Letartóztatták az orosz hiperfegyverek 73 éves atyját - Mi lehet a háttérben?

Ezt a különös históriát jól megjegyezhették az Oroszországi Föderáció (OF) legújabb kori történetének ismerői:

letartóztatták egy hazaárulási ügyben folyó vizsgálat keretében az oroszországi hipersebességű repülőeszközök (fegyverrendszerek?) elméleti kidolgozásának, gyártásának egyik kulcsemberét, az NIPGSz vezérigazgatóját, főkonstruktőrét, a műszaki tudományok doktorát, a 73 éves Alekszandr Leonyidovics Kuranov professzort.

A TASzSz óvatosan fogalmaz, nem írja, hogy Kuranovot hazaárulással gyanúsítják, viszont a Kommerszant szerint goszizmena, hazaárulás gyanújával vették őrizetbe.

A TASzSz jelentése szerint Moszkvában jöttek érte az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB) emberei, noha a Hiper-hangsebességű Rendszerek Tudományos Kutatóintézete/Gyára, az NIPGSz Szentpétervárott működik, mégpedig nyílt részvénytársaság formájában. 

Így első ránézésre igen sajátságos cégről van szó.

Vélhetően alapvetően elméleti szakemberekről, tudósokról van szó, nem pedig fegyverrendszer konstruktőrökről, akik a tudósok által kidolgozott alapokon lépnek tovább, „fegyverszerűsítik” (találó angol szóval: weaponize) az elméleti kutatási eredményeket. 

Oroszföld (a cári Oroszország, a Szovjetunió, majd a modernebb Oroszországi Föderáció) mindig is kiváló természettudományi és matematikai-fizikai szakembereket, lángelméket nevelt.

Köszönhetően nagymértékben az alulértékelt cárnak, II. Sándornak, akinek a XIX. század kora-hatvanas éveiben bevezetett reformja átalakította az ország iskolarendszerét, tovább erősítve a természettudományok hagyományosan erős szerepét. Ez a porosz alapokra épített iskolarendszer máig érezteti pozitív hatását az ország tehetségeinek kinevelésében.

Elvben ha van tudós, akire az FSzB kémelhárítása jobban vigyázhatott, mint a parancsnokuk szeme világára, óvhatta a körülötte ólálkodó külföldi kémektől, az éppen mások mellett Kuranov lehetett. Sok múlhat rajta, például része lehet(ett) az OF katonai nemzetbiztonsága alakításában, hiszen Moszkva több ízben bejelentette, hogy a hiper-hangsebességű fegyvercsoportban világelső, lekörözte mind az Egyesült Államokat, mind Kínát. Amit persze mind Washington, mind Peking vitat.

És egy valamirevaló nyugati vagy kínai hírszerző a fél kezét odaadná a hiperszónikus technológiára vonatkozó elméleti kutatási eredményekért.

Azt, amit propagandacélból a katonai szuperhatalmi vetélkedő három országa állít, hogy a másik csak blöfföl, nem lehet teljesen elfogadni.

A mai világban a rakétakísérletek – mivelhogy a hipersebességű, a hangsebesség minimum ötszörösével, azaz Mach5-tel repülő eszköz is rakéta-repülőgép – nem nagyon dughatók el a Föld körül keringő kémműholdak százai, ha nem ezrei elől.

Ezek a világűrben keringő, egymással is kommunikáló eszközök mindenféle érzékelőkkel (radar-, infravörös hullámokkal, nagy felbontású tv-kamerákkal, másfajta szenzorokkal) éjjel-nappal figyelnek, kiváltképpen a nagyhatalmak hadianyag-gyárai, kísérleti telepei, rakétaindító állásai felett sündörögnek.

A hipersebességű rakétákat, pontosabban rakéta és repülőgép kombinációit alapvetően kétféle módon juttatják fel a pályájukra: normál hordozórakétákkal és/vagy nagy magasságokba felemelkedni képes repülőgépekkel. Ezeknek is, amazoknak is hatalmas hőt fejlesztő motorjaik vannak, amelyek „hőlenyomatát” a műholdak érzékelői „látják” és nyomban továbbítják oda, ahova kell. 

És a hiper(hang)sebességű fegyverrendszerek sajátossága, hogy a Föld legfelső ritka légrétegei, valamint a kozmosz űrje között pattognak, szörföznek.

Amikor a ritka légtérben repülnek, felületükön óriási mennyiségű hő keletkezik a súrlódástól, azaz rögtön láthatóak lesznek a hőérzékelőkkel felszerelt műholdak számára. Ellentétben a katonai ballisztikus rakéták robbanófejeivel, amelyek útjuk nagy részét a kozmoszban, meghajtás (hőfejlesztő motorműködés) nélkül teszik meg és ugyancsak hipersebességgel (másodpercenként 7000m-el, ami a hangsebesség több mint hússzorosa, vagy még gyorsabban) repülnek, emiatt is nehéz őket felfedezni repülésük passzív, űrbéli szakaszában.

