Itt van Csányi újabb nagy üzlete

Elemzések2018. júl 23.Növekedés.hu

Várakozással vegyes aggodalmak kísérik a hazai baromfipiacon azt a tranzakciót, amellyel Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató megvásárolja az egyik legnagyobb baromfiipari vállalatot, a szentesi Hungerit Zrt.-t. A lépést a baromfiágazati verseny élesedése és további iparági koncentráció követheti. Belép az agrárbefektetéseiről is ismert Csányi Sándor a hazai baromfiiparba azzal, hogy megvásárolja az iparág egyik legnagyobb és legértékesebb cégének számító Hungeritet. Bár a tranzakcióhoz szükséges hivatalos versenyhivatali állásfoglalás még nem született meg, a baromfiszektor szereplői kész tényként említik az üzletet.

A szentesi társaságot egy újonnan létrehozott, hárommillió forintos jegyzett tőkéjű cég, a budapesti székhelyű Hungerit Holding (HH) Kft. veszi meg, amely teljes egészében Csányi Sándor tulajdonában áll.
Az eladó pedig a Magyar-família, amelynek feje, Magyar József 1970-ben került a Hungerit elődjének számító szentesi állami vállalathoz, vagyis lassan öt évtizede dolgozik a baromfiszakmában. A HH – hivatalosan meg nem erősített hírek szerint –a Hungerit Zrt. száz százalékos részvénycsomagját 16 milliárd forint körüli összegért vásárolja meg. A csirke- és víziszárnyas-feldolgozással egyaránt foglalkozó szentesi cég a hazai baromfiipar topvállalatai közé tartozik, de iparági vélemények szerint a jelenlegi felállásban már „túljutott a zeniten”. A társaság forgalma tavaly 38 milliárd forintra esett vissza a 2016-os 46,4 milliárdról, bár eközben adózott eredménye 0,92 milliárdról 2,1 milliárd forintra nőtt. A Hungeritet a csirkepiaci rangsorban csak a kisvárdai-nyírkércsi Master Good csoport előzi meg, a víziszárnyas-szektorban pedig a piacvezető debreceni Tranzit-csoport és a kiskunhalasi Pannon Lúd Kft. a legnagyobb vetélytársai. A Magyar-család a Hungerit Zrt.-vel – amely 2015-ben ünnepelte huszonöt éves fennállását – tetemes vagyont halmozott fel az elmúlt évtizedekben. A napi.hu száz leggazdagabb hazai vállalkozóról szóló idei összeállításában a família az 57. helyen szerepel 19,2 milliárdos becsült vagyonnal. Bár az operatív munkafolyamatokat már az alapító üzletember fia, ifj. Magyar József irányította, ágazati vélemények szerint a családon belül nem sikerült a generációváltás. Ezért érdemesebb volt a céget értékesíteni, mint „végignézni a felépített értékek lassú elhalását”, ahogy erre több nagy korábbi baromfiágazati vállalkozásnál – a bábolnai állami baromfiintegrációnál, a debreceni Hajdú-Bétnél vagy a Mónos Péter befektetőhöz köthető Carnex-birodalomnál – már volt példa. Csányi Sándortól eddig sem volt idegen a baromfiszektor, mivel az üzletember agrárérdekeltségeit összefogó Bonafarm-csoportba tartozó Bóly Zrt. hosszú ideje foglalkozik tojótyúk és broilerhibrid-tenyésztéssel. A Hungerittel azonban a bankvezér most nagy feldolgozó- és továbbfeldolgozó kapacitásokhoz is jut a hozzájuk tartozó baromfitermelői integrációval együtt, így a hazai baromfiiparban is meghatározó tényezővé válik. A húspiacon két cége, a Pick Szeged Zrt. és a mohácsi MCS Vágóhíd Zrt. már most is vezető szerepet tölt be, a tejfelvásárlásban pedig a tulajdonában álló szegedi Sole-Mizo Zrt versenyez az első helyért a magyar tejtermelők érdekeltségében lévő székesfehérvári Alföldi Tej Kft.-vel. 
A baromfiipari befektetés azért is tűnik jó döntésnek, mert a prognózisok szerint a baromfiágazat lesz az, amely világszinten legdinamikusabban fejlődik majd a következő évtizedekben, és veszi ki a részét legnagyobb mértékben a rohamosan növekvő emberiség fehérjeellátásából.
Magyarországon a szektor erősségét mutatja, hogy lényeges uniós támogatások nélkül is talpon tud maradni, és – leszámítva a 2016-2017-es madárinfluenza miatti veszteségeket -, stabil növekedésre volt képes az elmúlt években. Az előrejelzések ráadásul azt mutatják, hogy Európán belül a baromfitermelés egyre inkább a kelet-közép-európai – lengyel, magyar, román, bolgár – térségbe helyeződik át, miközben a nyugat-európai országokban stagnál, vagy csökken majd a következő időszakban. A Csányi-féle tulajdonszerzés mellett érvelők azt is pozitívumként értékelik, hogy a tranzakcióval a Hungerit magyar tulajdonban maradt. Az utóbbi időszakban ugyanis többször felmerült, hogy a szentesi vállalatot külföldi befektetők szerezhetik meg. E szempontból egyik legkomolyabb veszélyként az ukrán MHP-csoport jöhetett volna szóba, amely hírek szerint rendkívül erőteljes terjeszkedésbe kezdett az európai baromfipiacon, így nem zárható ki, hogy Magyarországon is cégfelvásárlási ambíciókat dédelget. Vannak azonban olyanok, akik tartanak a bankvezér baromfipiaci megjelenésétől, mert arra számítanak, hogy a Hungerit megvásárlását további gyors terjeszkedési lépések követik. Erre azonban rövidtávon aligha lehet számítani, mivel előbb újabb fejlesztésekkel a Hungerit kell megerősíteni. Bár biztosra vehető, hogy a cég jelentősen növeli majd termelését, szakértők szerint a többlettermékek elhelyezési célpontja nem elsősorban a bel-, hanem a külpiac lesz. Az exportban a Csányi-agrárbirodalom a baromficikkek értékesítésénél kihasználhatja azokat a szinergiás kapcsolatokat, amelyeket egyes cégek – mint például a Pick – már kiépítettek. Az viszont valószínű, hogy a hazai baromfipiacon már mostantól vége a „langyos dagonyázásnak” – érzékeltetik nagyvállalati vezetők, hogy felborul a hosszú évek alatt kialakult ágazati status quo. Erre egyébként Csányi piacra lépése mellett más jelek is utalnak, mint például az, hogy a magyar családi tulajdonban lévő debreceni Tranzit-csoportot meglepetésre nemrég az óriásvállalatként működő francia LDC Group vásárolta meg.
E változások is jelzik, hogy a hazai baromfiszektorban erősödő versenyszelek fújnak, amelyek szerkezeti átrendeződést hozhatnak. Ennek következményeként számos kisebb cég végleg kiszorulhat a piacról, miközben a talpon maradó vállalatoknál gyorsuló koncentráció és hatékonyságjavulás valósulhat meg.