Meglehet a 340-es euró/forint árfolyam?

Összegzés

A megkérdezett elemzők szerint jövőre is fennmaradhat a forint gyengülő trendje. Az euró/forint árfolyam 340 forint környékéig is emelkedhet 2020-ban, de rövidtávon nem lehet kizárni akár a 325 forint alatti szinteket sem. Továbbra is érdemes felkészülni tehát a hektikus árfolyammozgásokra.

A forint gyengülését nagyrészt a régiós szinten kiemelkedően mély reálkamatlábak okozzák, de nem segíti az erősödést a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlása sem.

A második félévben ráadásul felpöröghet valamelyest a világgazdaság, a nagyobb jegybankok kismértékben szigoríthatnak, miközben idehaza fennmaradhatnak a laza monetáris kondíciók. Egy ilyen eshetőség szintén nem kedvezne a hazai fizetőeszköznek.

A versenyképesség szempontjából ugyanakkor kifejezetten előnyös a mérsékelten gyengébb forint, ami támogatja az exportszektort és ezáltal a gazdasági növekedést is.

K&H Bank

Előreláthatóan jövőre is hektikus lehet az euró/forint árfolyam, amely a 322 és 342 közötti 20 forintos sávban mozoghat – világított rá Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője.

Az év első felében nagyobb eséllyel láthatunk egy erősebb forintot. Az árfolyam átmenetileg akár 325 forint alá is lesüllyedhet. Ezzel szemben az év második felében Németh Dávid várakozásai alapján a 330–335 feletti szintek fognak dominálni.

2020 első félévében az Európai Központi Bank, a Fed és a japán jegybank is fenntarthatja a laza kondíciókat. A jövő év második felében ugyanakkor némileg felgyorsulhat a világgazdaság növekedése. Ennek fényében a nagyobb nemzetközi jegybankok elkezdhetnek szigorítani a pénzpolitikán, amit a Magyar Nemzeti Bank feltehetően nem követ majd le. Egy ilyen forgatókönyv során emelkedni kezdhet az euró/forint kurzus.

Szintén a gyengébb forint mellett szól, hogy a 3 százalék feletti infláció következtében továbbra is mélyen negatív tartományban maradnak az intézmények számára elérhető reálkamatlábak. Emellett nem támogatja a forint erősödését a folyó fizetési mérleg egyenlegének romlása sem.

Az olajárak esetében nem vár a K&H Bank vezető elemzője sokkal mélyebb szinteket, így az olajárak is megtámasztják az inflációt.

Magyarország külső finanszírozási képessége ugyan a GDP 2 százaléka környékén alakulhat, ami alapvetően forint erősítő hatású. A múltban azonban jellemzően 6 százalékos külső finanszírozási képesség mellett tudott erősödni a forint a negatív reálkamatlábak miatt.

A tartósan laza monetáris kondíciók, és a külső finanszírozási képesség kisebb többlete összességében inkább a forint gyengülésének irányába mutat 2020-ban.

Raiffeisen Bank

Niels Bohr, Nobel-díjas fizikus szellemes mondása szerint az előrejelzés igen nehéz feladat, különösen, ha a jövőre vonatkozik. Kevésbé kegyes vélemény miszerint csak a tudatlan emberek adnak előrejelzéseket, akik tudással rendelkeznek, ilyesmire nem vetemednek (Lao Cse). Nos, ezen bölcsességek észben tartása mellett érdemes a forint 2020 évi árfolyamával foglalkozó jövendöléseket kezelni – fejtette ki Török Zoltán a Raiffeisen Bank vezető elemzője.

Természetesen nem tudjuk, hány forintot kell adni egy eurórért 2020 közepén vagy végén, mint ahogy azt sem, hogy holnap. Lao Csének igaza van, erre vonatkozóan valóban nincsenek ismereteink. Mindazonáltal van néhány olyan szempont, amelyek figyelembevételével, még ha nem is tudunk pontosan eligazodni a jövő árfolyam-változásait illetően, de legalább orientálódni tudunk, hogy mit is várjunk.

Mivel a forint árfolyamának terelgetésébe aktívan bele tud szólni a gazdaságpolitika, érdemes ott kezdeni a kutakodást hogy a döntéshozók szerint milyen forintárfolyam áll a magyar gazdaság érdekében, és mi az amit el szeretnének kerülni?

Egy nagyon jelentős, az újságok címoldalait elfoglaló árfolyamváltozás (tehát akár 300 alatti, akár 360 feletti euró-forint) semmiféleképpen nem kívánatos, hiszen az aláásná a stabil gazdaságpolitikáról sugárzott képet.

A jelenleginél erősebb forint egyébként szintén nem üdvözlendő, számos okból sem. Ezek közül a legfontosabb a versenyképesség. Az erősebb forint rontja az exportáló vállalatok versenyképességét és így a gazdasági növekedést.

Török elmondása alapján abban a környezetben, ahol a béremelkedés mértéke makacsul 10 százalék fölötti volt – és valószínűleg jövőre sem lesz sokkal alacsonyabb – a stabil forintárfolyam sem kedvező. Tehát a magyar gazdaságpolitika szempontjából az enyhén leértékelődő forint az optimális.

