Hogyan lett Magyarország híres a paprikáról, amikor az Amerikában őshonos?
ElemzésekA kedvelt növényt nálunk is csak az 1800-as években kezdték el széles körben használni.
A romkocsmák, a tokaji bor és a termálfürdők mellett a külföldiek főleg a fűszerpaprika miatt ismerik Magyarországot. Már maga az angol „paprika” szót is a magyarból vették át. Elsőre mindez kissé talányosnak tűnik, mivel a kedvelt fűszernövény nem tőlünk ered.
Persze az angol nemzeti italnak, a teának sem Nagy-Britannia az őshazája, viszont náluk mindez nem igen szorul magyarázatra. Hisz a nagy teatermelő országok, így India vagy Sri Lanka korábban a Brit Birodalom részei voltak.
Mi viszont nem épp a hódításainkról lettünk híresek. Amikor a paprika igazi hazáját, Közép- és Dél-Amerikát elkezdték feltérképezni az európaiak, mi épp az oszmán uralmat nyögtük.
A nagyvilágban ezt a csípős növényt a portugálok és a spanyolok terjesztették el. Magyarországra meglepően hamar, már a XVI. században eljutott. De mint szinte minden más nemzet eleinte mi se ízesítettük vele az ételeket. Helyette az élénk színe miatt a nemesek dísznövényként használták.
A paprika egyik első hazai megjelenése Zrínyi Miklós nevelőanyjához, Széchy Margithoz köthető, akinek volt egy ritkaságokkal teli kertje, amelyben paprika is termett.
Mivel a magyarok kezdetben pogány- vagy törökborsnak nevezték sejthető, hogy az első paprika-szállítmányok az oszmánokon keresztül juthattak el hozzánk.
Maga a paprika név először 1724-ben lett lejegyezve. Valószínűleg a szláv „papar”-ból, illetve a görög „peperi”-ből származott. Mindkettő borsot jelent. Eleinte főleg a parasztok használták az Alföldön, méghozzá pont a bors helyett. De ők olyan lelkesen, hogy az 1700-as évek második felében már tipikus helyi fűszerként emlegetik. Legalábbis 1775-ben Csapó József ezt írja a paprikáról:
Ezt kertekben termesztik és a piros hosszú gyümöltseit a paraszt emberek porrá törik, és eledeleiket azzal borsozzák.
De sokáig ez csak egy dél-alföldi különcségnek számított. Az 1700-as évek végén készült hazai szakácskönyvekben a paprikát csak savanyúságként használják, nem fűszerként. Európában az első komolyabb paprikatermelés Spanyolország mellett még így is Magyarországon indult be.
Először Szegeden, majd később Kalocsán.
A magyar „paprika” szót számos nemzet vette át, feltehetően a többségük német közvetítéssel.
Nálunk a paprika igazán a XIX. század első felében, a reformkor idején lett nemzeti étek.
Doktori értekezésében Füredi Balázs Gábor azt írja, hogy ebben az időszakban a polgárokat és a nemeseket egyre inkább foglalkoztatták a magyar nép gyökerei. Ennek egyik következménye, hogy a „paraszti fűszert” a paprikát elkezdték széleskörben használni. Vele együtt a gulyásleves és a paprikás népszerűsége is meglódult.
Az 1840-es években már a pesti vendéglők közt is alig akadt olyan, ahol ne lehetett volna gulyáslevest kérni.
Később aztán Európában nemesítéssel először Kalocsán hoztak létre csípősségmentes paprikafajtát.
Kétségtelen, hogy nagy utat járt be ez a növény.
Hisz annak ellenére, hogy a mai Mexikóban őshonos, napjainkra azaz őrlemény, amelyet Kalocsán és Szegeden készítenek belőle, hungarikum lett.