A légtér legfelső rétegein és az űrben repülő hipersebességű fegyvereket is érinti a Kuranov professzor cégénél folyó kutatás. Amelynek egyik ágát az úgynevezett Ajax-koncepció jelenti.

Ezt az elméletet a múlt század nyolcvanas éveiben Vlagyimir Frajstadt szovjet fizikus dolgozta ki komplex hiper(hang)sebességű eszköz (giperzvukovij apparat) kifejlesztésére.

Elmélete egyik sarokpontja, hogy a hatalmas sebességgel száguldó égi jármű felületén keletkező hőt, a benne rejlő energiát valamilyen titkos módon felhasználják, bevezetik a hajtóműrendszerbe, megnövelve annak energiatartalékát. Hogy ez mennyiben maradt elmélet, vagy valósult meg, arról nem szól a fáma.

Mindenesetre, ha az orosz tudósoknak sikerült ezt megoldani, és az oroszországi hiperfegyverek (Cirkon, Avangárd, Kinzsal) felületén nem, vagy csak kis mennyiségű hő keletkezik, az stratégiai előnyhöz juttathatja az OF légi-, űrfegyver-iparát, hiszen roppantul megnehezíti a fegyver érzékelését az űrben és/vagy a felső légrétegekben.

Ugyanakkor ezek a fegyverek megtartják a hiperfegyverfajták legnagyobb előnyét, a gyors iránymódosítást, az ellenfél rendszereinek becsapását. 

Egyébként Oroszországban is nagy zűrzavart keltett a szokatlan eset, Kuranov őrizetbe vétele. A Nagy Péterről elnevezett szentpétervári műszaki egyetem (SzPbPU) cáfolta a hivatalos sajtóban is megjelent hírt arról, hogy Kuranov az alkalmazásukban állt.

Az Interfax hírügynökség egyetemi forrásokból megtudta, hogy 2016-ig Kuranov külsős professzorként vitathatatlanul 2016-ig az egyetem külső munkatársa volt. Viszont a Kreml-közeli, félhivatalosnak tekinthető RIA Novosztyi hírportál hivatkozik Kuranov intézete honlapjára, amelyen úgy szerepel, mint a szentpétervári egyetem kihelyezett tagozatának professzora.

A TASzSz egy, a tudományos körökben forgó anonim forrása szerint Kuranov az egyik legkeresettebb oroszországi specialista, aki a repülő szerkezetek szénhidrogén alapú üzemanyagaihoz is ért. Kuranov gyakorlatilag teljes, mintegy félévszázados tudományos pályafutását az általa irányított intézményben, vagy annak környezetében töltötte. Nem tudunk hosszabb külföldi tartózkodásáról, nyugati kötődéséről.

Viszont ő szervezte évekig a „Termokémiai és plazmafolyamatok az aerodinamikában” című oroszországi-amerikai szimpóziumot, amit Szentpétervárott tartottak.

Az Ajax-koncepció mellett, azzal összefüggésben az általa vezetett intézmény a plazmatechnológia aerodinamikai vonatkozásait, a mágneses plazma hajtóművet, a plazmanyaláb elektromágneses irányítását tanulmányozta. Jegyezzük meg, hogy Alekszandr Kuranov nem az első oroszországi tudós, aki hazaárulási ügybe keveredett.

Tavaly decemberben a hasonló tudományos területen tevékeny, de Kuranovnál egy-két szinttel lejjebbre sorolt Anatolij Gubanov járt ugyanígy, államtitkok elárulásával vádolták.

Gubanov szintén tudós, aki nagy sebességű repülőeszközök fizikájával foglalkozott. Sorsa, - minthogy ha a nemzetbiztonság érintett, az eljárás zárt formában zajlik le – nem ismert. 

Talán magyarázhatja az oroszországi nemzetbiztonsági szervezetek fokozott érzékenységét a tény, hogy Vlagyimir Putyin számára a hipersebességű katonai eszközök különlegesen fontosak.

Az oroszországi elnök számos alkalommal beszélt ezekről és szerinte a hipersebességű fegyverek folytán Oroszország egyedülálló helyzetbe került.

Július 19-én a moszkvai védelmi minisztérium video-felvételt tett közzé a Cirkon hipersebességű rakéta indításáról.

A rakéta sebessége hivatalos oroszországi források szerint elérte az óránkénti 9500 kilométeres sebességet, ez a hangsebesség mintegy hétszerese.

A „Szvjataja Troica” (Szentháromság – három hipersebességű fegyver) katonai értelemben a mai Oroszországi Föderáció stratégiai ásza (lehet) három, oroszországi kormányközeli források szerint már rendszerbe állított hipersebességű fegyverből áll, a Zirkonból, az Avangárdból és a Kinzsalból. Mindhárom Putyin elnök büszkesége.