Október elején a Gazdaságfejlesztési Minisztérium váratlanul visszavonta a parlament által júniusban megszavazott, az eredeti tervek szerint november elsején hatályba lépő bevándorlási és munkavállalási törvényt (vendégmunkástörvény). Végül az idegenrendészeti törvény szabályozza a vendégmunkások foglalkoztatásának a kérdését, amelynek a célja az, hogy csak akkor alkalmazhassanak vendégmunkásokat, ha igazolható, hogy magyarokkal nem betölthető az álláshely. A Magyarországra érkező vendégmunkások száma pedig nem haladhatja meg az üres álláshelyek számát.
Maier Dávid, ázsiai munkaerőszakértő és a Terendo munkaerőügynökség vezetője szerint a törvény visszavonására többek között azért volt szükség, mivel a júniusban elfogadott törvény elsősorban a minősített munkaerőkölcsönzők (olyan munkaerőtoborzással foglalkozó cégek, amelyek jogosultak ázsiai, dél-amerikai és egyéb harmadik országból érkező munkaerő hazai kölcsönzésére), valamint a kiemelt – a magyar kormány stratégiai partnerei, nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások – foglalkoztatók számára szűkítette volna a harmadik országbeli munkavállalók alkalmazását.
A törvény azonban nem vonatkozott azokra a cégekre, amelyek saját állományba véve alkalmaztak volna ázsiai vagy más harmadik országbeli munkavállalókat.
A számok azonban azt mutatják, hogy az ázsiaiak egy jelentős hányada nem kölcsönzőkön keresztül érkezik hazánkba, hanem közvetlenül a cégek foglalkoztatják őket.
Vagyis egy joghézag kiszűrése miatt vált szükségessé a törvény újragondolása, a teljes folyamat felülvizsgálata.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy jelenleg a minősített kölcsönzők és a közvetítőcégek végezhetik harmadik országbeli munkavállalók toborzását.
A két eljárás között az a különbség, hogy a minősített kölcsönzők maguk alkalmazzák a külföldi munkavállalókat, fizetik utánuk a járulékokat, esetenként szállást biztosítanak számukra. A közvetítőcégek ezzel szemben csak a toborzásért, kiválasztásért és a hatósági ügyintézésért felelősek, pusztán összekötik a munkavállalót a magyarországi cégekkel.
A szigorítások mibenlétéről annyit érdemes tudni, hogy a visszavont törvény szerint a minősített kölcsönzőcégek és a kiemelt foglalkoztatók maximum három évig alkalmazhattak volna egy munkást, miközben a letelepedési engedély benyújtásának a lehetőségét is megvonták volna a munkavállalóktól.
Akiket közvetlenül a munkáltató cégek alkalmaznak, azok a szükséges feltételek teljesülése esetén továbbra is folyamodhattak volna letelepedési engedélyért, munkavállalás céljával pedig időmegkötés nélkül addig maradhattak volna, amíg a munkavállalási engedélyüket meghosszabbítják az illetékes hatóságok.
A kormány végül úgy döntött, hogy a vendégmunkástörvény helyett az idegenrendészeti törvényben szabályozzák a vendégmunkások alkalmazásának az ügyét, a törvényjavaslatot már be is nyújtották a parlamentnek elfogadásra. A cél az, hogy garantálják a magyarok elsőségét a munkaerőpiacon.
A magyar családok védelme érdekében az üres álláshelyeket a magyar munkaerő-tartalék aktivizálásával, az álláskeresők és inaktívak bevonásával kell feltölteni. A kormány határozott elvi döntése szerint külföldi munkaerő alkalmazására csak és kizárólag akkor kerülhet sor, ha magyar munkaerővel már nem tölthetők be az üres álláshelyek, ezért a lehető legszigorúbb szabályozás kialakítására van szükség
– írta a Gazdaságfejlesztési Minisztérium közleménye még októberben.
A törvényjavaslat szövege valóban jelentős szigorításokat tartalmaz. Harmadik országbeli állampolgárok sem munkavégzés, sem tartózkodás esetében nem maradhatnak Magyarországon korlátlan ideig, az engedélyek pedig nem hosszabbíthatóak meg automatikusan. Minden kérelmet időszakonként újra be kell nyújtani elbírálásra.
Akik munkavégzés szándékával érkeznek hazánkba, azokat csak abban az esetben alkamazhatják a magyarországi cégek, amennyiben az adott munkakőrök betöltésére bizonyíthatóan nem találnak magyarokat.
A szigorítás indoka világos, miközben jelentős kényszer hárul a magyar gazdaságra. Magyarországon ugyanis több jelentős beruházás is célegyenesbe ér a következő években, amelyek rengeteg új munkahelyet teremtenek.
