Kiderült, miért nem nyerheti meg az USA a vámháborút

Egyelőre nem jött be Trump számítása a vámháborúval: a magasabb vámok ellenére tovább nőtt az amerikai kereskedelmi deficit a kínai relációban. Sőt, a vámháború hatására Kína behozatala az USA-ból tízszer nagyobb mértékben csökkent, mint a kínai kivitel.

Nemhogy csökkent volna az amerikai külkereskedelmi deficit az import vámemelések óta, hanem tovább nőtt:

a Reuters adatai szerint tavaly már 323 milliárd dollárral több kínai árut adtak el az USA-ban, mint fordított viszonylatban, ami 2006 óta a legnagyobb mértékű kereskedelmi hiánynak számít.

Mindez arra enged következtetni, hogy egyelőre nem hozott eredményt az amerikai kormányzat Kína-ellenes kereskedelmi stratégiája és a büntetővámok alkalmazása. A kínai adatok azt mutatják, hogy tavaly a kínai kivitel összességében 10 százalékkal, a behozatal pedig 16 százalékkal nőtt, ami – az európai és a japán lassuló keresletét tekintve – egyértelműen a kínai belső fogyasztás emelkedést jelzi.  

Mindez azt is jelenti, hogy Peking a korábbiakhoz képest ma már kevésbé zsarolható az amerikai export szűkítésével, és nem csak azért, mert az összes kivitel egytizedét teszi  ki csak az amerikai.

Az amerikai relációban ráadásul a december egészen különleges hónap volt: miközben az USA-ba 3,5 százalékkal kevesebb kínai árut vittek ki, addig a szójababra és más nyersanyagokra kivetett kínai büntetővámok hatására

Kína 36 százalékkal kevesebb amerikai terméket importált, a kereskedelmi konfliktus „vesztesége” tehát sokkal inkább az amerikai oldalon jelentkezett.

Az amerikai termékek kínai eladásának egyik példája az Apple forgalmának csökkenése, ami a vállalat részvényeinek értékét is negatívan befolyásolta. A vámháború miatt a kínai GDP is viszonylag rosszul alakult az utolsó negyedévben, a 6,4 százalékos növekedés az utóbbi tíz évhez képest kifejezetten alacsonynak számít, amit már az amerikai vállalatok is megéreznek. (Erre az egyik legjobb példa az Apple kínai eladásainak visszaesése, ami már az egész vállalatra kihatott.) Egyre többen (legutóbb az IMF vezetői) mutatnak rá, hogy Kína lassulása a globális gazdasági növekedést fogja vissza, vagyis a vállalati összefonódások miatt is

közvetve mindenhol - nem csak Kínában - érződik ennek a negatív hatása.

A tavaly márciusban az alumíniumra és acélra kivetett pótvámokkal indított kereskedelmi háborúban jelenleg - március 1-ig - tűzszünet van, eddig kellene a feleknek megállapodniuk deficit csökkentésének mikéntjéről. Ha erre nem kerül sor, 200 milliárd dollárnyi kínai importra a jelenlegi 10 százalék helyett 25 százalék büntetővámot róna ki Washington. A megállapodás azonban – mint azt a fenti adatok is alátámasztják – sokkal bonyolultabb kérdés lesz, mint azt a Trump-adminisztráció elsőre feltételezte. A külkereskedelmi egyenleget ugyanis több olyan módon is befolyásolhatja Kína, amely az USA-nak nincs közvetlen hatása, éppen a két nagyhatalom eltérő gazdaságszerkezete miatt. Ilyen például

• a kínai belső fogyasztás stimulálása, amely ellensúlyozhatja a kieső exportot, és
• ide tartozik a jüan árfolyamának gyengítése is, amellyel csökkenthető (versenyképesebbé tehető) az amerikai piacon a kínai termékek ára,
• végső esetben pedig az amerikai államkötvények vásárlásának leállításával is befolyásolni lehet a piacokat, erre azonban egyelőre nagy valószínűséggel nem kerül sor.

 - Tavaly év végén a G20-as találkozón született meg a döntés az újabb pótvámok felfüggesztéséről, ami 200 milliárd dollár kínai árut érintenének az amerikai adminisztráció korábbi bejelentése szerint – mondta lapunknak Eszterhai Viktor. A Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai kutatóintézetének szenior kutatója hangsúlyozta, hogy a tavalyi év során életbe lépett pótvámokra a „tűzszünet” nem érvényes. Kína a 200 milliárd dolláros importárura kivetendő új vámok életbe léptetésének elkerülése érdekében azt az ígéretet tette, hogy több mezőgazdasági terméket (elsősorban szójababot) vásárol az USA-tól, és energiahordozókból – főként LNG gázból - is több amerikai importot vállal. Ezen kívül fontos lépés, hogy

átmenetileg visszaállította az eredeti importautó-vámokat, melyeket még korábban a büntetővámok bevezetésére adott válaszként emelt meg.

