Meddig emelkedhet még a minimálbér?

Idén és jövőre nagyot nő a hazai minimálbér, és még nagyobbat az úgynevezett garantált bérminimum, ami egy második, egyre jelentősebb szerepű minimálbérnek tekinthető. Felmerül a kérdés, hogy a gyors növekedés, felzárkózás meddig tarthat, mire számíthatnak a munkavállalók és a vállalkozók, akiknek ezt ki kell termelniük? Széles skála Az Európai Unión belül igen széles skálán mozog a minimálbér nominális értéke, ami mutatja, hogy az Unión belül még egyrészt milyen komoly gazdasági különbségek vannak a tagállamok között, másrészt a nem eurót használó országok valutáinak értékeltségében milyen lényeges különbségek vannak. Az Unió összes tagállamát nem lehet összehasonlítani, mivel a 28-ból 22-ben van hivatalosan, törvényerővel rendelkező minimálbér, Dániában, Olaszországban, Ausztriában, Cipruson, Finnországban és Svédországban nincs. 2017-ben a legalacsonyabb minimálbér Bulgáriában volt (235 euró), a legmagasabb Luxemburgban (2000 euró), vagyis a két adat között 8,5-szörös különbség volt. Miután azonban Luxemburg egy kis ország, szinte városállam, az ottani adat helyett tekintsük inkább mérvadónak az 1500 körüli értéket, ami a legfejlettebb tagállamokban jellemző, a különbség persze így is tekintélyes, 6,5-szörös. A legalacsonyabb értékekkel rendelkező országok így is komoly felzárkózást mutatnak: Bulgáriában 110, Romániában 130 százalékos a növekedés 2008 óta, ellenben Görögországban egyedüliként csökkenés történt, mégpedig 14 százalékos. Ez utóbbi azonban érthető, mivel Görögországban a bérek és a nyugdíjak is irreális magasságokba emelkedtek az euró bevezetése után, az ország eladósodott, és az egyensúlyt csak jelentős bér-, és nyugdíjcsökkentéssel lehetett elérni, leértékelhető saját valuta hiányában. 3 csoport Az Európai Unió országait a minimálbér szintje szerint három csoportra lehet felosztani, ezek egyúttal a gazdasági fejlettséget is elég jól tükrözik. Az első csoport, ahol a minimálbér 500 euró alatti: ide tartozik növekvő sorrendben Bulgária, Románia, Lettország, Litvánia, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Horvátország és Lengyelország, vagyis a teljes volt szocialista (kommunista) rendszerű blokk, Szlovéniát kivéve. Bulgáriát és Romániát kivéve mindegyik országban 400 és 500 euró közti az érték, a bűvös számot vélhetően 1-2 éven belül a legtöbben át is ugorják. Második csoportba az 500 és 1000 euró közti minimálbérrel rendelkező országok sorolhatók: ezek Portugália, Görögország, Málta, Szlovénia és Spanyolország 650 és 826 euró közti értékekkel. Ez az országcsoport a mediterrán blokk, kiegészülve Szlovéniával, de Olaszország nélkül, ahol nincs meghatározva a minimálbér. A legmagasabb, ezer euró fölötti kategória pedig így néz ki: Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Írország és Luxemburg. Az érték lényegében mindenhol 1500 euró körül van, kivéve a már említett Luxemburgot. Mivel az év utolsó hónapjában járunk, érdemes már a 2018-as adatot is figyelembe vennünk, legalábbis Magyarország esetében, hisz ezt már biztosan ismerjük: 138 ezer forint, azaz 440-450 euró lesz, ami noha 8 százalékos emelkedés, nem jelent komoly változást a táblázaton belül, pláne, hogy feltehetően a régiós ország többségében is jelentős emelés várható. Ha azonban megnézzük kvázi minimálbérünket, a garantált bérminimumot, az 180 ezer forinttal, azaz 600 euróval már jobban mutat, közelíti a portugál minimálbér szintjét. Vásárlóerő-paritás Az Eurostat azt is vizsgálja, hogy vásárlóerő-paritáson mekkora a minimálbérek értéke, hogy életszínvonal szempontjából reálisabb