Megőrült a földgázpiac: egy év alatt a négyszeresére nőtt az ár

A földgáz alighanem kevésbé ismert termék, mint az olaj. Az olaj áráról sokat hallunk, talán ismerjük a különböző olajtípusokat is, mint a Brent, a WTI, vagy az Urál. Azt is közvetlenül érezzük, hogy az olaj meghatározza a benzinárat, így a szállítási költségeket. A Covid elején 300 forintért tankoltunk, most már lehet, hogy inkább 450 forint körül van a literenkénti benzinár.

Aki híreket olvas, ismeri a világgazdasági következményeket is, halunk róla, hogy mit akar az OPEC, hogyan fogja vissza szervezetten a termelést (kartellezik), de olvasunk olajháborúkról, vagy arról, hogy miként finanszírozható az olajra építő orosz, vagy éppen szaúdi költségvetés. Követhetjük a nagy konfliktusokat, a szankciókat, termelhet-e, eladhat-e az olyan kockázatos olajország, mint Irán, Irak, Líbia, vagy Szíria.

A földgáz titokzatosabb

A földgázról sokkal kevesebbet tudunk. A magyar lakosságot védi a rezsicsökkentett gázár, és

bár az ipari felhasználók elszenvedik a hazai energiahivatal (MEKH) adatai szerint négyszeres (!!!) éves áremelkedést, azt azért nehezebb megmondani, hogy mindez hogyan árazódik be például a műtrágya, vagy az áram árán keresztül a hazai végtermékekbe.

Túl sok fogalmunk talán arról sincsen, hogy kik a legnagyobb játékosok a földgázpiacon, pedig nem akárkik, gyakorlatilag a világ leggazdagabb országai.

Vagyis, ha pontosabban fogalmazunk, azok, akik a saját felhasználásukhoz képest a legtöbbet termelik, és így nagyon sokat tudnak exportálni, azaz Katar és Norvégia valóban a világ leggazdagabb országai. A termelési volumenben azért az Egyesült Államok, illetve Oroszország és Kína vezet még ma is. Van mellettük egy hatalmas termelő, Irán, amely szintén mesés földgázkinccsel rendelkezik, de ott a büszke, sokezer éves államnak és az aktuális politikai rezsimnek fontosabb a mindenféle önsorsrontó politikai agenda, például az Izrael elleni hadakozás, így általában az iráni termelést szankciók sújtják (Kína azért vesz tőle) és a nép, a mesés szénhidrogénkincs ellenére is, koldusszegény.

Döbbenetes árugrás

Említettük, hogy a földgáz ára itthon egy év alatt négyszeresére nőtt, de a világpiaci jegyzés is több mint megduplázódott, a jelenlegi ár a fél évvel ezelőttihez képest több mint két és félszeres (268 százalékos). Az okok nagyon szerteágazóak.

A világgazdaság nagyon beindult, így például a legnagyobb importpiacon, Délkelet-Ázsiában már magas a termelés, a fogyasztás, ez elsősorban a katari, ausztrál tankereknek kedvez, amelyek LNG-t (cseppfolyósított földgázt) adnak el a térségben. Ez egy fontos újdonság, hiszen amennyiben a mi térségünkből indulunk ki, ahol mindig nagy vezetékek (Testvériség, Északi Áramlat, Török Áramlat) körül alakulnak ki a polémiák, óriási újdonság, hogy a termelőhelyektől távoli felhasználások is könnyen kiszolgálhatók.

Ebbe az LNG-sztoriba már Magyarország is kezd bekapcsolódni, hozzánk egy horvát (Krk szigeti) LNG-terminál van a legközelebb.

Átmeneti szerep

Az ázsiai keresletrobbanás mellett a magas földgázárnak van némi politikai okrendszere is. A földgáz azért is drága, mert bár ő maga is „koszos”, vagyis fosszilis, de az energia-átmenet során van némi megkülönböztetett szerepe.

Ez egy elég furcsa ellentmondás, de arról szól, hogy a fosszilis energiahordozók elleni harcban átmenetileg még nő is a gáz szerepe. Ha például a németek kivezetik a szenet és az atomot, de áramra szükségük van, akkor egyelőre a gáz még kiemelten fontos, ezért is vállalják az Északi Áramlat 2 körül a konfrontációt az EU más államaival, illetve az Egyesült Államokkal.

Az európai energia-tranzícióban ugyanis fontos, hogy a gáztüzelésű erőművek nagyon rugalmasak, könnyen ki- és bekapcsolhatók, ami segít akkor, amikor az időjárásfüggő energiahordozók termelését ki kell egyenlíteni.

Politikai árugrás

De vannak most más politikai okok is. Amikor Oroszország a teljes Nyugattal szemben áll, akkor bizonyítani szeretné, hogy nem érdemes például az Északi Áramlat 2 vezetéket szankcionálni, elkaszálni, ezért mesterségesen is visszatart gázszállításokat, hogy emelje az árat és bizonyítsa, szükség van a pótlólagos kapacitásokra.

De mostanában több áramot is fogyasztunk, mert nagyon meleg a nyár, sok légkondi üzemel, pörög a gazdaság, az áramtermelésben pedig egyre inkább a gázos erőművekre is szükség van, sokat mennek a gáztüzelés erőművek.

Magyar szerep

Magyarország életében a gáz kulcskérdés. A kommunista rendszerben azt hittük, hogy a politikai alapon olcsó orosz gáz örökké velünk marad, az ipar, a távfűtés, az áramtermelés is eléggé gázalapú lett.

Sajnos a gáz ma már drága és a piacgazdaságban nem áll meg az áremelkedés a határon.

Ha nem is közvetlenül a lakosság fizeti meg, akkor a szolgáltató, vagy a kereskedő, esetleg az ipari felhasználók közül valaki úgyis kénytelen lenyelni a drágább gázt. Szerencsére ugyanakkor az ellátás nagyon biztonságos, jól halad az idei betárazás a tárolókba, egyre több csatornánk van (említettük a horvát LNG-t, de ennél fajsúlyosabb a hagyományos ukrán, illetve az újabb osztrák, szlovák, román, szerb betáplálási lehetőség).

Változnak a játékosok

A gáz szerepe ugyanakkor a klímacélok miatt lassan marginalizálódhat. A termelési mix erősen átalakul már most is, a nagy termelők közül kezd kiesni Hollandia, de már Norvégia is, az orosz, amerikai, azeri, türkmén mezők azonban egyelőre könnyedén betöltik az űrt.

A jövő részben az LNG-é, illetve a földgázt szinte minden felhasználásában válthatják a tisztább technológiák, így a hidrogén is. Ez azonban még évtizedek munkája lesz, addig Magyarországnak egyszerre kell megbirkóznia, az alighanem tartósan magas földgáz nehézségeivel, és egyszerre profitálhat ebből, hiszen jó geográfiai elhelyezkedése és sok vezetéke miatt akár nőhet is a szerepe a tranzitban, ami egy igazán jól jövedelmező szolgáltatás.