A szaktárca célja, hogy a külföldi munkaerő bevonása csak szükség esetén történjen meg, a munkáltatókat pedig érdekelté kell tenni, hogy lehetőleg magyarokat alkalmazzanak.
Maier Dávid elmondása szerint azonban maguk a munkáltatók sem jókedvükben keresnek távolkeleti dolgozókat. Az alkalmas magyar munkaerő hiánya miatt ugyanis a cégeknek sok esetben mérlegelniük kell, hogy stagnálnak, esetleg leépítik a jelenlegi termelést vagy alternatív megoldások alkalmazásával próbálnak munkaerőt találni.
A helyzet ugyanis az, hogy sok esetben a jelentős béremelésekkel sem lehet dolgozni akaró embert alkalmazni. A külföldi munkavállalók belépési és foglalkoztatási költsége pedig többnyire drágább, mint a hazai munkaerő, azonban különböző okokból mégis jobban megéri a többletköltség vállalása.
Amennyiben egy cég talál magyar munkavállalókat, akiket sikerül munkába állítani, azok közül sokan rövid időn belül tovább állnak. A cégek pedig hiába nyújtanak kiegészítő juttatásokat – ingyenes étkeztetés, utaztatás, támogatások –, a legtöbb esetben nem elég arra, hogy maradásra bírják a dolgozókat
– magyarázza a munkaerőszakértő.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy Magyarország mind több régiójában csekély számú szabad munkaerővel lehet kalkulálni. Aki ugyanis akar és tud is dolgozni, az már állást vállalt korábban. Legfeljebb átcsábítani lehet egyik munkakörből a másikba néhány tucat embert.
Jó példa erre Kaposvár, ahol a kínai Jiecang Linear Motion Technology Co. Ltd. 23 milliárd forintos beruházása nyomán 200 új munkahely jön létre, amely a hatvanezres kisváros léptékei mellett jelentős bővülést jelent.
Így az agglomerációban élők bevonzásával is szükség lesz külföldi munkásokra. Mindeközben általános jelenség, hogy a hazai állás nélküliek egy jelentős része nem alkalmas a munkavállalásra. Jellemzően nem fizikai alkalmatlanságról van szó, hanem a munkakultúra és a motiváció hiányáról.
Több, hazai viszonylatban jó fizetéseket biztosító cég is arra panaszkodik, hogy néhány hét után a hazai betanított munkaerő elkezd kimaradozni, illetve a munkateljesítményük is gyengül. A távolkeleti munkavállalók morálja teljesen más. Sokat és keményen akarnak dolgozni, hogy annyi pénzt keressenek, amiből haza is tudnak küldeni a családjuknak
– meséli Maier Dávid.
A fülöp-szigetei munkavállalók hazai népszerűsége sem véletlen. A filippínók az ázsiai munkaerő elitje, a szigetországban állami ipar épült a munkaerőexportra. Az országból csak akkreditált ügynökségeken keresztül lehet külföldi munkát vállalni, a megbízhatóság így garantált.
Az európai államok többségének is rendkívül jó tapasztalatai vannak a filippínó munkavállalókkal kapcsolatban. A többség jól beszél angolul, jellemzően keresztények, a kulturális különbségek pedig elhanyagolhatóak a más vallású csoportokhoz képest. Az említett okokra vezethető vissza, hogy a kormány is támogatja a filippínó munkavállalók foglalkoztatását.
Nem mellékes az sem, hogy a fülöp-szigetekiek túlnyomóan kitöltik a megbízatási időt, teljesítik a szerződési kötelezettségeiket.A vietnámi vendégmunkások ezzel szemben a hazai tapasztalatok alapján kevésbé megbízhatók, esetükben sokkal nagyobb a migrációs kockázat is.
Az elmúlt hónapok botrányai is éppen olyan vietnámi munkásokról szóltak, akik már a repülőtéren felszálltak egy külföldre tartó buszra.
A magyarországi cég pedig kezdhette ellőről a toborzást, miközben a munkák csúszásával jelentős kár keletkezett.
Maier Dávid elmondása szerint az éremnek azonban van egy másik oldala is.
A fülöp-szigetekiek alkalmazása a legdrágább, egy filippínó beutaztatása akár kétszer-háromszor annyiba kerül, mint egy indiai munkásé. Nem csak a bérköltségek magasabbak, hanem ki kell fizetni az állami ügynökség díjait és a repülőjegyeiket is. Ezeket a költségeket nem minden cég engedheti meg magának.
Az említett indiai munkaerő szintén piacképes, közülük sokan szintén jól beszélnek angolul, munkamorál tekintetében pedig nem maradnak el a filippínóktól.
