Hány királyság van ma Európában, fennmaradhat-e a brit monarchia?

Népmesei figura

A király nem véletlenül lett központi alakja sok régi népmesének: a középkor elejétől az európai országok egytől egyik királyságok voltak. Ebben az időben a demokrácia, mint fogalom az ókori görög idők emléke volt (kétségkívül az elnevezés is a görög démosz, nép szóból ered), a római civilizációnál sokáig alacsonyabb fokon álló népeket-országokat nem is lehetett másként hatékonyan kormányozni.

A király uralma ekkor többnyire valóban jelentős volt, ő volt egy-egy ország tényleges és megkérdőjelezhetetlen vezetője (abszolút monarchia), szemben a mai királyságokkal (alkotmányos monarchia), ahol az uralkodó szerepe jelképes, maga a királyság rendszere lényegében díszlet. Fel is merül a kérdés, hogy ha így van, miért maradtak meg egyáltalán a királyságok?

120 év

A kérdésre a nem is annyira távoli történelmi múlt ad választ. Kontinensünkön a múlt század elején, vagyis nem sokkal több, mint 100 évvel ezelőtt még minden ország államformája királyság vagy császárság volt, két kivétellel: Svájc és Franciaország. Ekkor azonban még a legtöbb országban nem volt tisztán alkotmányos monarchia, sőt egyes esetekben kifejezetten nagy volt egy-egy uralkodó hatalma, nem is véletlen, hogy az első világháború végén összeomlott az orosz cári, valamint a német illetve osztrák-magyar császári rendszer, majd nem sokkal később a török szultánság is.

A mai királyságok

A második világháború után már az országok nagy része köztársaság volt, ma 7 királyság van: mindenekelőtt Nagy-Britannia, emellett Norvégia, Dánia, Svédország, Hollandia, Belgium és Spanyolország. Megemlíthetjük még Luxemburgot, amely nagyhercegség: ez egy különleges forma, ami még a napóleoni időkig fennálló Német-Római Birodalomból maradt fenn, amely csupa hasonló kisállamokból tevődött össze. Luxemburg kimaradt az 1870-es német egységből, így megmaradt, mint különlegesség. Vannak még hercegségek is (Andorra, Monaco, Liechtenstein), de miután ezek lakossága pár tízezer ember, itt most nem foglalkozunk velük.

Ha megnézzük a mai európai királyságokat, Spanyolország kivételével azokról az országokról van szó, ahol először alakult ki a tisztán alkotmányos monarchia, amely a választójog kiterjesztésével viszonylag hamar vált teljes demokráciává, és már igen hosszú ideje béke és jólét jellemzi őket (a két világháború idejét kivéve). Így ezen országok lakossága alapvetően elégedett volt a rendszerrel, nem érezte szükségét, hogy megdöntse a királyságot, hisz az gyakorlatilag ma már ugyanúgy működik, mint egy köztársaság, az egyetlen eltérés, hogy a pozíció örökletes.

Egy kivétel

Ez utóbbi tény ma már elég idejét múltnak és igazságtalannak tűnik, de miután az uralkodói szerep jórészt protokolláris, ennek nincs nagy jelentősége, és az adott országok vigyáznak is rá, hogy ne kapjon a szükségesnél nagyobb nyilvánosságot a királyi család élete, a trónörökösök szüntelen nyomon követése. Csak egy ország van, ahol a királyi család élete szinte elborítja a médiát, de nem csak az országét, hanem a világsajtót is: Nagy-Britannia. Talán nem is véletlen, hogy náluk vetődik fel leginkább a kérdés, hogy nem idejétmúlt-e az egész intézmény.

Hogy miért a brit monarchia körül van ekkora felhajtás, annak nehéz pontosan megtalálni az okát, de kétségkívül vannak tényezők, melyek egyediek. Először is Nagy-Britanniában alakult ki először a hatalommegosztás, majd a király szerepének marginálissá válása. Az angol parlament már sok évszázada működik, és az első igazi, mai értelemben vett miniszterelnöki pozíció is itt jött létre a 18. század folyamán.

