Itt a hosszú hétvége: ideje bepótolni a thriller legnagyobb mesterének a filmjeit!

10. Az ember, aki túl sokat tudott (1956)

Ha tudni akarjuk, hogy Hitchcock-ot miért jegyzik úgy, mint a feszültségkeltés mesterét, akkor csak meg kell néznünk a nagy zárójelenetet. A Royal Albert Hall-ban a képek, a zene és a vágás olyan feszültséget szőnek a finálé köré, hogy ember legyen a talpán, aki az utolsó perceket nyugodtan végig tudja ülni.

Mint annyi más Hitchcock filmben itt is egy átlagember keveredik bele egy zavaros ügybe. Ezúttal egy családapa a marokkói nyaralásán tud meg egy sötét titkot.

Mikor az információval a rendőrségre menne, közlik vele: ha elárulja a hatóságoknak amit tud, végeznek a gyerekével.

9. Madarak (1963)

Az állatos horrorokkal ma már tele a padlás. A csótányoktól, a nyulakon át a békákig a filmekben már jószerivel minden vad nekiveselkedett az emberiség leigázásának. De ebben a műfajban Hitchcock Madarakja máig az egyik legjobb. Még úgy is, hogy ez azon ritka filmjeinek egyike, ahol mai szemmel már kicsit kilóg a lóláb. Amikor az állatok nekitámadnak a hősöknek ott néha látszik, hogy csak idejétmúlt effektekkel küzdenek.

A karakterek viszont annyira érdekesek, hogy a film akkor is lebilincselő lenne, ha történetesen a szárnyasok nem akarnák megölni az embereket.

A hangulatnak pedig csak jót tesz, hogy folyton kétségek közt vagyunk hagyva. Hisz sose derül ki, hogy a madarak miért lettek agresszívek.

8. A kötél (1948)

Néha fillérekből is lehet filmtörténelmet írni. A kötélnél Hitchcock például azzal a sajátos ötlettel állt elő, hogy úgy fogja leforgatni mintha az egész egyetlen vágás nélküli snittből állna.

A filmet nézve úgy tűnik mintha ugyanaz az egy kamera követné végig a karaktereket.

A főszereplők megpróbálják elkövetni a tökéletes gyilkosságot. Érdemi motiváció nélkül egyszer csak megölik a barátjukat, majd a hullát elrejtik a szobájuk kellős közepén egy ládában. Épp mielőtt fogadnák a vacsoravendégeiket. A ismerőseik pedig bájosan el is cseverésznek egymással nem is sejtve, hogy a közvetlen közelükben ott hever egy holttest.

Mivel az egész film egyetlen lakásban játszódik kicsit olyan mintha egy szinpadi előadást néznénk.

Abból viszont egy egészen izgalmasat. Hisz tudjuk, hogy hiába nem vesznek róla tudomást, előbb utóbb valahogy az a holttest elkezdi majd bonyolítani a történetet.

7. Észak-északnyugat (1959)

Hitchcock hosszúra nyúló pályafutása során számtalan műfajnak teremtette meg az alapjait.

Az Észak-északnyugattal például a James Bond filmeknek ágyazott meg.

Minden olyan ismert mozis elem itt van, ami a Bondokat igazán ismerté tette. Egy kémtörténetről van szó, melynek a középpontjában egy sármos főszereplő áll, aki látványosabbnál látványosabb helyszíneken akciózik. A végső nagy összecsapásra például a Rushmore-hegy gigászi sziklaportréi között kerül sor.

6. Mentőcsónak (1944)

Akárcsak A kötél, ez is egy egyhelyszínes dráma. Miután a II. világháború alatt egy utasszállítót kilőnek a németek, a kisszámú túlélő egy mentőcsónakban gyűlik össze.

A helyzet akkor kezd bonyolódni, amikor az ellenség, vagyis egy német kapitány is csatlakozik hozzájuk.

Hitchcock a maga idején komoly botrányokat kavart azzal, hogy a német katonát néha pozitív fényben ábrázolta. Ez főleg azért is volt problémás, mert a film bemutatója idején még javában dúlt a második világháború.

5. A gyanú árnyékában (1943)

Hitchcock állítólag az összes filmje közül ezt szerette a legjobban.

Ebben egy rettegett sorozatgyilkos felkavarja egy álmos kisváros mindennapjait. A kérdés, hogy a körülötte lévők vajon időben rájönnek-e, hogy a férfi egy kegyetlen mészáros.

A hangsúly ezúttal nem az izgalmakon van. Helyette annál nagyobb reflektorfényt kapnak a karakterek és a jó értelemben vett melodráma. Hitchcock rajongóit erősen megszokta osztani ez a filmje. Szerintünk viszont ennek a mozinak ott a helye a legjobbjai közt.

4. A Manderley-ház asszonya (1940)

Egy frissen férjezett asszonyt egyre jobban elkezdi nyomasztani, hogy a férje nem tud túllépni a régi halott felesége emlékén. De igazán akkor lesz úrrá rajta a pánik, amikor kiderül: lehet, hogy az "elődjét" épp a férje ölte meg.

Ez volt Hitchcock első Hollywood-i filmje. A képei néha olyan hátborzongatóak mintha egy kísértetfilmet néznénk.

3. Szédülés (1958)

Bár van itt jó pár csavar a történetben, Hitchcock egyik legtöbbet dicsért filmje alapvetően egy hangulat-film. Hitchcock ráérősen mesél, ami csak azért nem probléma, mert a lassúság itt mesteri atmoszféra-teremtéssel párosul.

A sztori szerint egy volt rendőr meglepő munkát kap. Követnie kell a megbízó feleségét, mivel a nőnek öngyilkos hajlamai vannak. De hogy miért az rejtély.

2. Hátsó ablak (1954)

Egy fotós az eltört lába miatt nem tud kimozdulni az otthonából, ezért jobb híján a szomszédokat figyeli az ablakából. És itt jön a csavar: a film alatt a kamera sosem mozdul ki a főhős lakásából.

A külső világból mi se láttunk többet, mint a kíváncsi férfi.

Egy este mintha gyilkosság történne a szembe házban. De hogy tényleg történt-e bűneset az jó pár parádés jelenet után csak a film végén derül ki.

1. Psycho (1960)

A forgatás első napján az egész stábnak meg kellett esküdnie, hogy a premier előtt egy betűt se fognak elárulni a történetből. Hitchcock mindent megtett, hogy titokban tartsa a film fordulatait, ami nem volt egyszerű, hisz egy könyv-adaptációról van szó.

Hogy az eredeti regényhez ne lehessen hozzáférni, Hitchcock felvásárolta a legtöbb nyomtatott példányt.

A célját végül elérte: a film sokkolta a közönséget. A Psycho teljesen felrúgta a mozi íratlan szabályait.

Azzal, hogy leverte a tabukat, Hitchcock új alapokra helyezte a thriller műfaját. A megbomlott elméjű gyilkos története tömegeket taszított és vonzott. A maga idején volt olyan brit kritikus, aki annyira fel volt háborodva a látottakon, hogy a film közepén kiment a vetítőteremből. De például a New York Times se tartotta sokra a Psycho-t. A közönséget viszont a lehúzó kritikák nem érdekelték. A mozik előtt kígyózó sorokban várták, hogy végre láthassák a botrányos alkotást. A filmet övező imádat idővel átragadt a kritikusokra is. Ma már aligha vonja bárki kétségbe, hogy ez volt Hitchcock elképesztő életpályájában az egyik legnagyobb mestermű.