Hogyan pusztítja a véleményterror és a téveszmék szajkózása a józan észt? 

Napjainkban megkérdőjeleződtek a hagyományos társadalmi értékek, az olyan alapjogok, mint a szólásszabadság, de még a tudomány pragmatikus igazságai is a világ nyugati felén. A médiában, az egyetemeken nem jelenik meg a jobboldali konzervatív gondolkodásmód, és már az orvostudományokban is számít, hogy valaki milyen politikai beállítottságú. A kutatók nevét törölhetik a saját kutatásukból és az állását is elveszítheti, aki másképp gondolkodik - hangzott el A parazita elme című könyv bemutatóján, ahol a szerző, Gad Saad, libanoni származású, Kanadában élő kutató, pszichológus, közéleti személyiség vázolta a progresszív ideológia veszélyeit.

Változó közbeszéd

Magyarországon a közbeszédben lezajlott hatalmas változások konszolidáltabbak és kevésbé érezhetőek, de Nyugat-Európában és a tengeren túlon a mindennapi élet lassan minden szegmensébe beférkőztek azok a ’’progresszívnek’’ mondott nézetek amelyek létrehozták többek közt az úgynevezett cancel kultúrát, a politikai korrektség fogalmát és teljesen felforgatták a társadalmi alapértékeket.

Gad Saad, libanoni származású, kanadai közéleti személyiség, egyetemi oktató ’’A parazita elme’’ című, magyar nyelven az MCC Press gondozásában megjelent könyvében valós, általa megtapasztalt példákon keresztül tárja fel az olvasó számára milyen veszélyeket rejt napjaink ’’öngyűlölet’’ társadalma, amely a sokféleség, a befogadás és a méltányosság jelszavát hirdetve valójában már a logikus gondolkodást támadja és elutasít minden olyan gondolatot ami nem illeszkedik a saját világképébe.

Napjaink társadalmi jelenségeit szakszerűen elemző, ám mégis olvasmányos munkájában Gad Saad számos olyan korábban fontosnak vélt eszmére kitér, amelyek mára veszélybe kerültek. Ezek egyike a szólásszabadság. A szólásszabadság olyan alapvető demokratikus jog, amelyért évszázadokon át küzdöttek az emberek, amely miatt forradalmak törtek ki és amely talán az egyik legnagyobb vívmánya a XX. századi demokráciáknak. A szólásszabadság nem mást jelent, mint hogy senkit nem hurcolhatnak meg a saját szavai miatt, senkit nem némíthatnak el és senkit nem kényszeríthetnek arra, hogy mást mondjon, mint amit valójában a szíve diktál.

Ma már azonban sok nyugati félreérti a szólásszabadság elvét

-fogalmaz a könyvben.

Sokan ugyanis úgy vélekednek, hogy a közösségi oldalak, mivel nem kormányzati szervek szabadon kiválogathatják a felületükön megjelent tartalmakat – hangsúlyozza. Ez mostanra oda vezetett, hogy jobboldali kommentelőket rendszeresen elnémítanak ezeken a felületeken, a legnagyobb videómegosztó oldal megvonja a pénzkeresési lehetőséget a jobboldali tartalomgyártóktól és egyes pénzforgalmat bonyolító oldalak kitiltják azokat az ügyfeleiket, akik szerintük nem megfelelően nyilvánulnak meg.

A közösségi média túlhatalma és az öncenzúra

A szólásszabadság korlátozása és az egyre elterjedtebbé váló öncenzúra (amit azért alkalmaznak az emberek, hogy ne vegzálják őket) azonban nem csak az online térben, hanem a felsőoktatásban és a tudományos életben is megjelent.

Gad Saad könyvében olyan egyetemi hallgatók, professzorok történeteit is bemutatja, akiket hátrányos megkülönböztetés ért konzervatív gondolkodásmódja miatt, vagy akikre olyan eszméket kényszerítettek rá az egyetemen, amelyekkel nem tudott egyet érteni. Az általa ismertetett történetek súlyos igazságtalanságokra hívják fel a figyelmet. Van akinek a nevét a saját kutatásából törölték baloldali nézetei miatt, míg más arról panaszkodik, hogy az egyetemi állás betöltéséhez elvárás a politikai aktivizmus, de olyan is van akinek kötelező volt felvennie a Black Lives Materrel foglalkozó kurzust.

