Még ma is Hollandia a virág-világ közepe, de a boltban kenyai virágot veszünk

Virág-világpiac

Ha van olyan ágazat, ami igazán globális lett, ráadásul hajszálpontos és gyors szállítási időkkel, akkor az a virágtermesztés és kereskedelem. A vágott virág estében rövid életű, kényes jószágról van szó, amelynek a levágástól számítva pár napon belül a kezünkben kell lennie, hogy hazavihessük, vagy ajándékba adhassuk. Közben a virágszálak jó eséllyel túl vannak bő 10 ezer kilométeres utazáson, csak egy kisebb részük itthoni termésű.

Az első piramisjáték

Érdekes módon a virág, pontosabban annak egy fajtája volt az első olyan termék, amelyből tőzsdei lufit fújtak, árát rövid időre teljesen elkésztő magasságba hajtották, bár ez talán inkább csak a határidős és tőkeáttételes kereskedés, mint újdonság hatása volt. Az Európába a 16. század végén körül a török birodalom közvetítésével bekerült tulipán Hollandiában jól termett, így a frissen függetlenné vált ország rá is állt a tömeges termesztésre, és koncentrált piacot is létrehoztak, ahol a növény hagymájára kötöttek üzletet.

1634-től a kereslet megnövekedett, 1637-re az ár olyan magasa emelkedett, ahol az akkor a világ leginkább jólétben élő polgárai több éves jövedelmüket költhették volna egyetlen hagymára, ha épp venni akartak volna. Az lufi természetesen kipukkadt, az ár helyreállt, az eset viszont elhíresült, mint a történelem első koncentrált piaci őrülete.

A központ maradt, a termesztés átkerült

A tulipán, sőt a virágtermesztés hazája azonban évszázadokon át Hollandia maradt, máig is a legnagyobb szereplő, noha az utóbbi években a termesztés átkerült a világ olyan pontjaira, ahol az éghajlat erre tökéletesen alkalmas. Ezek a területek az Egyenlítő közelében vannak, ahol nagyjából állandó a hőmérséklet, de 2000 méter magasan, hogy ne legyen túl meleg. Az adott területek olyanok, mint Hollandia tavasszal: éjjel 10 fok, nappal 15-20, de az európainál jóval erősebb napsütéssel. A virágok így folyamatosan, egész évben termeszthetők.

Tökélyre vitt szállítás

Korábban ez nem működhetett, mivel a virágnak gyorsan kell a termesztőtől a vásárlóig jutnia, de most már olyan hatékony a repülőgépes szállítás, hogy az erre a célra berendezett, megfelelő hőmérsékletet biztosító rakterű repülők legfeljebb 12 óra alatt a célállomásra szállítják az árut. A célállomás többnyire Amsterdam repülőtere, mellette működik a világ legnagyobb virágtőzsdéje: a repülőkből egyből oda viszik az árut, és a másnap délelőtti kereskedés után már viheti is tovább a vevő, akár repülővel, akár hűtött kamionnal.

A nagy szereplők

A virágkereskedelem így egy igazi globális üzletág lett, ma már évente 9 milliárd dollár értékben exportálnak vágott virágot. Még mindig Hollandia a legnagyobb exportőr, de utána következik Kolumbia, Ecuador, Kenya és Etiópia, vagyis az egyenlítőnél kiterjedt felföldekkel rendelkező országok. Hollandia 3,7 milliárd, Kolumbia 1,4 milliárd, Ecuador 850, Kenya 700, Etiópia pedig 200 millió dollár értékben részesül a piacból éves szinten.

Ami az importot illeti, az Amerikai Egyesült Államok az első 1,75 milliárd dollárral, utána jön Németország 1,2 milliárddal, Nagy-Britannia 1 milliárddal, és érdekes módon a negyedik helyen Hollandia áll 920 millióval, miután a kereskedelem központja az országban van. Komoly importőr még Oroszország, Franciaország, Japán, majd kisebb mértékben szinte az összes európai ország.

Kényes jószág

A virágtermesztés sok odafigyelést igényel: mindenekelőtt vigyázni kell a kártevők elleni védelemre, legyenek azok rovarok, gombák vagy a baktériumok. A virágok ültetésénél figyelembe kell venni a keresleti csúcsokat: az anyák napi kereslet kielégítésére januárban és februárban kell őket elültetni, hogy május elejére érjenek virágzási szakaszba.

A költségek Európában és Észak-Amerikában magasak: egyrészt drága a munkaerő (most már nálunk is egyre inkább), másrészt energiaigényes a művelet, hisz az év nem kis részében csak fűtött üvegházakban lehet termeszteni. Németországban és Hollandiában ugyan már egyre inkább automatizált és robotizált az ültetés és az öntözés, de az energiaigény magas, így az egyenlítői országokban jóval olcsóbb a termesztés.

Szállítás, elosztás

A szállítás ugyanakkor egy komoly kihívás: nem csak a repülőnek kell megfelelően temperáltnak lenni, hanem arra is vigyázni kell, hogy télen a hidegben, nyáron a tűző napon nem maradhat az áru szabadon a repülőtéren még átmenetileg sem rakodáskor. És hogy miért kell az áru jelentős hányadának Amszterdamba kerülni? Nagyon egyszerű: kell egy elosztóhely, hisz nem érné meg Kolumbiából vagy Kenyából közvetlen repülőt indítani Moszkvába, Párizsba vagy akár Budapestre.

Virágtőzsde

A termesztők vagy a tőlük vásárló nagykereskedők Amszterdamba reptetik a virágokat, ott kis, nyitott kocsikban begördülnek a tőzsde kereskedési terébe, így láthatóak is. Tulajdonképpen nem is igazi tőzsdéről van szó, hanem aukcióról, hisz licitálni lehet az árura, csak éppen fordítva, mint ahogy máshol szokás. Elhangzik egy legmagasabb ár, aki akar, azon vesz, aztán adott árlépésközönként csökken az ár, így más olcsóbban is lehet venni. Lehet azonban, hogy magasabb árakon elfogy a kínálat, így alacsonyabb árra spekulálni annak érdemes, aki nem megrendelésre vesz, hanem kiviszi az árut egy adott nagybani piacra, és ott árulja.

Az Amszterdam melletti virágtőzsde

Hazai piac

Ezzel el is jutunk a hazai piachoz, ami ugyanúgy működik, mint máshol: az áru egy része hazai termelésből jön, a többi importból, leginkább Amszterdamból. Ahhoz, hogy ott megvegyék az árut, nem kell már a nagykereskedőnek kiutaznia, vagy valakit megbízni: elektronikusan is tud licitálni a tőzsde applikációjával. A virágokat Európán belül már megfelelően hűtött vagy időjárástól függően fűtött kamionokban szállítják, a kontinensen belül már többnyire nem éri meg a légiszállítás, hacsak nincs szó különösen nagy tételről.

Az amszterdami tőzsdén hétfőn megvett virág rendszerint szerdán már a hazai piacokon van, melyek közül a legnagyobb a Csepel-szigeten, Budapest és Szigetszentmiklós határán, az M0 autótút melletti nagybani piac. Itt a kiskereskedők beszerzik a szükséges mennyiséget, persze komoly alkudozás mellett: az itthoni piac is tulajdonképpen egy óriási, hatékony virágtőzsde. Természetesen mind a nagykereskedőnél, mind a kiskereskedőknél előfordul, hogy eladatlan mennyiség marad náluk, amivel már nem tudnak mit kezdeni, hisz tönkremegy. A veszteség így viszonylag nagy, ennek költsége értelemszerűen beépül a ténylegesen eladott virágok árába.