Honnan ered a karácsony szavunk és hogy alakult ki az ünnep?

A karácsonyról nagyjából mindenki tudja, hogy eredetileg Jézus születését hivatott megünnepelni a keresztény vallásban, míg ma már inkább a szeretet ünnepének tekintik, ahol a lényeg az ajándékozás, a fadíszítés családi körben, mely aztán tágabb rokoni körben folytatódik. Ahol a család teljes, legújabb szokás szerint olyan komolyan veszik a dolgot, hogy

a szülők a gyerekekkel a karácsonyfa előtt fényképezkednek rendszerint már az ünnep előtt, és azt a közösségi médián boldogan megosztják mindenkivel.

Ősi eredet

Így talán a ténylegesen is leginkább családi ünnepről van szó, amely ma már jóval túlmutat a kereszténységen, hisz vallástalanok, sőt, más vallások követői is sokan ünneplik. Igazi társadalmi, sőt világünnep, hozzátartozik az év végéhez, az északi féltekén pedig a rövid hideg napokhoz. Itt el is jutunk az ünnep legősibb eredetéig:

már a kereszténység elterjedése előtt is ünnepelték Európában a téli napfordulót, mint a nap újjászületését, amikortól kezdve egyre hosszabbak a nappalok.

Erre különböző elnevezések voltak az akkor már itt lévő népeknél, közülük a skandináv "jul" kifejezést emeljük ki, ami annyira erős volt, hogy skandináv nyelvekben ma is ez jelenti a karácsonyt: a dán, svég és norvég megnevezés egyaránt jul, az izlandi jol, de a finn és az észt nyelv is átvette a nevet minimális eltéréssel. A Római Birodalomban december 25-én volt az ennek megfelelő ünnep.

A karácsony születése

Jézus születésének megünnepléséról akkor született döntés, amikor a keresztény vallás engedélyezett, majd hivatalos lett a Római Birodalomban. A születés tényleges időpontjáról semmit nem lehetett tudni, a biblia nem tesz említést róla. Végül az első nikaiai (niceai) zsinat hozott róla döntést 325-ben, feltehetően leginkább az addig is meglévő napfordulós ünnepre időzítve, hogy ezzel gyorsan népszerűvé váljon, sőt, átvegye annak az ünnepnek a szerepét.

Elnevezése latinul Natalis dies domini, vagyis az úr születésének napja lett, de ebből egy idő után csak a natalis, azaz születés szót használták. Ez jól látszik a mai latin nyelvekben is: olaszul natale, portugalul natal, spanyolul navidad, franciául noel, ami az ófranciában nael volt. Románul azonban nem ez az elnevezés, hanem craciun (ejtése kracsun, ahol az a egy speciális, a román mellett a délszláv nyelvekben meglévő hang).

A karácsony szó eredete

Nos, itt jön az érdekesség, hogy

ez az egyetlen, amelyik hasonlít a mi karácsony szavunkhoz, ezért abban egyetértés van, hogy ugyanabból a forrásból is származik.

A népszerűbb magyarázat, hogy a latin creatio (teremtés, születés) szó tárgyesetben lévő alajából keletkezett, ami creationem. A másik lehetséges eset, hogy a bolgár és macedón, de még a szlovák nyelvben is létező, fonetikusan kracsun szóból ered, ami a téli napfordulót jelenti. Ez teljesen logikus lenne, de ellent mond neki, hogy ma egyik szláv nyelv sem ezt használja a karácsonyra.

Karácsonyfa

A karácsony hosszú ideig egyház ünnep volt, családivá csak a 19. század elején kezdett válni.

A fenyőfát a németek kezdték meghonosítani, közülük is az evangélikusok, mégpedig valamikor a középkor vége felé.

A szokás viszonylag lassan terjedt el a német nyelvterületen, de aztán ugyancsak a 19. századtól felgyorsult a folyamat, a 20. század elejére már általános lett világszerte a karácsonyfa állítás.

Ki hogy nevezi?

Ami az egyéb nyelvekben való elnevezést illeti: az angol Christmas a krisztus miséje kifejezés korábbi alakja, a holland Kerstmis esetében ugyanez a helyzet. A német Weihnachten a szent éjszaka korábbi írásmódja.

Érdekesség, hogy a csehek és a szlovákok közvetlenül átvették a németből, de az éjszakára saját szavukat hazsnálják, így csehül vánoce, szlovákul vianoce a karácsony. A többi szláv nyelvben vagy a születés, vagy az isten szó valamilyen formája az elnevezés, görögül Hrisztougénna, azaz Krisztus születése.