Jön a globális jüan, veszélyben a dollár? – Kína ambíciói korlátokba ütközhetnek 

Az euró mellett a dollár legesélyesebbnek tartott kihívója a kínai jüan (renminbi), amelynek „nemzetköziesítése” stratégiai prioritás Peking számára. A kérdés az, vajon Kína valóban törekszik-e a dollár új sebezhetőségét kihasználva a jüan globális szerepének erősítésére, és mennyire reális ez az ambíció. Pekingben most vannak olyan hangok, miszerint a dollár iránt megingó nemzetközi bizalom és a meglepően markáns árfolyamgyengülés „stratégiai lehetőséget nyit” a dollártalanítási törekvéseknek, közte a jüan globalizálásának.

Valutapolitika: stratégiai célok

Kína nemzetközi valutapolitikai törekvéseinek hátterében egyszerre húzódnak meg gazdasági és geopolitikai megfontolások. Egyrészt Peking szabadulni szeretne a „dollárcsapdából”: a jórészt kényszerből tartott hatalmas (közel kétbillió dollárra rúgó) amerikai állampapír-tartalékoktól, amelyek sebezhetővé teszik az országot az amerikai monetáris politikától és a potenciális pénzügyi szankcióktól. Geopolitikai értelemben a jüan fokozódó szerepe a világban Kína globális felemelkedését szimbolizálná, miközben csökkentené Washington képességét arra, hogy a dollárt kényszerítő eszközként vesse be, például a Tajvan elleni kínai katonai beavatkozás esetén.

Peking szerint egy multipoláris világban nincs helye a dollárhegemóniának. Ezt a víziót a globális Délen egyre több állam osztja, különösen a bővülő tagságú – és de facto kínai vezetésű – BRICS-országcsoportban. Erre a törekvésre már Donald Trump elnök is felfigyelt, aki a „mindenható” (almighty) dollár szükségességéről beszél és határozottan kiáll a „zöldhasú” globális kulcsvaluta szerepének megőrzése mellett. A BRICS-et százszázalékos büntetővámmal fenyegette meg, ha dollártalanítási törekvései során valamilyen saját közös valuta bevezetésével próbálná meg kiszorítani a dollárt, aminek egyébként kicsi a valószínűsége.

Tőkepiaci híd Honkongban

Az elmúlt években viszont több fejlemény is arra utalt, hogy Kína párhuzamosan több területen igyekszik a jüan nemzetközi szerepét növelni. Ennek érdekében vezetett be pénzügyi reformokat és tette hozzáférhetőbbé a piacait.

A kínai pénzpiacok hagyományosan zártak voltak a nyugati valutaversenytársak értékpapír piacaihoz képest. A 2010-es évek közepétől több fázisban bevezetett kínai reformok azonban számottevően javítottak a helyzeten. Például a jelentősnek számító Stock Connect és Bond Connect programok olyan kölcsönös piaci hozzáférést biztosító rendszerek, amelyek lehetővé teszik a szárazföldi Kína és Hongkong befektetői számára, hogy egymás piacain jegyzett részvényekkel és kötvényekkel kereskedjenek és azokat elszámolják.

Mindkét program Hongkongot használja hídként a tőkeáramlás megkönnyítésére, hozzáférést biztosítva a nemzetközi befektetőknek a szárazföldi Kína pénzpiacaihoz. A Stock Connect a hongkongi értéktőzsdét kapcsolja össze a sanghaji és a sencseni börzékkel. Tavaly a külföldi befektetők már 400 milliárd dollár fölötti értékben tartottak kínai államkötvényeket, amelyek ezáltal egyre likvidebb tartalékeszközzé váltak.

Ám a kétségtelen fejlődés ellenére a külföldi befektetők továbbra is számos akadállyal szembesülnek, amelyek miatt a kínai piac jóval kevésbé átlátható, mint a nyugati piacok. A jelentős tőkekorlátozások továbbra is behatárolják a külföldi befektetések mértékét és jellegét. Az is gond, hogy a piaci szabályok következetlen hatósági alkalmazása egyenlőtlen versenyfeltételeket teremthet, különösen a bennfentes kereskedelem és a piaci manipuláció terén.

