Hogyan lesz hús a rovarokból? – Nálunk is megkezdődnek az úttörő kísérletek

Elemzések2019. dec 9.Növekedés.hu

Megkezdődnek jövőre Magyarországon is azok a takarmányozási kísérletek, amelyekben sertéseket és baromfiféléket etetnek majd „tenyésztett” rovarokból – házi tücsökből, lisztbogárból és gyászbogárból – származó fehérjékkel. Az országban képződött szerves hulladékokból hatalmas mennyiségű, akár 12 millió tonna rovarfehérjét is elő lehetne állítani évente, de a konkurens szójabiznisz szereplői máris beindították az ellenlobbit.

Nem csak rendkívül érdekes, hanem úttörő jelentőségű kísérletek előkészületei kezdődtek meg Magyarországon annak érdekében, hogy a rovarokból származó fehérjéket be lehessen építeni a hazai takarmányozási receptúrákba.

A törekvéseket részben az mozgatja, hogy Európában és a világban egyaránt fehérjehiány van, ezért – figyelembe véve a Föld népességének ugrásszerű növekedését is – szükség van olyan alternatív megoldásokra és komponensekre, amelyek megjelenhetnek az állati takarmányokban.

Másrészt rovarfehérjékkel, illetve más hasonló fehérjepótló összetevőkkel részben vagy egészben ki lehetne váltani az évi több százezer tonnás hazai szójaimportot, amelynek zöme GMO-s takarmány-alapanyagként érkezik az országba.

A GMO-s szójabehozatal visszaszorítása, illetve az alternatív takarmányozási lehetőségek feltárása érdekében az agrártárca úgynevezett nemzeti fehérjetakarmány programot dolgozott ki, amelyet a kormány 2017-ben fogadott el. A program megvalósítását a minisztérium felügyelete alatt álló Nemzeti Agrárkutatási és Innováció Központ (NAIK) koordinálja, amely nemrég a tématerületi kiválósági program keretében három évre 260-260 millió, összesen 780 millió forintot nyert el az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól. Az összeg a szóba jöhető alternatív takarmányozási módszerek felkutatására használható fel, és annak egy részét a NAIK rovarfehérjékkel összefüggő kísérletekre fordítja.

Az uniós szabályok értelmében ma rovarfehérjéket a halak és a házi kisállatok számára készített takarmányok, illetve eledelek tartalmazhatnak, így más haszonállatfajokat ilyen összetevőkkel nem lehet takarmányozni.

Pedig az alternatív fehérjeforrások különösen fontosak lehetnek a sertéseknél és a baromfiféléknél, mivel e két ágazat állítja elő a legtöbb elfogyasztott húst, és mindkettő termeléséhez jelentős fehérjemennyiségre van szükség. A kísérletek beindítása mellett tehát azt is el kell érni, hogy időközben az Európai Unió a sertéseknél és a baromfifajoknál is engedélyezze a rovarfehérjék felhasználását, amelyek egyébként az extenzív háztáji termelésben mind a sertések, mind a baromfik természetes táplálékául szolgálnak napjainkban is.

A kísérletek egyes halfajoknál – például a pontynál – már ma is zajlanak, és elsősorban annak megállapítására irányulnak, hogy a rovarfehérjék az állati szervezetben miként hasznosulhatnak a legjobban.

A sertéseknél és a baromfiknál pedig első lépésként az a cél, hogy létrejöjjön a takarmányozást lehetővé tévő komplett technológia, amelynek kidolgozása után – előreláthatóan 2020-ban – kezdődhetnek meg a konkrét takarmányozási kísérletek.

Így a program megvalósítása nem azt jelenti majd, hogy olyan rovarfehérje-termékek készülnének, amelyek – szemben például az ázsiai étkezési szokásokkal és kultúrával – közvetlenül emberi fogyasztásra alkalmasak lehetnek. Ehelyett a rovarokból származó fehérjék a takarmányozáson keresztül közvetve, a haszonállatok szervezetébe épülve válhatnak táplálékforrássá a hazai fogyasztók számára.

A fehérjecélú rovartenyésztés abból a szempontból is áttörést hozhatna, hogy ily módon a Magyarországon képződő szerves hulladékok jelentős részét hasznosítani lehetne. A felmérések szerint nálunk évente összesen 70–75 millió tonna hulladék keletkezik, amelynek nagy része alkalmas lehet a rovarfehérje-termelésre.

A felhasználható, nem veszélyes szerves anyagokból 35 millió tonna agrárgazdasági eredetű, 25 millió tonna pedig más szektorokból származik. Ezek minősülhetnek a rovarok táplálására alkalmas úgynevezett szubsztrátumoknak, amelyek közül a mezőgazdasági, az élelmiszeripari és a települési szerves hulladékok egyaránt szóba jöhetnek.

Az elképzelések szerint az első hazai rovartenyésztési és takarmányozási kísérleteket házi tücskökre, lisztbogarakra és gyászbogarakra alapozzák majd. E rovarok jól hasznosítják a szubsztrátumokat, fehérjetartalmuk pedig elképesztően magas, testtömegük 58-60 százalékát is elérheti. 

Az előzetes számítások azt tükrözik, hogy a képződő szerves hulladékokból évente akár 12 millió tonna rovarfehérjét is elő lehetne állítani, ami hatalmas mennyiséget jelente, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a takarmányipar most összesen 4 millió tonna takarmánykeveréket készít évente.

A rovarfehérje-gyártás melléktermékeként ráadásul olyan szerves anyagok keletkeznének, amelyeket a szántóföldi növénytermelésben és a kertészetben fel lehetne használni a termőtalajok tápanyag-utánpótlására. Így a termelés körforgásszerű technológia folyamatként valósulhatna meg, ahol a szerves melléktermékek hasznosítása és a rovarfehérjék kinyerése után termésnövelő komponenseket lehetne visszajuttatni a mezőgazdasági területekre.

Általános agrárszakmai vélemények szerint a „kocka el van vetve” olyan értelemben, hogy a rovarfehérjék alkalmazása kikerülhetetlennek tűnik a jövő takarmányozásában.

A szélesebb körű elterjedést viszont nehezítheti, hogy a szójabizniszben utazó vállalkozások ellenérdekű felekként jelennek meg a piacon.

Nem csoda, hiszen például Magyarországra csaknem 600 ezer tonna importált – elsősorban Dél-Amerikából származó – szója érkezik évente. Ez hatalmas üzletet jelent a lebonyolításban résztvevő, ellenlobbit képviselő gazdasági szereplők számára, akik piaci lehetőségeik jelentős részétől elesnének, ha a külföldi szója a hazai takarmányozásból kiszorulna.

A kormány ugyanakkor a hivatalos nyilatkozatok szerint eltökéltnek látszik abban, hogy a hazai agráriumot GMO-mentessé teszi, így az importszója kiváltása e törekvés markáns részét képezheti. Az Alaptörvény már most is tartalmazza, hogy a magyar mezőgazdaságnak GMO-mentes termelésre kell épülnie, de e tilalom nem vonatkozik a külföldön előállított és beszállított alapanyagokra. Pillanatnyilag a hazai takarmánygyártás nem is működhetne importszója nélkül, ezért a behozatal csak a GMO-mentes belföldi fehérje-előállítás növelésével szorítható vissza. Az elképzelések között szerepel a hazai szójaterület felfuttatása is, de a termelésre klimatikus okokból az ország viszonylag kis része lehet csak alkalmas. Emiatt helyeződik a hangsúly az alternatív fehérjeforrásokra, amelyek közül sokan a rovarfehérje-gyártást látják a legperspektivikusabbnak.