képet kapjunk. Ezek szerint az első két csoport országait nézve Bulgáriában 490, Lettországban 537 az érték, ezt követi Litvánia, Horvátország, Észtország, Csehország, Románia, Szlovákia és Magyarország 600-650 közti, Portugália és Görögország 700 és 800 közti, majd Lengyelország, Málta és Spanyolország 800-900 közti értékkel, Szlovénia pedig súrolja az 1000, vásárlóerő-paritáson korrigált eurót. A fejlett csoportnál kisebb az eltérés a nominális értéktől: 1200 és 1400 közt vannak, és Luxemburgban is csak 1615 az érték. Ha megnézzük a számokat, feltűnik, hogy Bulgária és Románia esetében közel kétszeres az eltérés, Lengyelország esetében pedig a magasabb érték 60-70 százalékkal nagyobb, mint a nominális, vagyis ezen országok valutái a legalulértékeltebbek, de bizony még nálunk is másfélszeres érték adódik. Az is látszik, hogy míg a nominális számokat nézve a legnagyobb érték (Luxemburgé) 8 és félszerese a legkisebbnek, addig vásárlóerő-paritáson ez az érték csak 3,3 szoros. Ha nem számítjuk Luxemburgot, mint kiugró értéket, akkor 6 és félszeres a nominális érték, míg 2,85-szörös a vásárlóerő-paritáson számolt érték. Felhajtóerő Van azonban egy komoly tényező, ami a kisebb minimálbérrel rendelkező országokban olyan emelkedési nyomást jelent, ami végül magasabbra fogja nyomni a béreket, és ezen belül persze a minimálbéreket is, mint ameddig a vásárlóerő-paritás szerint egyébként emelkednének. Ez pedig az, hogy az egész Unió egy nagy, egységes munkaerőpiac, a munkaerő szabadon áramlik, és nyilván oda mennek dolgozni, ahol lényegesen nagyobbak a bérek, így az alacsonyabb jövedelmű országokban égető munkaerőhiány alakul ki. Ez kikényszeríti a bérek magas növekedési ütemét, aminek persze a munkavállalók örülnek, a munkaadók pedig ijedten nézik, hogy meddig tarthat mindez, bírni fogják-e a versenyt? A folyamat vélhetően addig tart, amíg a munkaerő eláramlása lelassul, és ez a becslések szerint akkor következik be, ha a nominális bérek elérik a magasabb bérű országok szintjének felét. Ha ezt a minimálbérek szintjén nézzük, és az egyszerűség kedvéért azt feltételezzük, hogy a levont adók és járulékok százalékos mértéke nem tér el jelentősen az országok között, akkor a minimálbérnek nagyjából 7-800 euróra kell emelkednie. Hazai helyzet Ez a mi esetünkben a jövő évi 450 eurót figyelembe véve még 60-70 százalékos emelkedést jelenthet, mire lelassul a folyamat. A minimálbér esetében a helyzet még rosszabb, mivel az abból lejövő 50 százalékos elvonás lényegesen nagyobb, mint a fejlett országok minimálbéreinél, így még nagyobb emelkedés is lehet. Viszont helyzetünk összességében mégis kedvezőbb, mert a garantált bérminimum esetében már sokkal jobbak a számok. Jövőre 600 euró lesz az érték, és úgy gondoljuk, ennek a bértípusnak sem kell sokkal a fejlettek minimálbérének a fele fölé emelkedni. Ezek alapján arra lehet számítani, hogy a legkisebb bruttó béreinknek valahol 800 euró körül kell megállapodniuk, ami a minimálbér esetében még igen nagy, a garantált bérminimum esetében már jóval kisebb, 30-35 százalékos emelkedést jelent a következő pár évben. Ez változatlan árfolyam mellett forintban ugyanekkora emelkedést jelent (240 ezer forintig), azonban ha a következő években felértékelődhetne valamelyest a hazai valuta, akkor értelemszerűen ez forintban kisebb terhet róna a munkaadókra. Az mindenesetre könnyíti a helyzetet, hogy a munkavállalók többségére a garantált bérminimum vonatkozik, a minimálbért ténylegesen pedig már kevesen kapják, miután a munkaerőhiány már jóval magasabb béreket kényszerített ki ennél. Fellegi Tamás