Ez azt jelenti, hogy 15 százalékra csökkentették az összes külföldi autó vámtarifáját, ami azért is bír nagy jelentőséggel, mert az autóipari termékek a harmadik helyen állnak a kínai-amerikai kereskedelmi relációban, évi mintegy 13 milliárd dolláros amerikai behozatalt érintve. Az első két helyen egyébként a repülőgépek és a feldolgozott ipari termékek importja áll. Bár a kínaiak 90 napot kaptak arra, hogy megegyezzenek az amerikai féllel, a világgazdasági növekedés lassulása, és az amerikai tőzsdék ideges reakciója is jelzi, hogy a kereskedelmi háború kiszélesedése összességében nem tenne jót egyik félnek sem, így végső soron közös érdek lenne az egyezség. Ha ugyanis a fogyasztás elkezd csökkenni Kínában, az kihat az amerikai piacokra is, márpedig a kínai fogyasztás óvatosabbá vált az utóbbi időben. Ezzel párhuzamosan – éppen a kereskedelmi konfliktus miatt – a feldolgozóipar megrendelései is visszafogottabbak lettek, és 20 év óta először esett vissza a eladott autók száma is. Mindez azt jelzi, hogy

a fogyasztók inkább kivárnak, bizalmatlanabbak, és bizonyos költéseiket elhalasztják, ami az amerikai importárura is érvényes.

A kínai és az amerikai gazdaság azonban mára annyira összefonódott, hogy ezeket a jelenségeket az amerikai piacok is érzékelik – fejtette ki a kutató. Eszterhai Viktor szerint a kínai fél egyértelműen a megegyezésre törekszik, már csak azért is, mert a modernizációs és gazdaság-strukturális fejlesztéseihez, és a gazdasági átalakításhoz egy megállapodás elengedhetetlen. Másrészt az exportkitettség miatt sem szeretnék a konfliktus kiszélesedését, mert az összességében a gazdasági növekedés megtorpanását eredményezheti, így akár a politikai stabilitást is veszélyeztetheti. Ami az amerikai oldalt illeti: a Trump-adminisztráció a ciklus második feléhez érkezett, innentől kezdve a legtöbb döntés más a következő elnökválasztás megnyerésének esélyeiről szól, vagyis egy,

a hazai közvélemény számára feltétlenül „eladható” kompromisszumot kellene felmutatni.

Erre jó példa lehet Kína megállapodása az autóipar területén: a korábbi gyakorlattól eltérően a jövőben nem kell kínai többségű vegyesvállalatokat alapítani ebben a szektorban (vagyis ha Kínában akarnak tevékenykedni), és az európaiak növelhetik a tulajdonrészesedésüket a már működő vegyesvállalatokban.

A kínai pénzügyi és biztosítási piac liberalizálása lehet a következő gesztus az EU felé, és ennek a jelentősége óriási.

Peking ezt a lépést már évek óta lebegteti, most azonban a kínai tulajdonú pénzügyi szolgáltató szektor eljuthatott egy olyan fejlettségi szintre, ami versenyképessé teheti az európai konkurenciával szemben egy nyitás esetén – fogalmazott a kutató.  Nagy változás, hogy - mint az Allianz esete mutatja - egy külföldi cég külföldi tulajdonú leányvállalatot alapíthat Kínában, anélkül, hogy egy kínai biztosítóval vegyesvállalatot kellene alapítania. Eszterhai Viktor kiemelte: a kiszámíthatatlanság helyett a biztonság felértékelődött, és ennek érdekében az eddigi nagyhatalmi politizálásból inkább hajlandóak lennének visszavenni, hogy egy otthon elfogadható kompromisszumra jussanak – legalábbis a retorika szintjén. A tárgyalásokat mindenesetre óriási figyelem kíséri, és a tőzsdéket jelenleg ez mozgatja leginkább. A múlt hét közepén olyan hírek szivárogtak ki a Fehér Házból, hogy a pénzügyminisztériumnak sikerült kompromisszumra jutni néhány lényeges kérdésben a kínai tárgyaló delegációval.

A kínai fél állítólag hat évre vállalná, hogy több amerikai árut vásárol az amerikai külkereskedelmi deficit lefaragása érdekében.

A hír bejelentésére azonnal emelkedéssel válaszoltak a tőzsdei mutatók. A kínai alelnök, Liu He elvileg január 31-én tárgyalna Washingtonban a megállapodás pontjairól.