Petrojüannal fizetnek Sanghajban

Tizennégy százalékos részesedéssel Kína a világ legnagyobb exportőre, ami elméleti lehetőséget ad a jüan kiterjedt használatára a külkereskedelmi forgalomban. Tavaly azonban a világkereskedelem csupán öt százalékát számlázták jüanban. Még Kína saját kereskedelmének többsége is dollárban bonyolódik le, bár az utóbbi években a jüan súlya tempósan nőtt, s idén januárban már egyharmados arányt tett ki.

Még a gigantikus „Egy övezet, egy út” infrastruktúra fejlesztési program is – amit Peking a jüan nemzetköziesítésének csatornájaként használ – nagymértékben a dollárfinanszírozásra támaszkodik. Ugyanez a helyzet a kínai részvénytöbbségű és pekingi bázisú Asian Infrastructure Investment Bank és a BRICS keretében működő, Sanghajban székelő New Development Bank esetében is.

Kína fokozatosan növeli a jüan használatát a nyersanyag- és energiaimportban, különösen Oroszország, a Perzsa-öböl országai és egyes afrikai partnerek esetében. A sanghaji Nemzetközi Energiatőzsdén (INE) – sok évtizedes hagyományokat megtörve – nem dollárban, hanem jüanban („petrojüanban”) jegyzik az árakat és így fizetnek is. Mára Sanghaj lett a világ egyik legfontosabb olaj- és gáztőzsdéje, a jüan nemzetköziesítésének fontos színhelye. Az ott kialakult árak egész Ázsia irányadó, szabadpiaci értékeinek számítanak.

Ki ad közös valutát a BRICS-nek?

Bár egyes tagállamok – Oroszország, Brazília, Irán – közös valutát szeretnének a BRICS-ben, Peking ki nem mondott célja, hogy idővel a jüan váljon a csoportosulás tényleges közös pénzévé. Addig is Kína erőteljesen ösztönzi a nemzeti valuták szélesebb körű használatát az egymás közötti kereskedelemben. Tavaly már az alapító országok (BRICS-5) közötti áruforgalom harmadát nemzeti valutákban számlázták, amelyek közül a jüan kiemelkedett. Például az Oroszországból származó jelentős olajbehozatalért Kína (és India) saját valutában fizet. Már az Ausztráliával és Japánnal zajló kereskedelemben is megjelent a közvetlen jüan-elszámolás.

A Kínai Népi Bank (KNB) már több mint negyven ország központi bankjával (köztük az MNB-vel) létesített jüan likviditást biztosító keretet (swap line) a kétoldalú kereskedelmi forgalom (értsd: Kínából származó behozatal) finanszírozására és a jüan nemzetközi használatának előmozdítására. A partnerjegybank a keretben rendelkezésre álló jüant továbbadhatja a kereskedelmi bankoknak, hogy azok kínai valutában eszközölhessenek kereskedelmi és pénzügyi tranzakciókat, csökkentve például az amerikai dollártól való függőséget. (Némely országok a swap line-t a fizetési mérleg feszültségeinek kezelésére és az államcsőd elkerülésére is igénybe veszik.)

Faltörő kos a digitális piacon

A jüan a világ hivatalosan bejelentett devizatartalékainak mintegy 3 százalékát teszi ki. Ezzel csupán az ötödik legnagyobb tartalékvaluta az amerikai dollár (59%), az euró (20%), a jen (5%) és az angol font (4%) mögött. A jüant 2016-ban felvették az IMF különleges lehívási jogok (SDR) valutakosarába, a dollár, euró, jen és a font mellé, amivel nemzetközi szinten hivatalosan is elismerték tartalékvalutaként. Pekingben ezt jelentős presztizsnyereségként könyvelték el.

Bár a jüan globális tartalékvaluta-részesedése még meglehetősen alacsony az ország világgazdasági és kereskedelmi súlyához képest, a részarány fokozatosan emelkedik, főleg Oroszországban és a globális Délen. A BRICS-tag és nyíltan dollárellenes Brazíliában például 2023-tól a dollár után a jüan lett a második legfontosabb tartalékvaluta, a harmadik helyre leszorítva az eurót.

