Páncéltörőktől az akkumulátorokig – kinek a kezében van századunk kulcsfontosságú nyersanyaga?

A közbeszédben kevés szó esik róla,mégis van egy fém, amelyik a világ egyik legfontosabb nyersanyaga lett, ez pedig nem más, mint a volfrám. Ezt a rendkívül kemény, nagy sűrűségű anyagot, amelyet magas olvadáspontja, kopásállósága, valamint jó elektromos és hővezetése miatt számos iparág stratégiai anyagaként használnak. A legfontosabb alkalmazási területek közé tartoznak a fegyverzetben használt kinetikus penetrátorok és áttörő lőszerek, a kompozit páncélanyagok, a nagy terhelésű repülőgép‑súlyok, valamint a mikroelektronikai és akkumulátortechnológiák. Az utóbbi években a volfrám szerepe tovább erősödött a modern akkumulátorok fejlesztésében.A nanotechnológiával készült volfrám‑karbon nanocsöves anódok nagy felületükkel gyorsabb ionáramlást és nagyobb energiasűrűséget tesznek lehetővé.

A volfrám éppen ezért olyan kritikus nyersanyag, amelyre Washington és Brüsszel döntéshozói egyaránt árgus szemekkel figyelnek. Ám, ahogy erre a Geopolitical Monitor elemzése felhívja a figyelmet, Kína mára a globális ellátási lánc nagy részét ezen a területen is ellenőrzése alá vonta – ez pedig komoly aggodalmat kelt a Nyugaton.

Az ilyen típusú függőségi problémák persze nem újak. A második világháborúban a volfrámellátás elvágásával sikerült meggyengíteni a tengelyhatalmak hadiiparát. Ez vezetett ahhoz, hogy az Egyesült Államok hatalmas stratégiai készleteket halmozzon fel a hidegháború éveiben. Majd ezek a tanulságok feledésbe merültek, a tengerentúlon a készleteket leépítették. Most pedig újra kénytelenek beszállni a kritikus ásványok globális biztosításáért zajló versenybe.

Versenyfutás a kereslettel

A volfrám egy kemény, ezüstszínű nyersanyag, amely az összes fém közül a legmagasabb olvadásponttal és szakítószilárdsággal rendelkezik. Korrózióállás és újrahasznosíthatóság szempontjából is kiváló. Bár korábban főként az izzólámpák izzószálaként ismerték, mára kritikus alapanyag az építőipari, bányászati, elektronikai és védelmi ágazatok számára. Ötvözetei a rakétahajtómű-fúvókáktól a szélturbinákig mindenhol megtalálhatók. Keményfém változatban önmagában a volfrám-alkalmazások több mint felét adja, mivel rendkívül jól használható az ipari szerszámokban, amelyekkel autókat és repülőgépeket gyártanak. A volfrám alapvető szerepet játszik a fúró- és vágóberendezésekben is, amelyeket az építő- és bányacégek használnak.

A volfrám iránti kereslet napjainkban tovább bővül – különösen az autóipar, az elektronikai ipar, a repülőgépgyártás és a zöldenergia-szektor növekvő igényeinek köszönhetően. A rövidtávú piaci előrejelzések szerint a kereslet éves növekedése 4,5–7,5 % között alakulhat az elkövetkező évtizedben. Az emellett szóló egyik érv az, hogy a volfrám előnyeit más fémekkel érdemben nem lehet helyettesíteni úgy, hogy a teljesítmény és a gazdaságosság ne romoljon.

Utolérhető-e még Kína?

Csakhogy a volfrám előfordulása viszonylag ritka, kitermelése pedig rendkívül koncentrált. A 2023‑as adatok szerint a világ bányáinak volfrám termelése mintegy 78 ezer tonna volt; ebből nagyjából 63 ezer tonna, azaz több mint 80 % Kínából származott. A második legnagyobb termelő ország Vietnam (3,5 ezer tonna), majd Oroszország (2 ezer tonna), Észak‑Korea (1,7 ezer tonna) és Portugália. A világ többi részének együttes részesedése 20 % alatti, az Egyesült Államok pedig 2015 óta egyáltalán nem bányászik volfrámot. A Kínában lévő készletek rendkívül nagyok: a világ ismert volfrámkészleteinek mintegy 52 %-át adják.

Az ázsiai nagyhatalom az elmúlt évtizedben kiépítette a teljes értékláncot a bányászattól a feldolgozáson át a feldolgozott termékekig, és 2024 végén exportengedélyhez kötötte a volfrámtermékek kivitelét. Ez korlátozta a globális kínálatot és emelkedő árakat eredményezett. A kínai APT (ammonium‑paratungstate) ára 2024‑ben 20  százalékkal nőtt. Mivel 2025 elején Kína továbbra is a kitermelés mintegy 81 %‑át adta, az exportkorlátozások erősítették az ellátási lánc sebezhetőségét.

Nyugaton már elindult a kármentés

A kínai dominancia miatt a nyugati országok stratégiai készletek felépítésébe és új bányaprojektek támogatásába kezdtek. Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma 2025 júliusában 6,2 millió dolláros támogatást nyújtott a Nevadában található Pilot Mountain projekt előkészítésére. Ugyanez a program 2024 óta több volfrámprojektet is finanszírozott, köztük a kanadai Mactung és Sisson North bányákat, valamint az idahói IMA projektet. A kanadai Mactung bánya a becslések szerint évente 2,5 ezer tonna wolfram‑oxidot termelhet, míg a dél‑koreai Sangdong bánya – amelynek működtetéséhez osztrák és dél‑koreai tőkét is bevontak – 4,8 ezer tonnát szállíthat.

Az Európai Unió azt a célt tűzte ki, hogy 2030‑ra a kulcsfontosságú nyersanyagok legalább 10 %-át saját területén termeli ki, a feldolgozás 40 %-át és az újrahasznosítás 25 %-át házon belül végzi, miközben egyetlen ország sem láthatja el a teljes uniós fogyasztás több mint 65 %-át. Franciaország újraindítaná a korábbi bányáit (Limousin régió), a portugál Couflens‑projekt új tartalékokat tár fel. Európán kívül pedig Ausztrália (Mt. Carbine, King Island) és Afrika (Ruanda, DRC) keres alternatív készleteket. Azonban az eddigi ismeretek alapján a szakértők úgy látják, hogy Kína vezető szerepe legalább az évtized közepéig fennmarad.