II. Erzsébet orosz hírszerző fiának adott élethosszig tartó nemesi címet

Elemzések2020. dec. 21.Dunai Péter

Nagy morgások hallatszottak még a konzervatívok soraiban is, amikor II. Erzsébet, a Nagy Britannia uralkodónője élethosszig tartó nemesi címet (life peerage) adományozott Alekszandr Lebegyev egykori szovjet KGB és orosz FSzB hírszerző tiszt negyven éves, angol állampolgár fiának, Jevgenyíj Lebegyevnek.

Jevgenyíj Lebegyev mellett még 35 prominens brit alattvaló kapott hasonlóan megtisztelő címet. Ám, ha a brit kormányfő, Boris Johnson által benyújtott listát megnézzük, az meglehetősen belterjes képet fest a kiváltságosokról.

Jevgenyij Lebegyev

Rajta vannak a többi között a jelenlegi kormányfő bátyja, az újságíró Jo Johnson, továbbá Theresa May korábbi kormányfő férje, Philip John May bankár, Philip Hammond és Ken Clarke korábbi pénzügyminiszterek.Ennek a brit hatalmi struktúra biztosításában is szerepe van. Ugyanis

a felsőházban, a Lordok Házában elvben minden lord automatikus tagságot szerez.

Azonban az utóbbi időben a „régi”, örökölhető lord-címek tulajdonosai kezdenek kikopni a felsőházból és az „új”, csak személyükre szóló lordi címet szerzettek viszont egyre nagyobb számban vesznek részt a Lordok Háza tevékenységében.

A lordság mellé a fiatalabb Lebegyev a királynőtől kapott két élethosszig tartó címet, a nagy-britanniai Hampton és az Oroszországi Föderációhoz (OF) tartozó Szibéria Bárója kinevezést.

Miért kapta éppen Jevgenyij Lebegyev a megtisztelő címet?

Mindenképpen szerepet játszott benne több mint egy évtizedes barátsága a kitüntetés előterjesztőjével, a jelenlegi kormányfővel, Boris Johnsonnal. A hivatalos indoklás szerint „Lebegyev úr a brit médiaiparnak tett szolgálataival és emberbaráti munkájával” szolgált rá a címre.

Az ifjabb Lebegyev több mint százmillió dollárt (mintegy harminc milliárd forintot) gyűjtött a természet konzerválását és a sérülékeny emberek segítését célzó jótékonysági akcióiban. A Nyílt Demokrácia Alapítvány brit szekciója tavaly koranyáron éles támadásokat intézett az akkor még külügyminiszter Boris Johnson ellen, azt sugallván, hogy az ifjabb Lebegyev olaszországi villájában tartott laza partikon való részvétel miatt Johnson „nemzetbiztonsági kockázatot” jelenthet. 

Angol lapok szerint az extravaganciájáról ismert ifjabb Lebegyev eredetileg Moszkva Bárója szeretett volna lenni, de az túl direkt kihívást jelentett volna a OF fővárosa, az ország vezetésének, ezért cserélték az általánosabb „Szibéria Bárója” címre.

De ez utóbbit is csak akkor használhatja, ha Vlagyimir Putyin oroszországi államfő ezt engedélyezi. Amit valószínűleg megszerezhet, hiszen Putyin és az idősebb (most 61 éves) Lebegyev jól ismerik egymást, vélhetően még az állambiztonsági szolgálatból.

Lebegyev, noha szintén nem keveset tudhatott a KGB és az FSzB belső ügyeiről, de nyugatra távozása után is tartotta a száját, nem adta ki az angoloknak egykori kollégáit, ezzel nem vágta el a kapcsolatot a hivatalos Moszkvával.

Emiatt sem járhatott úgy, mint Szkripal ezredes és (véletlenül) a lánya…

Alekszandr Lebegyev

És az öregebb Lebegyev még mindig jól tartja magát. Igaz, hogy ennek legutóbbi eklatáns bizonyítékát ezelőtt kilenc évvel adta, amikor Moszkvában egy tv-műsorban teljesen váratlanul úgy pofán vágta beszélgetőpartnerét, a szintén milliárdos, 193 centiméter magas, jóval száz kiló fölötti Szergej Polonszkíjt, hogy a mit sem sejtő óriás székestől együtt leesett a pódiumról. Igazi kocsmai stílusban Lebegyev egy bevezető balegyenes után egy jobbegyenessel küldte a földre a botrányhős, minden hájjal megkent Polonszkíjt, jegyezték meg a londoni bulvár lapok.

Még érdekesebb, és a brit sajtó függetlenségét is kifejezi, hogy az Alekszandr Lebegyev és fia tulajdonában lévő londoni napilap, az Evening Standard részletesen és kritikai éllel számolt be a 2011-es moszkvai stúdióbunyóról. Noha szép volt a jobbegyenes, de poros nyomában sincs annak, ami egy KGB – FSzB-ügynöktől elvárható, írta sportkommentátori alapossággal a londoni médium.

Idősebb Lebegyev 1992-ben hivatalosan otthagyta a nemzetbiztonsági szolgálatot és sikeres üzletemberi karriert épített fel az Oroszországi Föderációban.Pályája csúcsán, a 2010-es évtized elején 3,5 milliárd dolláros vagyonával a leggazdagabb oroszok között emlegették. Élete nem kevés rejtélyes mozzanatából ez az egyik: mi lett a három és fél milliárddal? Tavaly ugyanis vagyonát már csak néhány száz millió dollárra becsülték.

