IMF: A teljes német GDP 7-szerese elveszik a járvány miatt

Az éghajlatváltozás és a COVID-19 válság igen sok hasonlóságot mutat. Például mindkettő emberi tragédiák sorát okozza, és romba dönti a gazdaságot. A koronavírus-fertőzés már eddig is több mint egymillió ember életét követelte, és százmilliók munkahelyét szüntette meg. Az előzetes számítások szerint a gazdaságban okozott kár az elkövetkező öt évben eléri a 28 ezer milliárd dollárt, vagyis több mint az egész német GDP hétszeresét.

Bármelyik krízist is nézzük, elmondható, hogy a legsérülékenyebb emberek és közösségek számára lesz a legsúlyosabb a hatása. Leginkább a rövidlátó és kevésbé felkészült nemzeteket sújtja a válság – írja az IMF Blogon megjelent elemzésében Kristalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap vezetője és Rajiv J. Shah, a Rockefeller alap elnöke.

A szerzők arra is felhívják a figyelmet, a koronavírus-válság és a klímaváltozás kezelésében egy erőteljes és összehangolt zöld beruházási program segíthet. A világ vezetői néhány hete a Párizsi Béke Fórumon gyűltek össze, hogy megvitassák a válság elhárítása érdekében feltétlenül szükséges lépéseket, majd néhány nappal ezelőtt folytatódtak a megbeszélések a G20 csúcson.

A tanácskozások eredményeként világossá vált, hogy lehetőség nyílik olyan összehangolt és okos döntéseket hozni, amelyek katalizálhatják a talpraállás megkezdéséhez, valamint az éghajlati katasztrófa valószínűségének és hatásának csökkentéséhez szükséges zöld programokat.

A világjárvány gazdasági hatásának ellensúlyozására a világ vezető gazdaságai már eddig is mintegy 12 ezer miliárd dollárt költöttek, de még ennél is nagyobb lehet a helyreállítás teljes összege.

Az új beruházások esetén mindennél fontosabb azok összehangolása. A 2008-as válság utáni helyreállítás, illetve egyéb meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre, amelyek arra mutatnak, ha a G20 országok önállóan, összehangolatlanul cselekededtek volna, kétharmadával magasabb lett volna a helyreállítás számlája, mint összehangolt cselekvés esetén. 

Például sokkal hatékonyabb, ha zöld megoldást választunk ahelyett, hogy fosszilis tüzelésű erőművekbe, például szénerőművekbe öntenénk a beruházásra szánt összeget, ez utóbbiak ugyanis felgyorsítják az éghajlatváltozást.

Ehelyett inkább olyan munkaigényes ágazatokba érdemes fektetni, mint az erdőtelepítések, amelyek megóvjak az eróziótól a talajt, illetve az épületek utólagos energiahatékonyságának növelésére érdemes költeni. Fontos feladat ezen túlmenően az éghajlati hatásokkal szemben ellenálló infrastuktúra, illetve a környezetbarát közlekedési infrastruktúra kiépítése, továbbá a megújuló energia arányának növelése és az intelligens villamosenergia-hálózatok bővítése.

Az energetikai hálózatba be nem kapcsolt megújuló energiatermelés fejlesztésével pedig hozzávetőlegesen 3,5 milliárd ember számára lehet elektromos áram ellátást biztosítani, akik eddig nem megfelelő mértékben jutottak hozzá. 

A világnak ki kell használni azokat az előnyöket, amelyeket az új technológiák nyújtanak, ezekben ugyanis hatalmas lehetőségek rejtőznek. Az Európai Unió tervei szerint az elkövetkező néhány évben 550 milliárd eurót költenek majd zöld fejlesztésekre. A feltörekvő piaci országok pedig, például Indonézia és Egyiptom zöld kötvényeket bocsátanak ki. De a lehetőség mindenki előtt nyitva áll, így minden nagy gazdaság, nemzetközi intézmény, filantróp és magánbefektető is elindulhat ezen az úton.

Különösen fontos lenne ez azért, mert amint azt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet felmérése mutatja, a zöld és a nem zöld kiadások közötti egyensúly eddig erőteljesen az utóbbi felé billen, ami további környezetromlás veszélyét hordozza magában.
A világ vezetői már a 2008-as pénzügyi válság idején is összehangolták a helyreállítási programokat - húzza alá az elemzés.

Az elkövetkező hetekben és hónapokban lehetőség nyílik hasonló lépésekre, amelyek új forrásokat mozgósíthatnak azon országok számára, amelyeknek szükségük lehet erre, beleértve az alacsony jövedelmű országokat is, ahol az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás nagy része még hátra van. 

A G20 országok folytathatják azokat a lépéseket, amelyeket  a járvány idején már elindítottak az alacsony jövedelmű országok megsegítése érdekében, amikor felfüggesztették adósságok visszafizetését, és keretrendszert hoztak létre a visszafizethetetlen adósságok esetenkénti rendezéséhez.

A kormányok olyan ösztönző rendszert is kialakíthatnak, amely kihasználja a magánszektor tőkéjét és kreativitását.

Jelenleg a zöld beruházások megtérülése egyre gyorsabb a költségek csökkenésének köszönhetően.

Ezzel együtt a magánszektornak a tisztább energiára való átállásának felgyorsításához, illetve az energiahatékonyság növelésének érdekében szükség van a szén-dioxid kvóták árának emelésére, vagy ezzel egyenértékű intézekedésekre. Az így emelkedő bevételek egy részéből fedezni lehet az igazságos átmenet költségeit, azaz ellensúlyozni lehet a szegénységben élők számára a magasabb energiaköltséget, és segíteni lehet a lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalókat. Amennyiben az adósságból finanszírozott zöld beruházások költségeit fedezni tudjuk a szén-dioxid kvótákból befolyó összegekből, akkor

hosszabb távon is felpörgethetjük a gazdasági növekedést, és 2027-ig 12 millió új munkahelyet hozhatunk létre. Amennyiben sikerül fenntartható módon cselekednünk, akkor a történelem majd úgy fog emlékezni erre az időszakra, amelyben sikerült a koronavírus-válságra és a klímaváltozásra közös megoldást találni, és ennek eredményeként erősebbek és ellenállóbbak lettünk.