Gazdasági csoda a szomszédban: két ország is előnyt kovácsolt a válságból

Belehúzott a fejlődésbe a tőlünk délkeletre fekvő két EU-tagállam, miközben jobban megnézve az egész balkáni térség is jól fejlődik: Európának ebben a korábban igen elmaradott térségében lassan nem marad igazán szegénynek tekinthető ország. Még Albánia is eljutott oda bérszínvonalban, ahol mi voltunk 9 éve.

Európai áldás

Visszatérve délkeleti szomszédainkra: Romániában 2014-ben, amikor megyílt előttük az EU munkaerőpiaca, még 380 eurónak felelt meg a nettó havi átlagbér, amivel a Balkánon csak Észak-Macedóniát előzte meg, Szerbiával pedig egy szinten volt. Bulgária 330 eurós adata pedig egyenesen a legalacsonyabb volt a Balkánon.Ma mind a két ország adata meghaladja az összes balkáni nem uniós országét:

Románia 920, Bulgária 820 eurós adattal. Erre mondja valaki, hogy nem hatékony az EU!

Ami az adott időszak euróban mért bérnövekedési arányait illeti, kiindulásul kezdjük az egyáltalán nem rossz magyar adattal: 500-ról kicsit több mint 1000 euróra nőtt a nettó átlagbér itthon, vagyis megduplázódott.

Románia esetében a növekedés mértéke azonos időszak alatt 142 százalék, vagyis 2,42-szeresükre nőtt az euróban számolt átlagbér. Bulgária adata enyhén még ezt is meghaladja: 150 százalék a növekedés, azaz 2,5-szeresükre ugrottak a jövelemek.

Az évtized nyertesei

Ez jól mutatja, hogy a két, korábban leginkább lemaradó, és még a balkni mezőnyben is szerényebben álló ország felzárkózása nagyobb ütemű, mint bárki másé, és ez logikus is, hisz alacsonyabb bázisról indulnak, de hála az EU egységes belső piacának, nagyobb felhajtóerő is hat rájuk.

Olcsóbb bérű országban nagyobb a beruházási kedv szabad tőkeáramlásnál, miközben az alacsonyabb bérek a munkaerő nagyobb elvándorlását okozzák a magasabb bérű országok felé a munkaerő szabad mozgása után, így nagyobb bérnövekedési kényszer alakul ki a munkaerő megtartása érdekében.

A folyamat ráadásul az utóbbi 5 évben látványosabb volt, ami egyrészt összefügg azzal, hogy a múlt évtized végén már a fejlett európai országokban is teljes foglalkoztatottság, sőt munkaerőhiány alakult ki, amit a járvány is csak ideig-óráig befolyásolt, másrészt a két országban érdekes módon az inflációval együtt a bérek is megugrottak, így még átmeneti reálbércsökkenés sem alakult ki, legfeljebb egyes ágazatokban.

Konvergencia

Mindebből látszik, hogy az Európai Unió jó irányban halad, hisz a

2004-ben vagy utána belépett országok esetében egytől egyig erős felzárkózás zajlott,

ennek csak a mértékében lehetett eltérés az egyes országok esetében. Az EU így a szegénységet felszámolja, és vélhetően a folyamat még jó ideig eltart, és ha nem is lesz minden tag olyan gazdag, mint a mostani első 10, de a különbségek lecsökkenhetnek olyan mértékben, ahol már önmagában a munkabérek miatt nem feltétlenül lesz érdemes más országban munkát vállalni.

A tagjelöltekre is ható húzóerő

Közben a Nyugat-Balkán is fejlődik, ha lassabban is, mint Bulgária és Románia. Az EU gazdasági húzóereje ott is hat, pláne, hogy több tagjelölt ország is van már, és minden bizonnyal a régió egyre több országa fog ténylegesen is csatlakozni.

A legjobb példa talán Albánia, amely híresen Európa legszegényebb országa volt a hidegháborús időkben, most pedig ott is elérte az 500 eurót, vagyis a 9 évvel ezelőtti magyar szintet az átlagbér, és a gazdasági növekedés erőteljes.

A korábban legszegényebb jugoszláv tagköztársaság, Észak-Macedónia, valamint az örökös puskaporos hordó, Bosznia-Hercegovina is szépen előre léptek 640-650 eurós adatukkal.

Szerbia előttük jár 710 euróval: ez az ország biztos nagyot ugrott volna előre, ha már EU-tag lenne, aminek talán nem is lett volna akadálya, ha sikerül rendezni kapcsolatát Koszovóval.

Montenegró viszonlagos fejlettsége nem meglepő (800 eurós átlagbér), hisz mindössze 650 ezer lakosú országról van szó, melynek gazdaságában nagy szerepet játszik a turizmus.

Már csak földrajzi név

A Balkán kifejezés mára gyakorlatilag elvesztette azt a jelentését, amely még a 19. században, a török uralom alóli felszabadulás idején alakult ki, ami európai mértékben felmérhetetlen

szegénységet és zavaros társadalmi viszonyokat jelentett a függetlenedő országokban.

Ez a 20. század folyamán ki is tartott, viszont az ezredforduló óta lezajlott fejlődés okafogyottá tette, és ma már ismét csak földrajzi név a Balkán-félsziget. A folyamatokat jól jelzi, hogy Koszovót kivéve minden ország fejlettsége megelőzte az egykori gyarmattartó Törökországét.