IMF főközgazdász: 1929-33 óta nem volt példa ilyen válságra

Még a legutóbbi, április végi adatokkal kalkulált előrejelzésüknél is súlyosabb gazdasági visszaesést prognosztizál a Nemzetközi Valutaalap, amely akkor globális szinten 3 százalékos recessziót tartott valószínűnek. 

A koronavírus-járvány nyomán kialakult gazdasági válság pedig nem fogható semmilyen korábbi krízishez sem – írja Gita Gopinath, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) főközgazdásza az IMF honlapján megjelent elemzésében.

Gita Gopinath, az IMF főközgazdásza

Először is a szó szoros értelmében vett világválságról van szó: a korábbi krízisek általában egy-egy kontinensre korlátozódtak, vagy nem gyakoroltak ekkora hatást a világgazdaságra.

Az 1929-1933-as gazdasági világválság óta idén fordult elő először, hogy mind a fejlett, mind a fejlődő országok recesszióba csúsztak illetve csúsznak.

Ennek teljes mélységét még nem lehet látni, a szerző mindenesetre elképzelhetőnek tartja, hogy a gazdasági visszaesés mértéke még az eddig prognosztizáltnál is nagyobb lesz. 

Az egyik szokatlan jellemző a jelenlegi válságban, hogy elválnak egymástól a pénzügyi piacok és a reálgazdasági folyamatok. Miközben a valóságban a gazdasági tevékenység még lanyha, a pénzügyi piacok sokkal optimistábban ítélik meg a kilátásokat.

A tőzsdei indexek elszakadtak az erős gazdasági visszaeséstől (2020.jan.1.=100%, forrás: IMF)

Az S&P 500 index például már majdnem visszatért a válság előtti szintre, az FTSE fejlődő piaci indexe és az Africa index is jelentős javulást mutat, a Bovespa is nő, annak ellenére, hogy Brazíliában még tombol a járvány. Bár a feltörekvő országokat is erősen sújtja a válság, a hitelkockázati mutatóik nem sokat romlottak, és a valutáik sem értékelődtek le túlságosan. Persze, ha hirtelen megint rosszabbodik az egészségügyi helyzet, az váratlan korrekciókhoz vezethet a pénzügyi piacokon is. 

A Nagy Lezárás a világon mindenhol hasonló következményekkel járt: mindenekelőtt a szolgáltató szektort sújtotta, noha a nagy krízisek általában a gyártást, a termelést szokták visszafogni. Ezúttal azonban szinte mindenhol a szolgáltató ágazatok szenvedik meg jobban a válságot. Jó példa erre Kína, amely a legkorábban indult el a korlátozások feloldása útján, de különösen a turizmussal kapcsolatos szolgáltatások élénkülése messze elmarad a termelő tevékenység mögött.

Az egész jelenség alól csupán Svédország és Tajvan jelent kivételt, mivel eleve másként közelítettek az egészségügyi válság megoldásához. A szerző elképzelhetőnek tartja, hogy a visszafojtott kereslet gyors újraéledése miatt hamarabb magára talál mindenütt a gazdaság, mint a korábbi krízisek során. De erre nem lehet mérget venni, mivel egy olyan járvány indította el az egész folyamatot, mely hatására tartósan megváltozhatnak a fogyasztói szokások, és olyan magatartásformák terjedhetnek el, amelyek során kevesebb személyes érintkezésre van szükség. Az általános bizonytalanság pedig arra ösztönözheti a háztartásokat, hogy több pénzt takarítsanak meg és ne költekezzenek, ami szintén csapást jelent a vendéglátásra, turizmusra építő ágazatok számára.

A mostani válság érdekes jellemzője, hogy – az élelmiszerek kivételével – az infláció nem erősödik, inkább csökken.

Noha a kormányok és a jegybankok óriási mentőcsomagokkal siettek a gazdasági szereplők segítségére, a kereslet nem szaladt el, így az árak is csak szolid mértékben emelkednek. Miután a magasabb munkanélküliség is várhatóan velünk marad egy ideig, a szerző szerint nem kell tartani az infláció elszabadulásától. 

A szerző szerint a későbbiekben kulcsfontosságú lesz, hogy elegendő vakcina álljon rendelkezésre, illetve, hogy a megfelelő gyógymód mindenki számára rendelkezésre álljon. – Ehhez világméretű, közös erőfeszítésre van szükség – írja Gita Gopinath. Addig is minden országnak készen kell állnia arra, hogy a gazdaságot legkevésbé zavaró módon igyekezzen csökkenteni a megbetegedések lehetőségét:

ezért kell sokat tesztelni, és a fertőzötteket nyomon követni, illetve elkülöníteni. Emellett világosan kell kommunikálni a lakossággal arról, hogy milyen utat választ az adott ország.

A főközgazdász hangsúlyozza: a világjárvány okozta Nagy Lezárásnak három fázisa van: az első szakaszban az országok bevezetik a korlátozó intézkedéseket, a másodikban feloldják ezeket, a harmadikban pedig végérvényesen megszabadulnak tőlük, amennyiben megszületik a vakcina, vagy sikerül kidolgozni valamilyen sikeres gyógymódot. A legtöbb ország most lépett a második fázisba, vagyis a kedvező járványügyi adatok fényében újranyitják a gazdaságot, abban a tudatban, hogy a második hullám bármikor beindulhat.

Jelenleg a legtöbb fertőzöttet az Egyesült Államokban, Brazíliában, Oroszországban, Indiában, az Egyesült Királyságban regisztrálták a John Hopkins Egyetem legfrissebb adatai szerint.