Jöhet az infláció második hulláma?

A márciusi energiaár-robbanás nyomán a piacok gyorsan átárazták várakozásaikat: a korábbi kamatvágási forgatókönyveket egyre inkább kamatemelési várakozások váltották fel. A június közepén létrejött megállapodás és az azt követő tűzszünet ugyan átmenetileg megnyugtatta a befektetőket, és jelentősen mérsékelte inflációs félelmeiket, a helyzet azonban nem bizonyult tartósnak. Július elején a konfliktus ismét kiéleződött, miközben a diplomáciai rendezés lehetősége egyre távolibbnak tűnik.

Bár időről időre érkeznek óvatos jelzések arról, hogy az amerikai csapások lezárultát követően a felek ismét tárgyalóasztalhoz ülhetnek, egyelőre nem látszik érdemi előrelépés.

A márciusi energiapiaci sokk vártnál mérsékeltebb inflációs hatásához az is hozzájárult, hogy az április és június közötti időszakban az olaj- és földgázárak jelentős részben visszakorrigáltak. Ennek köszönhetően az első körös inflációs hatások sem jelentkeztek teljes erővel. Az Európai Központi Bank ugyanakkor már júniusban kamatemelés mellett döntött, elsősorban a másodkörös inflációs hatások kockázatára hivatkozva.

Az elmúlt hetek fejleményei azonban ismét aggodalomra adnak okot.

Július eleje óta a kőolaj világpiaci ára 25–30 százalékkal emelkedett, miközben a TTF földgáz jegyzése 40-50 százalékkal került feljebb.

Amennyiben ezek a magasabb energiaárak tartósan fennmaradnak, az ismét felerősítheti az inflációs nyomást, és növelheti annak kockázatát, hogy a világgazdaság egy újabb inflációs hullámmal néz szembe.

Mivel jelenleg nem tudjuk biztosan megbecsülni, hogy a konfliktus aktív szakasza (folyamatos amerikai bombázások, akadozó hajóforgalom a Hormuzi-szorosban, esetleg húszi támadások a Vörös-tengeren) meddig tarthat, érdemes lehet a fontosabb régiókban több szcenáriót megvizsgálni, illetve azok hatását az inflációra és a várható kamatpolitikára.

Amennyiben további 1 hónapig aktív még a konfliktus, és ezt követően sikerül megnyugtató módon rendezni, az energiaárak viszonylag gyorsan visszarendeződhetnek, ahogy azt láthattuk az április-júniusi időszakban is.

Az infláció elsősorban az üzemanyagárakban jelenne meg, a másodkörös hatások korlátozottak lennének, így a nagy jegybankoknak sem kellene érdemben reagálni, illetve az MNB-t sem térítené le a jelenleg várt kamatpályáról.

2 hónapos elhúzódás esetén azonban már komolyabb kínálati probléma lépne fel az energiapiacon, és a kockázati prémium tartósan beépülne az árakba.

Ez esetben megjelenhetnek a másodkörös hatások, elsőként a műtrágya- és élelmiszerárakban, a fuvarozási költségekben, illetve az iparcikkek piacán is.

Amennyiben további 3 hónapig elhúzódna a konfliktus, jelentősnek mondható többletinflációt okozna a globális gazdaságban, ez esetben érdemi forintgyengülés jöhet, mely további importált inflációt okozna Magyarországon.

Az áremelkedés a termékek szélesebb körét érintené, drágulnának a műanyagok és a vegyipari termékek is. Az Egyesült Államokban is kamatemelésre kényszerülhetne a jegybank, az MNB pedig nem tudná folytatni a kamatvágási ciklust.

6 hónapos elhúzódás globálisan stagflációs környezetet okozna, a belső fogyasztás és a gazdasági növekedés visszaesne, a vállalati profitráták csökkennének, illetve jelentősen romlana a költségvetési helyzet.

Ez esetben az MNB is kamatemelésre kényszerülhetne az infláció kordában tartása, illetve a hektikus devizapiaci mozgások megfékezése érdekében.

Összességében nem maga a konfliktus, hanem annak időtartama és a magas energiaárak tartóssága lesz meghatározó abból a szempontból, hogy mennyire erőteljes inflációs hatások jelennek meg a világgazdaságban, és a jegybankok milyen lépésekre kényszerülhetnek emiatt. 

Becsléseink az Európai Központi Bank, a Federal Reserve és a Magyar Nemzeti Bank publikált előrejelzéseinek, illetve az aktuális energia- és pénzpiaci folyamatok felhasználásával készültek.