Jövőre a visegrádi országokét közelíti a hazai béreket terhelő adók szintje 

Nagy elvonás, nagy szürkegazdaság

Korábban a hazai bérekre járuló elvonások mértéke európai szinten is kiemelkedően magas volt: a teljes bérköltség a nettó fizetések majdnem duplája volt, vagyis a munkáltatók által kifizetett összegnek

csak a felét kapta meg ténylegesen a munkavállaló.

Ez komoly versenyképességi problémát okozott, egyúttal a munkaerőpiac résztvevői megpróbálták elkerülni a magas elvonása szintet: széleskörű volt a feketegazdaság, emellett a dolgozók igen nagy hányadát minimálbérre jelentették be, és fizetésük egy részét adózatlanul, zsebbe kapták.

Jelentős adócsökkentés

A terhek csökkentése több lépcsőben zajlott, a legnagyobb lépést azonban a 6 éves bérmegállapodás hozta, melynek során a munkaadók által fizetendő szociális hozzájárulási adót (szocho) a korábbi 27 százalékról 15,5 százalékra csökkentették. A jövő évben a program újabb eleme valósul meg: még fél százalékkal csökken a szocho, és megszűnik a másfél százalékos szakképzési hozzájárulás.

A jövő évi szint

Ezzel kereken 15 százalék lesz a bruttó bér fölött a munkaadó által fizetendő szocho, a munkavállaló pedig bruttó bérének 33,5 százalékát kell, hogy befizesse, amiből 15 százalék a személyi jövedelemadó. A nettó bér így a bruttó 66,5 százaléka, a teljes bérköltség pedig a bruttó bér 115 százaléka, a kettő hányadosa 1,73, vagyis 100 forint nettó bér mellett 73 forint az adóteher.

Ez a számítás azonban nem tartalmazza a családi kedvezményt, amit a KSH átlagbérre vonatkozó adatai alapján tudunk figyelembe venni. Ha ezzel számolunk, a nettó bér a bruttó nagyjából 68 százaléka, így pedig a teljes bérköltség és a nettó bér hányadosa 1,69-nek adódik, ami már lényegében

a cseh és a szlovák szint környéke.

Ennél alacsonyabb, 1,62-1,63 körüli érték adódik Lengyelországban, valamint a felzárkózásban jól álló Romániában, ahol egyszerűsítették a rendszert pár éve: csak nettó és bruttó bér van, minden elvonás a kettő közé kerül.

A kiadások is nőni fognak

Kérdés ezek után, hogy lehet-e tovább csökkenteni a magyar adószintet. A csökkentésnek most már határt szab, hogy a szociális hozzájárulási adóból finanszírozott kiadások nem csökkenthetők reálértékben, márpedig ha így a bevétel csökken, akkor fenntarthatatlan hiány keletkezik. Ez kérdés most már jelentős reálbérnövekedés esetén is csak részben oldódik meg, miután a szochoból finanszírozott két nagy terület közül az egészségügy költségvetése valószínűleg reálértékben is jelentősen nőni fog.A járvány bebizonyította, hogy a szektorban elkerülhetetlen a korábban elmaradt bérfelzárkóztatás.

A nyugdíjkassza esetében a jelentős reálbéremelkedés többlethez vezethet, miután a nyugdíjak az inflációt csak kismértékben meghaladó mértékben növekednek, bár ezt például a 13. havi nyugdíj visszaépítése ellensúlyozhatja. A két hatalmas államháztartási alrendszer, a nyugdíjkassza és az egészségbiztosítási kassza így nem igazán ad teret a további adócsökkentésre.

Van egy forrás

Van azonban még egy jelentős forrása nemcsak a két kasszának, hanem emellett a központi költségvetésnek is. A bérek egy része, és ez vélhetően még mindig nem kis hányad, továbbra sem adózik, noha az elmúlt években jelentős fehéredés zajlott. Még mindig sok munkavállaló van, aki zsebbe kapja fizetése egy részét, adózás nélkül. Ha ezt sikerülne bevonni az adózásba, az már teret nyithat a további adócsökkentésre, akár az alacsonyabb lengyel és román szint megcélzására.

Kifehérítés

Ezeken a szinteken már el is várható a munkaadóktól, hogy adózottan fizessék ki a bérek egészét, hisz már nem mondhatják, hogy az európai szinten is kedvező adóterheket nem bírják el. Ezt persze a szép szavak mellett valahogy ki is kell kényszeríteni, aminek a legegyszerűbb módja a minimálbér és a garantált bérminimum dinamikus emelése, amennyiben ezt elbírja a gazdaság. A jellemzően minimálbéres állásokban meghirdetett bérek többnyire

jóval magasabbak a legalacsonyabb kötelező szintnél,

ami arra utal, hogy az esetek többségében jelentős emelést is elbírna nem csak a minimálbér, de a garantált bérminimum is.

Ez a kérdés most szóba is került a 200 ezer forintos minimálbérrel, amihez a jelenlegi arányok mellett 260 ezer forintos garantált bérminimum tartozna: az elképzelést vélhetően az adócsökkentés finanszírozásának szándéka is hajtja, hisz a jelenlegi magas költségvetési hiány mellett az adócsökkentés nem hajtható végre fedezetlenül. Ha a bérek esetében sikerülne olyan alacsonyra csökkenteni az adózatlan jövedelmek arányát, mint például az ÁFA esetében, vélhetően nem lenne akadálya, hogy az alacsony lengyel szintre csökkenjen a bérekre rakódó terhek aránya.