Koronaválság ide vagy oda - Európa keményen fegyverkezik

Magyarország más, a nemzetgazdaság szempontjából előnyösebb utat választott: nagyszabású, folytatódó fegyverzetbeszerző programját összeköti a honi hadiipar fejlesztésével.

Magyarország, amely évtizedekig a kelet-közép-európai térség leggyengébb hadiiparát mondhatta a magáénak, belátható időn belül e tekintetben az élvonalba emelkedik. Ez mennyiségileg is igaz, de kiváltképpen fontos a minőségi ugrás.

Míg a többi, régióbeli ország hadiiparának technológiáját, részben elöregedett, még a Varsói Szerződés idejéből származó gépparkját fel kellene újítani, Magyarország vadonatúj berendezésekkel, élvonalbeli technológiával működő új hadiüzemeket hoz létre.

Ezzel nem kisszámú munkahelyet teremt és megalapozza a Nyugat legjelentősebb hadiipari mega-fejlesztéseibe – például az új nyugat-európai többcélú harci repülőgép létrehozásába – való bekapcsolódást. Ami akkor is fontos, ha ez most csak másod-, harmadszintű beszállítói szerepet jelenthet.Európában a hadi kiadások növelésének fő indoka az Oroszországi Föderáció (OF) állítólagos agresszív nyomulása.

Az utóbbi hetekben nyugati hírszerzési források nagy mértékű csapatmozgásokat jelentettek az OF nyugati-délnyugati részeiben, az Ukrajnával határos, a szakadárok ellenőrizte területek közelében. Moszkva ezt rutineljárásnak, az országhatárokon belüli katonai tevékenységnek, hadgyakorlatnak minősíti. Továbbá okként megemlíti a NATO folytatódó keleti irányú erő-átcsoportosítását, a Fekete-tengeren a hadgyakorlatok megszaporodását, a Baltikumon pedig az Északi Áramlat-2 páros gázcső-fektetések körzetében a megélénkült nyugati haditengerészeti és légi aktivitást. 

Az országa hírszerzésével különlegesen jó kapcsolatokat ápoló német Süddeutsche Zeitung napilapban a térséget jól ismerő, Moszkvában 12 évet külföldi tudósítóként lehúzott Florian Hassel szerint Ukrajna, Volodimir Zelenszkíj elnök igyekezete, hogy országát mielőbb vegyék fel a NATO-ba, teljes mértékben érthető, de ez idő szerint reménytelen vállalkozás.  

Ökölszabályként megállapítható, hogy az EU, a NATO meghatározta Európában minél keletebbre megyünk, annál jelentősebb ütemű a hadseregfejlesztés.

Ez számokban kifejezve azt mutatja, hogy az Eurostat 2019-es végleges adatai szerint a legmagasabb, évente a GDP 1,5-2 százalékát, vagy afölöttit a katonai szférára fordító államok: Észtország (abszolút EU-rekorder, jóval a GDP 2 százaléka feletti összesített védelmi kiadásokkal), Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia.

Magyarország a GDP 1-1,5 százalékos kategóriájába, a középmezőnybe tartozik Németországgal, Franciaországgal, Olaszországgal, Hollandiával, Svédországgal, Finnországgal, Szlovákiával.

Az alsó harmadba sorolható a GDP kevesebb mint 1 százalékával: Belgium, Csehország, Ausztria, Portugália, Spanyolország. Az EU-átlag 2019-ben valamivel meghaladta a GDP 1 százalékát.

Külön történet Nagy-Britannia atomfegyverkezése, amely a bombaellenes mozgalmakban, egyes politikusok körében nagy felzúdulást keltett. Emlékeztettek rá, hogy ismét érvénybe kellene léptetni a Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov által kiadott 1985-ös felhívást, amely leszögezi: „az atomháborút nem lehet megnyerni és nem szabad megvívni”.

Londonban a 111 oldalas Integrated Defence Review (IDR - integrált védelmi felülvizsgálat) című dokumentumban bejelentik, hogy Nagy-Britannia sutba dobja a korábban vállalt korlátozást és a mintegy 180 nukleáris robbanófejről 260-ra emeli atomfegyverei számát.

Ezzel egy időben folytatják az új, atom-robbanófejes rakéták indítására alkalmas tengeralattjárók építését, amelyeket Skócia kikötőiből indítanának útra. Tavalyelőtt Nagy-Britannia 8,9 milliárd dollárt, a katonai költségvetés csaknem egynegyedét költötte atomfegyvereire, amelyeknek puszta fenntartása, kezelése, karbantartása évente 2,8 milliárd dollárt emészt fel. 

