháztartási és makrogazdasági elemzései kiemelten foglalkoznak a magyar kormányzati transzferek fenntarthatóságával.

A jelentések megjegyzik, hogy a 13. havi nyugdíj visszaépítése, és a politikai térben megjelenő további ígéretek, mint a 14. havi nyugdíj lehetősége, olyan állandó, beépülő strukturális kiadást jelent a költségvetésben, amely érdemben növeli a GDP-arányos deficitet, ami idén amúgy is a GDP 6 százalék feletti tartományban lehet.

A „Nők 40” és a korai nyugdíjba vonulás

Az OECD globálisan a korai nyugdíjba vonulási lehetőségek szigorítását és a kedvezmények kivezetését javasolja a tagállamoknak (Olaszországhoz vagy Ausztriához hasonlóan). 

Ezzel szemben

Magyarországon a „Nők 40” kedvezményes nyugdíjprogram továbbra is érvényben van,

ami lehetővé teszi a nők számára, hogy a 65 éves törvényes korhatár előtt, 40 év jogosultsági idő után teljes nyugdíjjal visszavonuljanak. Az OECD fenntarthatósági szempontból kritikusan szemléli azokat a rendszereket, amelyek nem tartalmaznak pénzügyi levonást az átlagos korhatár előtti távozás esetén.

Mihez legyen kötve az öregségi nyugdíj korhatára?

Az OECD jelentése szerint

a magyar nyugdíjrendszer egyik legnagyobb strukturális sérülékenysége, hogy hiányoznak az automatikus egyensúlyozó mechanizmusok.

Sok tagállammal ellentétben a magyar kifizetések összege és a korhatár nincs hozzákötve:

• A várható élettartam növekedéséhez (mint Dániában vagy Lettországban),
• vagy az eszköz-forrás (aktív befizetők és eltartottak) arányához (mint Japánban).

Mivel

a magyar rendszer tisztán svájci indexálásról korábban tisztán inflációkövető indexálásra váltott,

a nyugdíjak vásárlóértéke ugyan védve van a fogyasztói árak emelkedésével szemben, ám a reálbérek dinamikus növekedésétől a nyugdíjak fokozatosan leszakadnak, ami az alacsonyabb járadékkal rendelkező időseknél növeli az elszegényedési kockázatot. 

Az OECD ajánlásai szerint

ezen strukturális feszültségek feloldásához átfogó, hosszú távú reformokra és a magánnyugdíjpénztári láb erősítésére lenne szükség.

Az állami nyugdíjak a tagországok közkiadásainak egyik legnagyobb – sok esetben a legfontosabb – tételét jelentik.

2023-ban a nyugdíjkiadások a tagállamokban átlagosan a GDP 9,4 százalékát (a teljes kormányzati kiadások nagyjából 21 százalékát) tették ki.

Milyen területeken lehet változás?

A kormányok alapvetően hat fő területen hajtanak végre reformokat a fiskális fenntarthatóság érdekében:

1. Az állami nyugdíjjogosultság szigorítása

• A törvényes nyugdíjkorhatár emelése: A tagállamok fokozatosan kitolják a nyugdíjba vonulás idejét. Jelentős változások léptek életbe például Belgiumban (65-ről 67 évre 2030-ig), Dániában (69-ről 70 évre 2040-től), Lettországban (65 év elérése 2025-ben) és Szlovéniában(65-ről 67 évre).
• A korai nyugdíjba vonulás korlátozása: a törvényes és a tényleges nyugdíjba vonulási kor közötti szakadék bezárása érdekében szigorítják az előrehozott nyugdíjba lépési útvonalakat. Ausztria 2025-ben 62-ről 63 évre emelte az általános előrehozott nyugdíjkorhatárt, Szlovénia 60-ról 62 évre növelte a teljes jogú előrehozott nyugdíj küszöbét (40 év szolgálati időt megkövetelve), Olaszország pedig a 2026-os költségvetésében nem hosszabbított meg két korábbi kedvezményes, előrehozott nyugdíjrendszert.