Peking már évek óta építi az önálló nemzetközi fizetési rendszerét (CIPS), amelynek kifejezett célja a magas függőség enyhítése az amerikai dominanciájú pénzátutalási rendszertől (SWIFT) és a potenciális nyugati pénzügyi szankciók kivédése, fél szemmel már Tajvanra tekintve. (A SWIFT-ből két BRICS-államot – Oroszországot és Iránt – már kizárták.) A CIPS-nek világszerte közel ötezer pénzügyi intézménnyel van szolgáltatási kapcsolata, köztük olyan amerikai óriáscéggel, mint a Citibank. Peking kifejezett célja a BRICS-országok maximális bevonása a saját fizetési rendszerébe.

A 2020-ban elindított központi digitális jüant (e-CNY) – a 300 millió hazai kísérleti résztvevőn túlmenően – nemzetközi fizetésekben is tesztelik azzal a céllal, hogy idővel felválthassa a dollár-központú fizetési infrastruktúrákat. Az e-CNY népszerűsítését a nagy kínai fintech cégekkel – WeChat Pay, Alipay, JD.com, Ant Group – kötött partnerségek segítik. Ezek integrálják a digitális jüant saját platformjaikba, e-utalványokkal, promóciókkal és kereskedői kedvezményekkel ösztönözve a használatot. A sanghaji energiatőzsdén már számos olaj- és földgázügyletet kötöttek digitális jüanban.

A digitális jüan külföldi elterjesztésére Kína infrastruktúrát épít (mBridge, CIPS), regionális partnerségeket köt és Hongkongot offshore bázisként használja. Közben erősödik a kínai érdeklődés a jüanhoz kötött stablecoinok iránt (magánpénzhez kötött kriptoeszközök), különösen Hongkongban, ahol augusztus 1-től életbe lépett szabályozás lehetővé teszi, hogy a város az e-CNY nemzetközi bázisává váljon. Ez célzott kísérlet arra, hogy – az amerikai dollárhoz kötött stablecoinnal versengve – növeljék a jüan szerepét a globális digitális kereskedelemben és pénzügyekben. Várhatóan ez a szféra távlatilag ugrásszerű fejlődésen megy majd keresztül.

Kockázatok és bizonytalanságok

A jüan globális felemelkedésének azonban komoly akadályai vannak. Egy valódi tartalék- és fizetőeszköz nemcsak az adott gazdaság méretétől és világkereskedelemben betöltött statisztikai súlyától függ, hanem több más fontos tényezőtől: piaci nyitottság és átláthatóság, politikai kockázat, a nemzeti értékpapír piacok mélysége és likviditása. Ezeken a területeken Kína jelentős lemaradásban van nemcsak a fő vetélytárs, az amerikai dollár mögött, de az euróval szemben is. A legfőbb akadályok strukturális jellegűek.

• Tőkemozgás-korlátozások. Egy globális valuta alapvető feltétele a teljes konvertibilitás, az akadályok nélküli adásvétel lehetősége. A jüan azonban súlyos restrikcióknak van alávetve. Peking szigorúan ellenőrzi a határon átnyúló tőkeáramlást, hogy megakadályozza a destabilizáló kiáramlásokat és fenntartsa az árfolyam-stabilitást. A jüant már csak ezért sem lehet teljesen konvertibilis valutának tekinteni. Bár Kína fokozatosan liberalizált bizonyos területeken – például engedélyezte az offshore jüanpiacok működését Hongkongban – a kontrollok alapvetően fennmaradtak, különösen a rövid távú spekulatív tőke esetében. Ez erősen korlátozza a jüan vonzerejét a nemzetközi befektetők szemében.
• Irányított árfolyampolitika. A jüan 2015 után szűk sávban (a KNB által naponta rögzített referenciaponthoz képest: +/- 2%) „irányított lebegtetése” inkább az irányításról, mintsem a szabad árfolyammozgásról szól, ami egy további oka a jüan korlátozott konvertibilitásának és külföldi bizalomdeficitnek. A merkantilista kereskedelempolitika jegyében a KNB árfolyampolitikája a jüan tartós alulértékeltségét célozza, ami jelenleg 20 százalékra becsülhető. (Trump 2.0 alatt a dollár csupán 3 százalékkal értékelődött le a jüannal szemben, mivel a KNB az árfolyamon keresztül is minimalizálni akarja a magas amerikai vámok exportfékező hatását.)
• Korlátozott pénzpiaci mélység és átláthatóság. Ez kevésbé vonzóvá teszi a jüant és az abban tartott eszközöket. A hazai pénzügyi piacok mélysége, nyitottsága és likviditása kulcsfontosságú egy nemzetközi valuta számára. Az amerikai dollár előnyét a gigantikus, likvid és átlátható államkötvény-piac adja, ami biztonságos és hozzáférhető eszközöket nyújt a világ befektetőinek. Ezzel szemben Kína kötvény- és részvénypiacai, bár abszolút méretben nagyok, kevésbé likvidek és erős állami beavatkozásnak vannak kitéve. A jogi és szabályozási keret pedig nélkülözi azt a biztonságot és kiszámíthatóságot, amit a nemzetközi befektetők elvárnak. Az állam erős beavatkozó szerepe és a jegybanki függetlenség hiánya visszatartja a befektetőket attól, hogy erősen a jüanra támaszkodjanak.
• Geopolitikai bizalmatlanság. Emiatt a fejlett országok óvatosak: miközben az USA-tól függetlenedni kívánó államok némileg nyitottabbak, a nyugati partnerek tartózkodóbbak. Peking de facto azonosulása Oroszország ukrajnai inváziójával Nyugaton új geopolitikai kockázatokat vetett fel a kínai befektetésekkel kapcsolatban, csökkentve a tőkebeáramlást.