Nem csupán a szólásszabadság terén vannak azonban komoly problémák a tudományos életben az író szerint. A tudományos pályán ugyanis akkor is ellehetetleníthetik valaki boldogulását, ha az nem mondott semmi nem megfelelőt. Ehhez Észak-Amerikában az is elég, ha valaki heteroszexuális, keresztyén, fehér férfi.

Ennek oka, hogy nem a teljesítmény, vagy a tudás számít a tudományos életben, hanem kvóták szabják meg, hogy a különböző vallási, etnikai és szexuális kisebbségek megfelelően képviseljék magukat a kutatásokban és az egyetemeken, ennek keretén belül pedig már visszamenőleg is törölni szeretnék a tudománynak azt a részét, amelyik fehér férfiakhoz köthető. Dél-Afrikában ennek érdekében már hallgatói mozgalom is indult – írja.

A tudománynak buknia kell?

A csoport neve Science must fall, magyarul a tudománynak buknia kell. A céljuk, hogy dekolonizálják a gondolkodást és lerázzák magukról a fehér gyarmatosítók tudományát. Ennek keretében fehér elnyomónak tekintenek olyan gondolkodókat – tudósokat is, mint Isaac Newton, Galileo Galilei, Albert Einstein, vagy éppen Charles Darwin. És mivel elnyomóknak tekintik őket, ezért vélekedésük szerint a tudományos eredményeiket is meg kell kérdőjelezni. Ezek az eszmék persze csak egy kisebbség eszméi – gondolhatnánk. Azonban Gad Saad úgy látja ez nem így van és a hasonló gondolatok Észak-Amerikában is terjedésnek indultak. Könyvében mindezt számos példával támasztja alá.

Túlsúly a filmgyártásban, és a felsőoktatásban

A felsőoktatásból, az egyetemekről a filmgyártásból, a gazdasági életből az író a pluralitást, a látásmódbéli sokszínűséget is hiányolja. Habár napjaink progresszív ideológiája a sokszínűség fontosságáról beszél, valójában csak egyetlen egy féle gondolkodásmódot tűr meg.

Ez jól megmutatkozik az élet számos területén. A jobboldali vagy konzervatív gondolatoknak ma már jó pár iparágban nincs helye. Ezt szemléltetendő könyvében egy olyan tanulmány eredményeit ismerteti, amely a politikai támogatások alapján vizsgálta a különböző foglalkozások politikai elhajlását az Egyesült Államokban. Ez alapján a filmgyártásban és a színházi világban 100 dolgozóból 93 demokrata és csupán 7 republikánus. A könyv és magazinkiadók szerkesztői esetében ez az arány 92 a demokraták és 8 a republikánusok részére. A felsőoktatásban sem jobb a helyzet. 90 demokratára jut 10 republikánus. Részrehajlás azonban más iparágakban is van. A tech szektorban például a politikai adományok több mint 90 százaléka a demokratákhoz fut be, a médiában pedig négyszer többen vannak a demokrata újságírók, mint a republikánusok, de lassan már az orvostudományba is beférkőztek a liberális nézetek.

A szerző ezen jelenséggel kapcsolatban Ronald Reagan szavait idézi:

Csak úgy örökíthetjük tovább az általunk ismert szabadságot, ha harcolunk érte, óvjuk és védelmezzük majd úgy adjuk tovább, hogy megértetjük velük, nekik is ugyanezt kell tenniük. És ha elmulasztjuk, akkor könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy életünk alkonyán arról kell majd mesélnünk a gyermekeinknek és az ő gyermekeiknek, hogy milyen volt az élet a szabad Amerikában.

A fentiek mellett Gad Saad számos témára kitér még a könyvében. Jelenpolitikára, szexizmusra, gender ideológiákra, vallási alapú megkülönböztetésre, a klímaváltozásra, a társadalmi konstruktivizmusra, a terrorizmusra és még sorolhatnánk.

Írása rendkívül részletes betekintést nyújt a modern Amerika társadalmába és olyan kérdéseket feszeget, amelyek a közbeszédben gyakran tabunak számítanak. Kritikus, olykor szatirikus műve görbe tükör a progresszív ideológiákról és elgondolkodtató olvasmány mindazok számára, akik a hollywoodi filmek világán túl is megismernék Amerikát.