Így alakulhat az USA és Kína viszonya a járvány után

Kevés esemény mutat rá jobban a globális és regionális vezetés szükségességére, mint a koronavírus-járvány terjedése. Ez a vírus nem ismer határokat – se nemzetit, se kulturálist, se ideológiait, se egyénit, válogatás nélkül támadja a szegényeket és gazdagokat, a Föld minden lakosát sebezhetővé tette.

Ilyen körülmények között az USA szokott előlépni vezető szerepbe, kihasználva a forrásokat, mozgósítani és a megfelelő irányba terelni képes egyedülálló gazdasági, politikai és katonai hatalmát. Ez történt a délkelet-ázsiai cunami, a pénzügyi világválság és a kelet-afrikai Ebola-járvány idején is.

Az USA általában pozitív összegű játszmának tekintette, hogy ezeket a globális kihívásokat Kínával közösen kezelje. A helyzet azonban most megváltozott - olvasható a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet elemzésében.

Jelenleg az amerikai politikusok szerint a Kínával való együttműködés a járvány legyőzésére egyfajta önsorsrontás lenne a globális vezetésért vívott zéró összegű játszmában.

Véleményük szerint egy ilyen törekvés legitimációt adna az arra érdemtelen kínai vezetésnek.

A kínai vezetők hasonlóan rövidlátóak, szélsőséges elméleteket terjesztenek a vírus Kínán kívüli eredetéről, és Peking válaszát a járvány terjedésére a kormányzat felsőbbrendűségének állítják be.

Ezek az erőfeszítések inkább Kína bizonytalanságát és gyengeségét bizonyítják, semmint erősségét, emlékeztetnek Kína teljesen hibás első reakciójára a járvány kitörésekor Wuhanban. A hírnéven esett csorbát látva a kínai propagandisták lázasan igyekeznek átírni a Covid–19 járvány narratíváját, hogy vezetőiket jobb fényben tüntessék fel.

Ennek következtében a két ország elmerül a narratívák háborújában, azon vitatkoznak, ki mennyire okolható a gazdasági károkért, miközben a kimenet mindkettőjük számára negatív lesz.

Minél inkább terjed a járvány és rombolja a gazdaságokat, annál inkább fog szenvedni mindkét ország.

A lefelé tartó spirál nem csitul, az amerikai hivatalnokok erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy rávilágítsanak a kínaiak kezdeti hanyag intézkedései és a járvány globális elterjedése közötti összefüggésre. Minél rombolóbb lesz a koronavírus pusztítása, annál inkább meg lesznek győződve ezek a hivatalnokok, hogy Kína tekintélyelvű vezetését felelősségre kell vonni.

Az erkölcsi meggyőződések egybeolvadnak a hazai politika sürgető feladataival is. Novemberben az USA-ban elnökválasztás lesz. Erős gazdaság hiányában, emelkedő munkanélküliséggel szembesülve Trump rá lesz kényszerítve, hogy az amerikaiak haragját a „kínai vírusra” irányítsa. Ennek első jelei már láthatók is.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter megpróbálta rávenni a G7-ek külügyminisztereit, hogy az új típusú koronavírusra a „wuhani vírus” nevet használják, de ez nem járt sikerrel.

Az amerikai diplomaták pedig utasítást kaptak, hogy gyakoroljanak nyomást a helyi kormányokra, hogy azok kritizálják Pekingnek a járvány kitörésére adott válaszait. Ha ez az irányvonal megmarad, az USA diplomáciai stratégiája Ázsiában a következő években arról fog szólni, hogy a felelősséget Pekingre, Xi Jinpingre és a Kínai Kommunista Pártra hárítsák.

Emellett igyekeznek előmozdítani nemzetközi együttműködéseket a térségben, ilyen például a Blue Dot Network, amely az ázsiai infrastrukturális projektek minőségét, átláthatóságát, fenntarthatóságát hivatott ellenőrizni, vagy az amerikai haderő ázsiai jelenlétét erősítő USA–Japán–Ausztrália–Indai közötti négyoldalú együttműködés (QUAD).

Az amerikai külügyminiszter és védelmi miniszter valószínűleg gyakran el fog látogatni a térségbe, és a Pekinget hibáztató kampány a választás közeledtével egyre fokozódni fog.

Az ázsiai országok, bár bizalmasan támogathatják a Pekinggel szembeni kritikákat, nem áll érdekükben, hogy nyilvánosan vállalják a Kína-ellenes szólamokat egy narratívaháborúban.

A kínai gazdaság valószínűleg hamarabb fog talpra állni, és Kína gazdasági ereje túl nagy ahhoz, hogy azt a szomszédos államok figyelmen kívül hagyják.

A régióban növekedni fog a feszültség, ahogy a különböző ügyek, mint például a járvány elnevezése, az Övezet és Út projekteket illető döntések, az 5G kiépítésének technikai szabványai vagy az ENSZ-bizottságok vezetőire leadott szavazatok mind a Washington vagy Peking melletti elköteleződés mércéi lesznek.

Bár a kínai és amerikai diplomaták továbbra is folytatják a közhelyek hangoztatását, miszerint senkit nem akarnak kényszeríteni a két ország közti választásra, a semleges tér minden döntéssel egyre szűkülni fog.

Egyáltalán nem biztos, hogy Washington tovább fokozza Pekinggel szembeni rivalizálását. Egy jövőbeli adminisztráció választhatja a Kínával együttműködő Ázsia-stratégia kidolgozását. Az sem biztos, hogy Kína fenntartja a mostani nyers, rámenős magatartását. Jelenleg azonban a feszültségek növekedése várható, a dolgok valószínűleg rosszabbra fordulnak, mielőtt valami javulás mutatkozik.