IMF: Lezárások nélkül akár 90 százalékkal több haláleset lehetett volna
ElemzésekA Nemzetközi Valutaalap közgazdászainak összegzése szerint a lezárások nélkül akár 90 százalékkal is több haláleset lehetett volna. A karantén bevezetését követő 30 nappal egy alap-forgatókönyvhöz képest ott lehetett a legtöbb ember életét megmenteni, ahol alacsonyabb a népsűrűség, kisebb az idősek aránya, és hidegebb az éghajlat. A koronavírus-járvány miatti lezárások számításaik szerint százezrek életét mentették meg , és elsősorban a mobilitást csökkentő korlátozásokkal lehetett igazán hatékonyan ellaposítani a járványgörbét.
Példaként hozzák fel Új-Zélandot, amely a korán bevezetett és szigorú karantén intézkedéseiről ismert: már akkor betiltották a tömegrendezvényeket és a nyilványos eseményeket, amikor még csak néhány fertőzöttet regisztráltak. Néhány napra rá pedig bezárták az iskolákat és a irodákat, valamint otthonmaradásra szólították fel az embereket - írják elemzésükben az IMF közgazdászai.
A szerzők szerint az intézkedések révén 90 százalékkal kevesebb haláleset történt, mintha semmit sem tettek volna. Más szóval: az Új-Zélandhoz hasonló országokban tízszer annyian haláloztak volna el, ha nem vezettek volna be szigorú korlátozásokat.
Új-Zélandon egyébként alig több mint 1500-an kapták el a betegséget, és mindössze 22-en haltak meg.
A járvány megfékezésében tehát jelentős szerepet játszott a korai beavatkozás és a széles körű korlátozás. Vietnam is azon országok közé tartozott, amelyek gyorsan és kellő szigorral reagáltak, így a fertőzöttek és az elhunytak átlagos számában 95-98 százalékos csökkenést tapasztalhattak.
A kutatók azt is kimutatták, hogy
a korlátozások erősebben hatottak azokban az országokban, ahol a járvány kitörésének kezdeti időszakában még hideg idő volt, illetve elöregedettebb a lakosságuk.
Eleinte ugyan többen fertőződtek meg, de annál hatásosabbak voltak a karantén intézkedések. A korlátozások jól vizsgáztak azokban az országokban is, ahol alacsonyabb a népsűrűség, illetve erősebb, jól szervezett az egészségügyi rendszer. Ezeken a helyeken könnyebben lehetett végrehajtani és betartani a korlátozásokat.
A szerzők számításai szerint 30 nap után egy alap-forgatókönyvhöz képest a azokban az országokban lehetett a legtöbb ember életét megmenteni, ahol alacsony a népsűrűség. Kicsit több halálozás következett be ott, ahol magas a 65 év felettiek aránya, ezután következnek azok az országok, ahol hidegebb az idő.
Az alapesethez képest a fejlett egészségüggyel és az alacsony mobilitással rendelkező országokban is kevesebb haláleset következett be.
A szerzők azt is vizsgálták, hogy melyik lehetett a leghatékonyabb korlátozó intézkedés: arra jutottak, hogy az otthonmaradás volt a legfontosabb a járvány terjedésének megállításában, bár a többi korlátozás is hatásos volt. Mindez némi vigaszul szolgál a politikai döntéshozók számára is: igaz, hogy rövidebb távon komoly gazdasági válságot is okoz a „Nagy Lezárás”, de sokkal több beteggel és halálesettel kellett volna megküzdeniük.