Azt természetesen nem állítja Török Zoltán, hogy patikamérlegen ki lehet mérni, hogy milyen monetáris politika és kommunikáció mellett lehet éves szinten néhány százalékos forint-leértékelődést elérni, de azt igen, hogy az MNB számára természetesen rendkívül fontos az árfolyam alakulása és nem csak az inflációs folyamatok szempontjából.

Hozzá kell tenni azonban, hogy nem feltétlenül érdemes szigorúan naptári években gondolkodni, sokkal inkább a hosszabb távú trendszerű folyamatokat célszerű vizsgálni.

A forint árfolyamának szempontjából meghatározó még a pénzügyi piacok általános hangulata is.  Nagy vonalakban és alapesetben, amennyiben nagy a kockázatvállalási kedv, akkor a feltörekvő piaci devizák – így a forint – felértékelődése irányába mutat, ellenkező esetben pedig a leértékelődés irányába.

A gazdasági ciklus mostanában éri el a mélypontját, jövőre nem lesz rosszabb a helyzet. Ebből az olvasható ki, hogy a kockázatvállalási kedv nem romlik 2020-ban, de vélhetően sokat nem is javul. Tehát ez a tényező viszonylag semleges a forint tekintetében.

Fontos lehet még a meghatározó nagy jegybankok és a környező országok monetáris politikája, a relatív elmozdulás a jelenlegi bankközi kamatokhoz képest. A Fed és az EKB valószínűleg változatlanul hagyja az irányadó kamatokat, mint ahogy jövőre sem Lengyelországban, sem Csehországban sem Romániában nem várható változás a kamatpolitikában. Így ez is semleges hatású.

Ha viszont hozzátesszük, hogy az irányadó bankközi kamatok a régiós országokban nagyjából tízszer magasabbak, mint Magyarországon, akkor már inkább arra lehet számítani, hogy a kamatpolitika változatlansága annak a leértékelődő trendnek a folytatását indokolja, amit az elmúlt években is láttunk.

Számítani szokott még az euró-dollár árfolyam alakulása is: a dollár euróval szembeni erősödése rendre nagyobb gyengülést hoz a forint euróval szembeni árfolyamában. Jövőre ez nem valószínű, hogy bekövetkezzen.

A fent felsoroltakon kívül számos egyéb tényezőn is múlhat a forint árfolyamának az alakulása, amelyek az előrelátás hiánya miatt most nem lettek figyelembe véve.

Mindazonáltal, a bemutatott szempontok összességben a forint árfolyamának további leértékelődését vetítik előre. Az év első felében 330–335 közötti, az év második felében pedig inkább 335-340 közötti euró–forint árfolyamot vár Török Zoltán.

CIB Bank 

A hazai monetáris politikai várakozások alakulása, és a laza monetáris politika várt időhorizontjának kitolódása miatt az euró/forint árfolyamsáv feljebb került – fejtette ki Jobbágy Sándor, a CIB Bank szenior elemzője.

Ezzel tulajdonképpen egy hosszabb távú gyengülő trend folytatódott: míg a 2018 első négy hónapjában jellemző 308–315-ös sáv ősszel 321–326-es szintekre tolódott és látszott stabilizálódni, addig 2019-ben ez a sáv kiszélesedett, ahogy a sok területen elbizonytalanodó piaci és gazdasági várakozások nagyobb ingadozást okoztak.  Ezt követően 2019 őszén a 325–337-ös szintekig emelkedett az árfolyam.

Innen pedig pozitív korrekciók csak átmeneti időszakokban bontakozhatnak ki Jobbágy szerint.

Amennyiben a monetáris politikai pálya a CIB Bank várakozásainak megfelelően alakul, a forint a december közepén látott 330-közeli szintekről fokozatos – időnként hosszabb stagnálási periódusokkal tarkított pályán – enyhe leértékelődést mutathat, jellemzően a 325–340-es sávban maradva.

A forintárfolyam alakulásának a régiós összehasonlításban is relatíve laza monetáris politika lehet a trendszerű meghatározója. Különösen miután idén szeptemberben és decemberben is 3 százalék fölött maradtak az inflációs mutatók, illetve a korábbi előrejelzésnél magasabbra kerültek a jegybank 2020-as inflációs prognózisai, miközben a kamatpolitikai kilátásokban nem történt változás.

A 2020-as maginflációs előrejelzés 4,0 százalék, ami a célsáv felső széle, de az adószűrt mutató is 3,6 százalék körül alakulhat. Mindkét esetben éves átlagról van szó. Ezen hatás mellett, különösen, ha a jövő év monetáris politika szempontból nem hoz meglepetést – azaz a jegybanki és a piaci kamatok is a jelenlegi szinteken vagy azok közelében maradnak – akkor az árfolyamtrend körüli ingadozás, volatilitás alakulásában a külső piaci tényezők ingadozása maradhat hangsúlyos.

Azaz szinte tankönyvszerűen, hosszabb távon a kamatszintek, illetőleg az euróövezettel, és részben a régiós kamatokkal szembeni különbözetek lehetnek dominánsak. Ezzel szemben rövidtávon a külső piaci, globális kockázati étvágytól, és egyéb közvetett hatásoktól függő tényezők lehetnek meghatározóak.

Ezen két hatás időhorizontja között helyezkedhetnek el azon fundamentális hatások – külkereskedelmi egyensúly, devizaadósság aránya, GDP-növekedés –, melyek szintén nem utalnak forinterősödési fordulatra.