2. A kifizetések és a nyugdíjszámítás módosítása

A nyugdíjkiadások növekedési ütemének lassítására a tagállamok változtatnak a juttatások felhalmozásán, indexálásán és kiszámítási módján:

• A számítási alap és a referencia-időszak megváltoztatása: Csehország 1,5%-ról 1,45%-racsökkentette az éves nyugdíj-bónusz növekedési ütemét, és fokozatosan csökkenti a beszámított alapbér összegét. Belgium, Írország és Szlovénia kiterjesztik a számítás alapjául szolgáló életpálya-időszakot (Belgium például a tisztviselőknél a „legjobb 10 év” helyett a 45 éves életpálya-átlagra tér át), ami mérsékli a kifizetéseket, mivel a karrier eleji fizetések általában alacsonyabbak.
• Plafonok és indexálási változások: Szlovénia az indexálást a bérnövekedés helyett az infláció javára tolta el (mivel az infláció lassabban emelkedik). Belgium és Ausztria strukturális plafonokat vezetett be, így a magasabb nyugdíjsávok már nem teljes százalékos emelést, hanem csak egy rögzített összeget kapnak. Emellett a Szlovákia 2026 és 2028 között befagyasztotta a 13. havi nyugdíj kifizetését.

3. A járulékkulcsok és a befizetési időszakok növelése

A kormányok növelik a kötelező pénzügyi befizetéseket, hogy stabilizálják a növekvő várható élettartam miatt nyomás alá került felosztó-kirovó rendszereket:

• Luxembourg 2026-ban 24%-ról 25,5%-ra emelte a bruttó bér után fizetendő járulékot.
• Írország ötéves idősávban összesen 0,7 százalékpontos járulékemelést hajt végre, emellett 2026-ban automatikus beléptetési (auto-enrolment) programot indított azon 20 000 euró felett kereső munkavállalóknak, akik még nem rendelkeznek kiegészítő nyugdíjtervvel.

4. A hosszabb távú munkavégzés ösztönzése

Mivel az idősebb munkavállalók elhelyezkedési esélyei alacsonyabbak, a kormányok pénzügyi ösztönzőkkel és bónuszokkal támogatják a korhatáron túli munkavégzést:

• Bónusz-malusz rendszerek: Belgium olyan rendszert vezetett be, amely akár 5%-os progresszív levonást (büntetést) alkalmaz az előrehozott nyugdíjba vonulásnál, míg a törvényes korhatáron túli munka éveire 5%-os bónuszt ad. Írország növelte a pénzügyi juttatásokat azok számára, akik akár 4 évvel is elhalasztják az állami nyugdíj igénylését.
• Adó- és járulékkedvezmények: Csehország biztosítási járulékkedvezményeket kínál az aktív időseknek, míg Ausztria az Idősebb Munkavállalók Foglalkoztatási Csomagja keretében évi 15 000 euróig adómentes jövedelemkeretet biztosít a nyugdíj melletti munkavégzésre, valamint eltörli a munkavállalói nyugdíjjárulékot azoknak, akik a rendes korhatár elérése után is állásban maradnak.

5. A közszféra és a magánszféra rendszereinek harmonizációja

A közalkalmazottak és tisztviselők korábbi töredezett, kiváltságos nyugdíjrendszereit fokozatosan közelítik a magánszféra sztenderdjeihez a kiadások megfékezése érdekében:

• Belgium eltörölte a közszolgálati nyugdíjak automatikus, bérfejlődésen alapuló korrekcióját és a tisztviselők törvényes betegségi nyugdíját, valamint csökkentette a speciális korai nyugdíjba vonulást segítő szorzókat.
• Norvégia 70-ről 72 évre emelte a közszféra kötelező felső foglalkoztatási korhatárát, hogy egységesítse a szabályokat a magánszférával, Olaszország pedig három hónappal növelte a rendőrség, a katonaság és a tűzoltóság állományának korhatár-követelményeit.

6. A magán- és kiegészítő nyugdíjak szerepének növelése

Az állami költségvetések tehermentesítésére a kormányok jogszabályi változtatásokkal optimalizálják a befektetési hozamokat és ösztönzik a magánmegtakarításokat:

• Díjplafonok és megosztások: Lettország maximalizálta a magánnyugdíjpénztári alapkezelési díjakat a tagok profitjának védelmében, és úgy módosította a rendszert, hogy a keresetek 5%-a a magánpillérbe, míg 15%-a az állami alapba áramoljon.
• Piaci verseny és innovatív megoldások: Finnország például a befektetési szabályozás rugalmasabbá tételével növeli a magánpénztárak várható hozamát.