Magyar elnök-vezérigazgatók rács mögött

Elemzések2019. nov 28.Növekedés.hu

Magyarországon viszonylag ritkán kerülnek börtönbe a neves üzletemberek, cégvezetők. Kocsis István volt MVM-vezér börtönbüntetése kapcsán azonban megállapíthatjuk, hogy egész változatos bűnlajstromuk volt magyar üzletembereknek is. Az informatikusok vám- és adócsalással, a brókervezetők ügyfélvagyon-dézsmálással, a bankárok önhitelezéssel buktak meg, de olyan vezető is akadt, aki aranynak hazudta a trombitarezet.

November 26-án a legfelsőbb magyar bírói fórum, vagyis a Kúria megerősítette Kocsis István korábbi 5 éves börtönbüntetését. Az üzletember korábban volt az első számú magyar privatizációs szakember, sokat dolgozott az energetikában (büntetését az MVM élén elkövetett tetteiért kapta), de vezette a BKV közlekedési céget is. Hosszan húzódó büntetőperében bírái azt látták bizonyítottnak, hogy szerepe volt abban, hogy az MVM-ből több tízmilliárd forint vándorolt offshore-cégekhez, amivel Kocsis István hűtlen kezelést valósított meg.

Kocsis István (MTI-Soós Lajos)

Brókerek a célkeresztben

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, évtizedekre, a legnagyobb visszhangot kiváltó, cégvezetőket is érintő büntetőperek brókercégek, bankok és informatikai társaságok vezetőit érintették.

Ha gazdasági vezetők büntetőügyeire gondolunk, elsőre talán a legtöbbünknek a 2015-ös brókerbotrányok villannak be. A Quaestor, a Hungária és a Buda-Cash rengeteg károsulttal járó esetei jó eséllyel majd a személyes számonkérésig is eljutnak, hiszen sok vezető már viszonylag hosszú időt töltött előzetes letartóztatásban,

de valójában Pintér Zoltán (Buda-Cash), Tarsoly Csaba (Quaestor) vagy Seres István (Hungária), illetve társaik ügyében még mindig nem születtek ítéletek. 

Hosszú idő

Ha belegondolunk, hogy ezek a brókercégek még csak 4 éve buktak meg, és

Kocsis Istvánt is bőven tíz évvel az elkövetett bűncselekmények után ítélték el,

alighanem még eltelik egy kis idő ezekben az ügyekben is. A már letöltött büntetéssel járó brókerbotrányokban inkább csak olyan, ma már szinte feledésbe merülő esetekre emlékezhetünk, amilyenek

Lupis József (akinek a brókercége a saját nevét viselte), a határidős piacon trükköző Legindi Gábor (CA-IB), illetve a Globex vezetőinek (Vajda László és Vellai Györgyike) ügyei voltak. Utóbbi volt talán a legvadregényesebb, hiszen az elkövetők Németországba szöktek, onnan kellett hazahozni őket.

A bankárok ritkábban buknak meg

Fontos megjegyezni, hogy az üzleti élet velejárója a bukás. Ha valaki sikertelen, megbukik, csődbe megy, az még nem büntetőjogi kategória, „btk”-ssá akkor válik egy eset, ha a vezető meg nem engedett eszközöket alkalmaz, okiratokat hamisít, ügyfélpénzekhez nyúl.

A brókercégeknél azért gyakoribb az ilyen bűncselekmény, mert a legtöbb esetben a brókercég csak bizományos, ott definíciószerűen nem tűnhet el az ügyfél pénze, mert arról csak az ügyfél rendelkezhet. 

Egy bank más eset, hiszen a bank tisztességesen is működhet úgy, hogy egyszer csak a betétesek követeléseire nem marad fedezet.

Ybl és Agro

Voltak azért természetesen bankáresetek is a legújabbkori magyar cégvilágban. Az Ybl Bank esete nagyon régi, szinte rögtön a rendszerváltás után megvalósult ez a bankcsőd.

O. Nagy Imre és társai azért kerültek végül börtönbe, mert felelőtlen gazdálkodásukkal nemcsak, hogy bedöntötték a pénzintézetet, de kiderült, hogy a bank tetemes összegű hitelt folyósított a saját vezetőinek.

O. Nagy Imre később sokáig küzdött a börtönbe vonulás ellen, de sorsát nem kerülhette el, ráadásul a későbbiekben is meggyűlt a baja a törvénnyel.

Kunos Péter, az Agrobank vezetőjének működése jobban megosztotta a közvéleményt, sokan álltak ki mellette. A vita arról szólt, hogy a különböző hitelszerződések mellett kötött háttér-megállapodások szabályos banki biztosíték-kérések voltak, vagy korrupció. A bankártársadalom kiállt a rendkívül ismert és intelligens bankár ellen, akit mégis letöltendőre ítéltek. Kunos kegyelmet kért Göncz Árpád köztársasági elnöktől, amit meg kapott, de az akkori igazságügyi miniszter, Dávid Ibolya végül nem írta alá. 

Az informatikusok

A hazai it-szakma hőskorában nem volt könnyű szabályosan labdába rúgni. Az informatika legnevesebb cégvezetői, a Synergon és az Albacomp első emberei annyiban pechesek voltak, hogy olyan tevékenységért ültek, amelyet akkor egy egész iparág csinált. De ők megbuktak.

Szalóczy Zsolt, a tőzsdén is jegyzett, mára már megborult Synergon egykori vezérigazgatója ugyan csak harmadrendű vádlott volt egy fiktív számlás adócsalási ügyben, de így is súlyos, három évet meghaladó börtönbüntetést kapott.

Akárcsak az Albacomp fehérvári céget vezető Minárovits János, akit a Legfelsőbb Bíróság 2003-ban négy évre ítélt. Az ő esete különösen morbid volt, a cégvezetőt zavarta, hogy minden versenytársa vámfizetés nélkül hozott be alkatrészeket. Bejelentést is tett, majd amikor látta, hogy hiába, akkor váltott maga is az ilyen üzelmekre.

A rezesbanda

Végül egy nemrég lezárult, és talán a leggátlástalanabbnak nevezhető ügyről. Bíró Péter igazi nagykutyának tűnt, sok cége közül a legfontosabb a Kézizálog nevű jelzáloghitelező volt. A vállalkozó a zálogból bevitt rengeteg ékszerre, értéktárgyra banki refinanszírozást vett fel. Hosszú évek teltek el, mire kiderült, hogy a bankok át vannak verve: az üzletember valójában nem aranyat, hanem trombitarezet tartott a széfekben.

Bíró Péter nem tagadott, együttműködött a hatóságokkal, de végül így is 5 év letöltendő börtönbüntetést kapott, akárcsak a mindvégig tagadó Kocsis István.