Igaz, hogy az 56 milliós Anglia adja a nagy-britanniai teljes GDP mintegy 85 százalékát, de a 3,1 milliós Wales (a közös GDP-hez való hozzájárulása 3,4 százalék), az 5,5 milliós Skócia (a közös GDP több mint egytizedét adja) és az 1,9 milliós Észak-Írország (GDP-hozzájárulása kevesebb mint 2 százalék), de a csaknem másfél Magyarországnyi területű Anglia egymagában aligha lesz képes fenntartani, finanszírozni a vélhetően megöröklött atomfegyvereket, hordozóikat, a légierőt, tengeralattjárókat.

Nem beszélve az infrastrukturális, logisztikai problémákról. Az Anglia kezén maradó tengerpart-szakaszok (Dél- Anglia) igazán nem alkalmasak tengeralattjárók fogadására, mondják, nagyon szem előtt vannak. Igaz, Európa legnagyobb haditengerészeti bázisa Devon Port, angol területen, délnyugaton, a nagy forgalmú Csatorna közvetlen közelében működik.

Svédországban a parlament elfogadta a szocialisták-zöldek kormánykoalíciója által a 2021-2025-évekre javasolt, összesen 40 százalékos katonai költségvetés-emelést, ezzel e tekintetben az Európa élén lévő államokhoz csatlakozott.

A hidegháború kitörése, a múlt század ötvenes évei legeleje óta nem volt ilyen mértékű a hadi büdzsé növekedése, mint amilyen a 2021.-el kezdődött ötéves periódusban várható. 

Stockholmot mindeddig első sorban a középső és a déli (Balti, Keleti-tengeri) katonai helyzet foglalkoztatta. Ez nem elég, mondják a katonai stratégák. A tavaly év végén elfogadott dokumentum „Sveriges strategi för den arktiska regionen” (Svédország stratégiája a sarkvidéki régiókban) az északi régiókra, a Barents-tenger, Norvég-tenger, térségére összpontosít.

Arra hivatkoznak, hogy az Északi-sarkvidék katonai jelentősége a klímaváltozással ugrásszerűen megnőtt. Stockholmot, miként más, az északi sarkvidéken érdekelt államokat megrázta az amerikai bombázógépek megjelenése a szibériai partoknál, majd az Oroszországi Föderáció válasza: egyszerre három, nukleáris fegyverekkel felszerelt orosz tengeralattjáró törte át az Északi-sarkon a másfél méteres jeget és emelkedett a felszínre.

Ennek, miként az asmerikai B-52-esek szibériai partmenti repülésének elsődleges katonai-stratégiai jelentősége van.

Ugyanis jégtakaró alól az atom-tengeralattjárók nem képesek interkontinentális ballisztikus rakétáikat indítani. Ahhoz a jégtakarót áttörve, a felszínre kell emelkedniük. Ami pedig a B-52-eseket illeti, azok közvetlenül az OF partjainál indíthatják el atom-robbanófejes cirkálórakétáikat orosz célpontok ellen. Igaz, ezek a cirkáló rakéták lassúak, egy utasszállító gép sebességével repülnek, azaz több órát venne igénybe, hogy elérjék Moszkvát, vagy a szibériai régiókban telepített orosz stratégiai rakétafegyvereket.

A sark, a „hármas tengeralattjáró jégtörés” katonai jelentősége: innen az Egyesült Államok északi része mintegy 2500 kilométerre van. Itt helyezték el az USA szárazföldi telepítésű, stratégiai csapásmérő eszközeit, a Wyoming, Montana és Észak-Dakota államokban föld alatti silókban lévő interkontinentális ballisztikus rakétákat, zömmel Minuteman III. ICBM-eket. Az Északi-sark térségéből a tengeralattjárókról felbocsátott orosz atom-robbanófejes rakéták kevesebb, mit tíz perc alatt képesek elérni ezt a területet. Ha a „hagyományos” kelet-nyugati útvonalon reptetnék, vagy ugyan az Északi-sark fölött, de az OF területéről, szárazföldi silókból indítanák ezeket az orosz rakétákat, minimum 35-40 percre lenne szükség , hogy elérjék az említett amerikai célpontokat.