Verseny a fonttal és a svájci frankkal

A jüan kétségtelenül jelentős előrelépéseket tett a nemzetköziesítés útján, de még korántsem sem vált valódi alternatívává az amerikai dollárral szemben. Főként strukturális okok miatt: a tőkemozgás kontrollja, irányított pénzügyi piacok, gyenge intézményi bizalom (különösen a KNB iránt), geopolitikai gyanakvás és a dollár mélyen beágyazott globális dominanciája. Ehhez járul még Peking saját ambivalenciája. Egyrészt globálisabb jüant szeretne, hogy csökkentse a függést a dollártól, az esetleges amerikai szankcióktól, valamint a világgazdasági súlyával arányos nemzetközi pénzügyi befolyásra tegyen szer. Ugyanakkor a kínai vezetés fél attól az instabilitástól és rizikóktól, amiket a teljes tőkepiaci liberalizáció és a szabadon lebegő valutaárfolyam válthat ki.

Peking ebben az ellentmondásos helyzetben a belső pénzügyi stabilitást és belső politikai kontrollt a globális valuta-ambíciók elé helyezi. Ez a hozzáállás a jüant félúton tartja. Annyira nemzetköziesített, hogy érezhető szerepet játszhasson a nemzetközi pénzügyi élet bizonyos szféráiban, különösen Ázsiában és a bővülő BRICS-csoportosulásban.

De a jüan mégsem eléggé globalizált és érett ahhoz, hogy a világporondon sikeresen versenyezzen a dollárral, s netán egy-két évtizeden belül domináns kulcsvalutaként a helyébe lépjen.

Ezért a jüan inkább egy regionális – Ázsia, globális Dél – vagy kiegészítő nemzetközi tartalékvaluta szerepébe nőhet bele, hozzájárulva egy kiegyensúlyozottabb, tripoláris monetáris rendszerhez, amelyben – a dollár és az euró mögött – a jelenleginél lényegesen fajsúlyosabb szerepet játszhat. Nagy valószínűséggel a jüan nem annyira a „nehézsúlyú” amerikai dollár és az euró rovására növeli majd nemzetközi súlyát, hanem az alacsonyabb súlykategóriába tartozó jen, font, svájci frank és néhány egyéb valutával szemben, amelyek együttesen a globális tartalékok korántsem elhanyagolható hányadát – egyötödét – adják.

Összegezve: Kína hatalmas gazdasági mérete önmagában nem elegendő a globális valutastátusz eléréséhez. A domináns nemzetközi pénzhez nemcsak nyers hatalom – gazdasági és katonai – kell, hanem nyitottság, bizalom, hiteles, fejlett intézmények és pénzpiacok is szükségesek. Ezeken a területeken – a kétségtelenül jelentős eddigi fejlődés ellenére – Kína még jelentősen elmarad Amerikához és az Európai Unióhoz viszonyítva. Komoly strukturális, liberalizáló piaci reformok nélkül Kína aligha tud számottevő és tartós hasznot húzni a dollár mostani gyengüléséből.

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.