Már nem is Izraelben folyik a háború: mindenki a fő bajkeverőre figyel

Egymás után három országban is történt robbanás a napokban: ezek közül azonban kettő (Libanonban és Irakban) szinte sebészi pontosságú beavatkozás volt, ami egy-egy terroristavezér ellen irányult, a harmadik azonban egész más jellegű. Iránban öngyilkos merényletek zajlottak olyan szándékkal, hogy minél több embert megöljönek és megsebesítsenek egy temetői megemlékezésen, ahol egy korábban ugyancsak sebészi pontossággal levadászott egykori iráni katonai vezetőt gyászoltak.

Aki beszállt a konfliktusba

Az Izrael elleni október 7-iki támadás után, melyet a Hamász követett el, és értelme, célja még ma sem látszik, Izrael úgy döntött, hogy felszámolja Hamászt a Gázai övezetben, háborús indítéknak tekintve a támadást. Az Izraellel szomszédos arab országok kormányai igyekeztek távolságot tartani a konfliktustól, abba a Hamász mellett csak az elsősorban Libanonban aktív Hezbollah terrorszervezet folyt bele, valamint a Jemen területén állami ellenőrzés alatt nem álló huszik kezdtek terrortámadásokat indítani a partjaik előtt elhaladó kereskedelmi hajók ellen.

Mindkét csoport mögött Irán áll, a perzsa állam látja el őket fegyverekkel, szakértelemmel, így proxy módon Irán lépett be a konfliktusba, ami viszont sok ellentmondást felvet az 1979 óta az országban fennálló Iszlám Köztársaság külpolitikai céljait illetően. Ahogy a neve mutatja, erős vallási alapú államszervezetről van szó, melynek viszonylag egyedi jellegét adja, hogy Irán az egyetlen muszlim ország, ahol gyakorlatilag kizárólagosan a vallás síita ága a meghatározó, melyet a másik ág, a szunniták sokszor ellenségesnek tekintenek.

Ki nem ellenség?

Ez már önmagában egy konfrontációs lehetősége az iszlámon belül: Irán úgy tekinti magát, mint a síiták legfőbb védelmezője, miközben a többi síita vallási terület arab országokban található, az iráni (perzsa) pedig egy indoeurópai eredetű nép, amely időnként etnikai konfliktusba is kerül az arabokkal. Síita kisebbségek a huszik Jemenben, a libanoni és szíriai lakosság egy része, miközben irakban többséget alkotnak, de mellettük nagy létszámú szunnita arab csoport valamint a kurdok alkotják az országot.

Irán így sokszor ellenségenk tekinti a szunnitákat, de máris adódik egy ellentmondás. Az USA-t is ősellenségnek tekinti, talán leginkább azért, mert jóban volt az előző, 1979-ig fennálló iráni rendszerhez, emellett Izraelt is, de ez magyarázható a legnehezebben, hisz

a palesztinok, akik Izraellel megosztott területen élnek, szunniták.

Így Irán annyi ellenséget összegyűjt, hogy nehéz eldönteni, mi is a célja, már csak azért is, mivel területi követelései nincsnek, békés, virágzó olajországként élhetne, ha nem folyna bele a többségében nem is a közelében lévő konfliktusokba.

Lavíroznak

Korábban Szaúd-Arábiával mérgesedett el a viszonya, ezt aztán próbálta javítani, miután talán belátták, hogy nem lehet mindenki ellenség, miközben nukleáris programja miatt mindenki megijedt, ezért léptettek vele szemben életben hatékony szankciókat, majd ezért kötöttek vele hathatalmi egyezményt. Ebből sajnos Trump kiléptette Amerikát, így akadálytalanul zajlik a nukleáris program, Oroszország pedig az uktajnai háború óta barátkozni kezdett Iránnal és Észak-Koreával, miután csak ők állnak vele szóba, különösen, ha fegyvereladásokról van szó.

Ami a jelenlegi konfliktusokat illeti: a legnagyobb haragot az Irán által támogatott huszik váltják ki, akik úgy érzik, hogy nekik mindent szabad, ezért most már válogatás nélkül támadják az Ázsia és Afrika közötti szoroson a hajókat, amerikai helikopterre is rálőttek (amiért az életükkel fizettek), sőt amerikai hadihajót is megtámadnak. Mindezt azért merik megtenni, mert nem képeznek államot, aki ilyen esetekben formálisan is háborúba kerül.

A nem várt csapás

Ezt ugyanakkor nem hagyhatja a nemzetközi közösség: kénytelen lesz velük fegyveresen szembe szállni, ha nem is szárazföldi műveletekkel, hanem légicsapásokkal, és az őket fegyverekkel ellátó Irán is nyomás alá kerülhet. Ezt használhatta ki az Iszlám Állam, amely korábban szerzett szíriai és iraki területeit elvesztette, de még létezik, mint fanatikus szunnita terrorszervezet, többek között Afganisztánban. Ők vállalták magukra a közel 100 ember életét követelő iráni merényleteket, amelyek módszere rájuk is jellemző.

Az oroszlán bajsza

A világ persze attól fél, hogy az egész konfliktus egy nagy háborúvá szélesedik, de ez sem olyan egyszerű. Kérdés, hogy Irán kivel kerülne és kivel nem kerülne háborúba, amikor ennyi elleséget szerzett magának. Persze az egyetlen igazán hatékony erő az USA, viszont vele egy nyílt háború megvívása teljesen értelmetlen lehet, mivel ebben Amerika nem fogná vissza magát: Irán teljes katonai kapacitását meg tudná semmisíteni a levegőből.

Szó se lenne elhúzódó vagy állóháborúról, mivel tanulva a korábbiakból, vélhetően fel sem merülne amerikai részről a szárazföldi műveletek lehetősége,

pont elég, ha Iránt megfosztják attól, hogy határain túl katonai cselekményt folytathasson.

Ettől persze még az iráni rendszer fennmaradhat, de számára óriási presztízsveszteség lenne, hisz a regionális síita hatalmi törekvés, ami most jellemzi, teljesen kudarcba fulladna. 

Lenne ok odacsapni

Helyzetét bonyolítja, hogy egyéb ellenségei is megmozdulnak, amint konfliktushelyzetbe kerül: ez jól látszott a mostani, eddig példatlan merényleteknél. Irán ezért feltehetőleg folyamatosan figyeli, meddig mehet el: egy összecsapásra a világ legnagyobb katonai hatalmával nem igazán szánná el magát az előbb említettek miatt. Ráadásul, szemben Szaddam Husszein Irakjával, ahol a nukleáris program csak ürügy volt, Irán ténylegesen is nagy erővel próbál atomfegyvert fejleszteni, ami miatt sokan nem is igazán elleneznének egy olyan beavatkozát, ami ezt visszaveti, sőt, megsemmisíti.

Lehetne akár békés és virágzó

Amellett, hogy Irán céljai nem világosak a zavarkeltés mellett, azt is nehéz megérteni, hogy mi szüksége erre az egészre, amikor tényleges katonai vagy politikai eredményt nem tud felmutatni, ugyanakkor így a szankciók és a hatalmas katonai költségek által az ország elszegényedik: az infláció óriási, a valuta árfolyam szinte nem is értelmezhető. Ugyanakkor az ország jól képzett munkaerővel is rengeteg olajjal rendelkezik:

ha kivonulna a konfliktusokból, virágzó gazdaságú országgá válhatna.