De honnan is van az öregebb Lebegyev vagyona, amelyre a fia lordsága is épül – amelyet nem kis mértékben a tory pártnak nyújtott, igen bőkezű támogatás is előmozdított?

Még az oroszországi Vadkelet virágzása időpontjában, a jelcini, kora-kilencvenes években jókor volt jó helyen, és az orrával sem volt baj, amikor 1995-ben megvásárolta a csődbe ment Tartalékbankot (Nacionalnij Rezervnij Bank), amit tavaly eladott. Első lépésként Lebegyev feltuningolta a bankot. A milliárdossá válás

következő etapjában a bank ellenőrzésébe vonta az Aeroflot légitársaság egy részét (11%-át), az Iljusin Pénzügyi Társaság 44 százalékát, továbbá jelentős mennyiségű Szberbank, Gazprom, RAO UES (Oroszország Egyesített Energiarendszere) részvényt. De miért szállt be a brit médiába?

Részben nosztalgiából vettem meg az Evening Standard 75%-os tulajdonrészét

mondta az öregebb Lebegyev.

1988-ban, amikor fedett beosztásban, a Szovjetunió londoni követségén szolgáltam hírszerzőként, az Evening Standard volt a kedvencem. Sok értékes információt szereztem hasábjairól

nyilatkozta később.

Fia, Szibéria Bárója viszont büszkén viselheti a címet, de gyermekei, akik brit állampolgárok, már csak a „tiszteletreméltó” megszólítást öröklik, a bárói cím nélkül. Viszont a brit jog szerint ez a megszólítás még az ük-ük-ükunokáiknak is kijár.

Lord Jevgenyíj Lebegyev, aki apjával együtt az Evening Standard és a tekintélyes The Independent napilap meghatározó tulajdonosa még a London Live tv-csatornában is komoly szerepet tölt be.

És ne feledjük, hogy a ma már csak az „orosz médiamágnás lordként” emlegetett ifjabb Lebegyev apjával együtt az egyik legtekintélyesebb, némelykor ellenzéki hangot megütő, orosz napilap, a Novaja Gazeta résztulajdonosa is. Maga az idősebb Lebegyev ennek ennek ellenére Putyin-hívő. A Der Spiegelnek nyilatkozva idén tavasszal azt mondta:

Putyin éjszakánként nem yachtokról álmodik és nincsenek titkos offshore számlái. Számára a legfontosabb a hatalom, nem pedig a pénz, a vagyon.

Így az sem igaz, mondja Lebegyev, hogy az orosz elnök a barátját, a neves csellistát, Szergej Roldugint használja ki dollármilliárdjai elrejtésére.

Lebegyev jelezte, mindazonáltal nem tenné tűzbe a kezét Rolduginért.

Ám hozzáteszi, a német kémelhárítás és a szövetségi bűnüldöző szervezet, az LKA kezére jutott leleplező „Panama-dosszié” tanúsítja, hogy oroszországi oligarchák, köztük Aliser Uszmanov, Szuleiman Kerimov és Alekszej Mordasov vagyonokat utalhattak pénzelrejtési, pénzmosási szándékkal a csellista számlájára.

Ezt nem kellene Putyin nyakába varrni, húzza alá az idősebb Lebegyev. Aki gyakorlatilag a mai napig aktív szereplője az oroszországi politikának is.

Tagja a befolyásos Kül- és Védelempolitikai Tanácsnak (SzVOP) és a parlament alsó házának (Goszduma) képviselője volt. 2008-ban „Egy idealista-kapitalista mocskos játékai” címmel dokumentumfilm készült az idősebb Lebegyevről. Szerepel Artyom Artyomov „Bankszterek” című kétrészes film-alkotásában is.

Noha barátja, Boris Johnson tory miniszterelnök döntő szerepet játszott a lordi cím adományozásában, Lord (ifjabb) Lebegyev mégis „csak” a crossbenchers, a függetlenek, kispártiak gyűjtő-padjába ülhetett be egy hónapja a Lordok Házába, a brit felsőházba. A 2010 óta kettős, orosz-angol állampolgárságú lord jó családból való.

Anyai nagyapja, Vlagyimir Szokolov ismert szovjet akadémikus, az oroszországi környezetvédő mozgalom egyik legkorábbi kiemelkedő képviselője volt. Apai nagyapja az OF legjobb műszaki felsőoktatási intézményének, a Bauman Főiskolának volt a professzora.

Alig volt harminc éves, amikor 2009-ben apjával, akit később, a 2011-es incidenst követően a „bunyós Szásaként” is emlegettek barátai, közösen megvették az Evening Standardot. Ezt követően a lap középre tolódott – hogy ebben milyen szerepet játszott a tulajdonosváltás, még vitatott. Az sem egyértelmű, mi az oka annak, hogy

2009 októberétől, már a Lebegyevek tulajdonlása alatt, a lap példányszáma megháromszorozódott – ami szinte példátlan a nyomtatott napilapok apadó példányszáma korában.