Egyedi tényezők

Az ország kormányzása tehát régóta demokratikusnak és stabilnak tekinthető: nem voltak rendszerváltások, külső hatalom sem szállta meg az országot: folytonosság áll fenn évszázadok óta. Emellett az ország hivatalos nevében is szerepel a királyság: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Ami még igen lényeges, hogy szemben a többi megszűnt gyarmatbirodalommal, fennmaradt egy különleges kapcsolat az anyaország és a mai állapot szerint 16 független ország között: államfőjük a jelenlegi angol királynő, II. Erzsébet.

A brit uralkodói szerep így még legalább névleg megőrzött valamit egykori jelentőségéből, és ugyan időről-időre felmerül az adott országokban, hogy változtatnak ezen, általában elakad a kezdeményezés (legutóbb Ausztrália vetette el, hogy köztársasággá alakuljon). Ez persze nem feltétlenül indokolná, hogy a királyi család élete körül forogjon a világ.

Túlzott felhajtás

A királyi családról szóló hírek és fényképek azonban megtöltik a bulvárlapok hasábjait, a nyomtatott újságok fénykorában, a tragikus módon életét vesztett Diana hercegnő idejében az egyik legjobb pénzkereseti forrás volt lesifotósként megörökíteni a család tagjait, és a képeket eladni az újságoknak. A britek egy része vette a lapokat, mint a cukrot, másik részüket irritálta a királyi család körüli óriási felhajtás, úgy érezték, hogy mindez adófizetői pénzből, teljesen feleslegesen zajlik.

Így időről-időre felmerül a királyság intézményének elutasítása a közvéleményben. Nem maga az államforma a gond, hisz annak a gyakorlatban nincs jelentősége, az ország nem többé és nem kevésbé demokratikus, mint a legtöbb másik európai ország. Pont a felhajtás nem tetszik sokaknak, aminek óhatatlanul az is az üzenete, hogy aki ebbe a családba születik, vagy oda beházasodik, annak méltatlanul jó dolga van (miközben sokszor a család elvárásainak való megfelelés, a kötöttségek maguknak a családtagoknak is gyakran nyomasztóak, és normális életre vágynak).

Fennmaradhat a királyság Erzsébet után?

Egy tény viszont megkérdőjelezhetetlen: az egész rendszer lényege, lelke a jelenlegi királynő. Olyan régóta van trónon, hogy már alig van ember, aki emlékezne az előző királyra, ugyanakkor személyiség nem megosztó, széles körben elfogadott. Trónra lépésekor rendkívül népszerű lett a mindössze 27 éves, vidám, állandóan mosolygó, de szerepébe gyorsan beletanuló, határozott fiatal nő, sok esetben még az akkor meglévő gyarmatokon is. Az intézmény így személyéhez kezdett kötődni, és népszerűségét nemrég meghalt férje, Fülőp herceg is növelte.

II. Erzsébet esküvője. Az ifjú királynő és férje igen népszerűek voltak. Forrás: royal.uk

Mindez azonban az idő előrehaladtával óhatatlanul változott, hisz ma már egy 94 éves idős hölgyről van szó, leginkább élete korábbi részének emléke tartja fenn az iránta megnyilvánuló szimpátiát. Éppen ezért felvetődik a kérdés, hogy ha ennyire személyéhez kötődik az intézmény, akkor az fenntartható lesz-e halála után? Vajon fia, Károly, vagy unokája, Vilmos mennyire tudja fenntartani az intézmény létjogosultságát úgy az anyaországban, mint a volt gyarmatokon? Kétféle kimenetel valószínű: vagy úgy ahogy van, megszüntetik az elaggott intézményt, vagy, és ez a valószínűbb, a többi európai királyság mintájára átalakítják úgy, hogy a királyi család tagjai sokkal inkább hétköznapi emberek legyenek, kevesebbet foglalkozzon velük a közvélemény, és így jóval kevesebb indulatot is keltsenek.