Éppen 10 éve, hogy pénzügyileg összeomlott a Bear Sterns, a világ egyik legnagyobb befektetési bankja, és ezzel megnyílt az út az év későbbi részében kibontakozó pénzügyi válsághoz. Azóta persze sokminden változott, jobb a szabályozás, kockázati tényezők azonban még maradtak.
Minden bank alapvetően úgy működik, hogy pénzt gyűjt a betétesektől, és hitelt nyújt lakossági ügyfeleknek, vállalatoknak, vagy akár az államnak. Ha megfelelő a bank tőkésítettsége, hitel-betét mutatója és más előírásoknak is megfelel, nagy baj nem lehet, az intézmény kiegyensúlyozottan működik, nem veszélyeztetve a pénzügyi rendszer stabilitását.
Az óriások
A nagy befektetési bankok esetében van némi eltérés, különösen Amerikában, de hát ha ott tüsszentenek, legalábbis gazdasági-pénzügyi értelemben, mi elkapjuk a náthát, ahogy André Kostolany, a híres magyar származású tőzsdés mondta. A Wall Street bankjaiban is van elég pénz, hogy hitelt nyújtsanak, csakhogy a legtöbb betétjük rövid lejáratú, míg az általuk nyújtott hitelek hosszú lejáratúak.
A bankok tehát rövid távra kapják a pénzt, (például oda utalják fizetésünket, amit onnan költünk el), de hosszú távra helyezik ki azt. Ebből az adódik, hogy állandóan fizetési kötelezettségük keletkezik, ők azonban nem nyúlhatnak ahhoz az összeghez, amit kihelyeztek.
Ha borul az egyensúly
A bank azonban nem töltené be funkcióját, ha a pénz csak ott állna nála: hiteleket nyújt belőle, magasabb kamatra, mint amennyi a betéteseknek fizet, ebből származik alapvetően az árbevétele. Ezek azonban többségében nem rövid lejáratú hitelek: több évesek, de például ingatlanhitel esetén több évtizedesek is lehetnek. A betétesek pedig bármikor kivehetik pénzüket, és ha valamilyen oknál fogva sokkal többet akarnak, mint normál esetben (ilyen lényegében csak pánik esetén alakul ki), akkor máris felborul az egyensúly, hisz mivel a bank a pénz nagy részét kihelyezte, csak töredéke van nála.
Ilyenkor a bank nem tud fizetni, persze a modern pénzügyi rendszerben lehetőség van arra, hogy átmeneti, rendkívüli hitelhez jusson, ráadásul, ha fizetésképtelenné válik, a betéteseket adott összegig kifizeti az erre a célra létrehozott, az összes bank befizetéséből fenntartott betétvédelmi alap, amely Európában 100 ezer euróig, Amerikában 250 ezer dollárig ki tudja fizetni a betéteseket. Ezzel a legtöbb ügyfél problémája meg is van oldva.
Intézményi ügyfelek
Ott van azonban a többi ügyfél, és közülük csak kevés magánszemély: befektetési alapok, abszolút hozamú alapok, nyugdíjalapok és más intézmények, akik viszont végsősoron ugyancsak nem kis részben lakossági pénzt kezelnek. A Bear Sterns esetében ők estek pánikba, látva a bank gyengélkedését, és ők kezdték kirántani a gigantikus összegeket, amire viszont nincs külön fedezet.
Összeroppant
A Bear Sterns 18 milliárd dollár szabad pénzzel rendelkezett, ami nem kis összeg, de naponta 75 milliárdot akartak elvinni. Ehhez a banknak óriási hiteleket kellett felvennie rövidtávra, akár egy napra, és ehhez fedezetként a nála lévő eszközöket tudta felajánlani a hitelezőknek, köztük azokat ez elhíresült értékpapírokat is, melyek mögött sokszor nem teljesítő ingatlanhitelek álltak, így értékük meglehetősen bizonytalan volt (végül is ezek okozták a válságot: egy ingatlanlufit hárítottak a bankszektorra, illetve mindenkire, aki vett ezekből a mérgezettnek nevezett értékpapírokból).
Egy hétig elfogadták a hitelezők ezeket fedezetnek, aztán már nem voltak hajlandók erre, sőt egyáltalán nem akartak hitelt nyújtani a banknak. A bank fizetésképtelen lett, csődvédelembe kellett menekülnie. Nem hagyták azonban bedőlni a bankot: az amerikai kormány és a JP Morgan megmentette, ami egy banknál még elmegy, de ha tömegessé válik a jelenség, ez megroppantja és kényszerűen eladósítja a megmentőként fellépő államokat, ahogy ez aztán a válságban történt.
A mostani helyzet
A CNBC által idézett szakértő szerint a működési mechanizmus ma sem tér el lényegesen az akkoritól, bár vannak bankok, köztük jó példaként a Goldman Sachs, akik igyekeznek a kötelezettségek lejáratát kissé hosszítani, még ha ez külön költséget is jelent, de bizonyosfokú védelmet nyújt, mondjuk kitart a pénz addig, amíg egy pánik magától is elül. Ma ugyanakkor nincsenek mérgezett papírok a bankok birtokában, ezt azóta jórészt kiszűrte a törvényi szabályozás.
Összefoglalva: a nagy befektetési bankok működési mechanizmusa olyan, hogy a nagy, intézményi betétesek pánikja esetén bajba kerülhet a bank, bár kisebb mértékben és jóval kisebb valószínűséggel, mint 10 éve. Ma az ilyen pánik esélyét jelentősen csökkenti, hogy ki van iktatva a rendszerből a mérgezett eszközök, tehát belső értékkel lényegében nem bíró banki értékpapírok lehetősége, márpedig akkor a hozzáértők tudtak ezekről, így nem is véletlen, hogy pánikba estek. Nem a csordaszellem sodorta őket, nagyon is jól tudták, mi miatt kell időben lelépniük.
Fellegi Tamás