Kiderült, hol állunk a V4-ek fejlettségi rangsorában

Mostanában növekszik azon kezdeményezések száma, amelyek során az elemzők különböző mutatók segítségével mérni szeretnék Magyarország fejlettségi pozícióját az EU-n belül és tágabb összehasonlításban.

Az érdeklődés érthető, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy gyorsan változó világunkban nem lehet egy ország eredményeit a hagyományos GDP mutatóval értékelni. Ahhoz azonban, hogy a fejlődést mérni lehessen először definiálni szükséges, hogy mit is értünk fejlődésen, ami persze nem könnyű feladat.

Azt kijelenthetjük, hogy a fejlődés nem növekedés és ezért nem mennyiségi, hanem minőségi fogalom.

Az is nyilvánvaló, hogy egy ország teljesítményének nem egyes szeleteit, mint például a foglalkoztatás szintjét vagy az export nagyságát fejezi ki, hanem átfogóan, rendszerszemléletben vizsgálódó, az ősszefüggéseket is megvilágító módszertant igényel, amelyben nagy hangsúlyt kell kapnia a természeti környezet és a humán vagyon állapota mérésének is.

Vagyis nemcsak a gazdasági eredményeket, hanem a nemzeti vagyon egészének fejlettségi szintjét kell elemezni.Nyilvánvaló továbbá, hogy a fejlettség eredmény, állapot, a fejlődés pedig az az út, amely mentén a fejlettségi állapot elérhető.

Ezért, ha mutatókban gondolkodunk, akkor meg kell különböztetni az úgynevezett input, vagyis ráfordítási mutatókat és az „outcome”, azaz hatás mutatókat. Az input mutatók a fejlődéshez vezető út mentén történő befektetéseket, az outcome mutatók pedig az elért eredményeket mérik.

Kimondhatjuk tehát, hogy egyszerűbb azt megfogalmazni, hogy mely mutatókkal nem lehet a fejlettséget mérni, mint azt, hogy melyekkel lehet.Nézzünk néhány példát arra, hogy mely mutatók nem alkalmasak a fejlettség mérésére! A kutatás-fejlesztési és az oktatási ráfordítások például nem fejlettségi mutatók.

Ezek olyan tipikus input mutatók, amelyek értéke valószínűsíthet bizonyos fejlődési lehetőséget, de a fejlettségi szintet nem mérik.

Hiszen a ráfordításokat el lehet költeni rosszul megválasztott célokra, és az is előfordulhat, hogy a ráfordítások nem költséghatékonyan történnek.

Az eredményt, vagyis az elért fejlettségi szintet a K+F ráfordítások esetén például a létrejövő szabadalmak, a megszülető új termékek, az oktatási ráfordítások esetén pedig a javuló PISA eredmények, a felsőfokú végzettségűek arányának vagy a felnőttképzésben résztvettek számának növekedése mutatja.

A GDP arányos bruttó tőkefelhalmozás is fontos mutató, de szintén olyan input érték, amely a fejlettséget nem, legjobb esetben a fejlődési lehetőséget méri. Az viszont igaz, hogy a fejlettségi szint változását befolyásolja, hogy mibe és milyen hatékonysággal történik a tőkebefektetés.

A gazdasági szerkezet jellemzői, például az egyes ágazatok hozzáadott értéktermelő képessége, fejlettségi mutatók, de a nálunk működő összeszerelő cégek által gyártott termékek exportjának bővülése semmit nem mond a magyar gazdaság fejlettségéről akkor sem, ha egyébként korszerű termékek exportjáról van szó.

A fejlettséget jelentő tudástartalom és technológiai megoldások ugyanis külföldről származnak, azaz importok, és nem itthoni eredmények.Érdekes kérdés a foglalkoztatottsági szint is, amely bár állapotmutató, de végképpen nem fejlettségi mutató, hiszen tipikusan mennyiséget mér, és nem mond semmit arról, hogy milyen munkahelyeken dolgoznak az emberek, és mekkora érték előállítását teszik lehetővé számukra a munkafeltételek.

Ezzel pedig el is értünk egy olyan mutatóhoz, amely kihagyhatatlan a fejlettség vizsgálatánál: ez a termelékenység.

A termelékenység azért fontos fejlettségi mutató, mert kifejeződnek benne a különböző ráfordítások, a K+F, az oktatási és egyéb inputok hatásai. De hatással van rá  a gazdasági szerkezetet befolyásoló tőkebefektetési döntések hatékonysága, eredménytermelő képessége is.

Nézzük ezért meg mit mutatnak az Eurostat 2024. február 2-án közölt termelékenységi adatok! Az Eurostat a termelékenységet az egy foglalkoztatottra vagy egy ledolgozott órára jutó létrejött új értékkel méri.

Az egy ledolgozott órára jutó új értékmutató a jobb, mert ez kiszűri a foglalkoztatási különbségeket, például a részmunkaidős foglalkoztatás hatásait.

Az Eurostat adatok a 2005-2022-es időtávon állnak rendelkezésre, és az egyes országok adatait az EU-s átlaghoz mérve adják meg. Az alábbi táblázatban, az egyszerűség kedvéért, ötévenként, illetve a legutolsó elérhető 2022-es évre adjuk meg az adatokat.

Egy ledolgozott munkaórára jutó termelékenység (EU átlag=100) a V4 országokban és két fejlett országban

Forrás: Eurostat 2024.02.02.

A táblázat a következőket mutatja: a termelékenység tekintetében jelentős a lemaradás a V4-ek és Ausztria, valamint Dánia között. 2022-ben például a magyar érték alig haladja meg az osztrák érték felét, a dán értéknek pedig el sem éri a felét.

Ennek elsősorban gazdaságszerkezeti okai vannak. Ausztriában és Dániában nem az összeszerelő, hanem az innovatív munkahelyek vannak többségben. Ez érzékelteti az innovatív cégek arányában lévő különbség is.

Forrás: Eurostat, 2022. 11. 18.

Ami a magyar helyezéseket illeti 2005-ben a termelékenységi mutató tekintetében a V4-ek között éppen úgy a harmadik helyen voltunk, mint 2022-ben, a különbség az, hogy míg 2005-ben a lengyel és a magyar érték között 13 százalékpont volt a különbség, ez 2022-re 2,4 százalékpontra csökkent.

Vagyis a lengyelek csaknem behoztak bennünket.

Az EU-ban 2005-ben Magyarország mögött, termelékenység tekintetében 7 ország volt, vagyis a 20. helyen voltunk. 2022-re lecsúsztunk a 21. helyre, vagyis a többi országhoz viszonyítva romlott a teljesítményünk.

A termelékenység fejlettségi állapotot jelző érték. Ennek, illetve az erre ható tényezőknek, mint például az innovatív cégek arányának,  a helyi tudásteremtés szintjének (például szabadalom szám), vagy a képzettségi szintnek elemzése nélkül nem lehet a fejlettségről objektív képet alkotni.

A ráfordítási/input mutatók nem mérnek fejlettséget, maximum a fejlettség javíthatóságának esélyére utalnak. Levonhatjuk ezért azt a következtetést, hogy nem könnyű megtalálni az ideális módszertant.Ezen belül vita tárgyát képezheti a mutatók megválasztása is. Ki lehet persze olyan mutatókat választani, amelyek együttese alapján kedvező pozícióba kerül egy ország egy nemzetközi rangsorban. Olyanokat is lehet választani, amelyek mentén a teljesítmény, másokhoz képest, kedvezőtlennek mutatkozik.

Mindkét esetben feltételezhetjük, hogy a háttérben nem pusztán szakmai megfontolások húzódnak meg.

Az elemzés célja azonban nyilván az objektív szakmai kép bemutatása kell, hogy legyen azért, hogy annak alapján érdemi jobbítási stratégiákat lehessen megfogalmazni.

Ehhez viszont egyérteműen szét kell választani az ok és okozati mutatókat, a csupán mennyiséget és a minőséget is mérő mutatókat, és törekedni kell a teljes nemzeti vagyon  fejlettségi állapotának rendszerszintű vizsgálatára, ami nyilvánvalóan nem könnyű feladat: komoly, szakmai munkát, korrekt szakmai vitákat és a különböző műhelyek közötti, szakmai érvek mentén zajló együttműködést igényel.

Ilyen kezdeményezések tőbb helyen is vannak, külfüldön és itthon egyaránt. Itthon például érdemes figyelemmel kísérni az MNB által koordinált és vitákra bocsátott kutatásokat.

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatóprofesszora.